Sok-sok levél jön, és tényleg elnézést kérek mindenkitől, akinek nem válaszolok sem itt, sem magánlevélben, mert egyszerűen képtelenség. A blogbejegyzésekre válaszolva nagyon sokan ráadásul ugyanazt írjátok. Így például a minapi Droidzóna történettel kapcsolatban, amikor arról volt szó, hogy Kossuth hogyan szúrta el a szabadságharcot, legalább egy tucat ilyen kérdés érkezett:

Olvastam a csütörtöki (05.20-i) droidsztorit, Kossuthról. Nos, eléggé összeszedettnek tűnik a történet, de érdekelne, milyen forrásból származik, honnan vannak az adatok, események, satöbbi. Elsőre nehéz feltételnél nélkül elhinni az egészet - bár korántsem tartom elképzelhetetlennek... Kösz dzsedaj

Blogom rendszeres olvasóinak valószínűleg feltűnt, hogy meglehetősen érdekel a történelem, különös tekintettel a hadtörténelemre. Nos, a szabadságharc katonai története jól dokumentált és követhető. A hadmozdulatok megismeréséhez nem is kell különösebb kutatómunkát végezni, elég, ha felüt az ember egy lexikont. Teljesen mindegy, hogy ezt a lexikont mikor nyomtatták, ugyanis a hadi eseményeket semmiféle politikai ideológia nem tudja eltorzítani: lehet az egy Rákosi-korszakban nyomtatott lexikon, egy világháború előtti Révai Nagy Lexikona, vagy egy CD-n kiadott mai példány, a szabadságharc eseményeiről ugyanazt fogod benne találni. Azt sem tudja elferdíteni az ideológia, hogy adott események idején ki milyen döntési pozícióban volt, és milyen döntéseket hozott, de nem is akarja, hiszen az ideológiák a történelmi személyeknek nem a döntéseit, hanem a személyiségét szokták máshogy árnyalni. Példa: a világon senki sem tagadja, hogy az Egyesült Államok Truman elnök személyes döntésére dobta le az atombombát Hirosimára, viszont a döntés okát ki-ki másképp magyarázza. Azért tette, hogy a háborúnak gyorsabban vége legyen, vagy azért, mert ilyen aljas volt? Avagy senki sem tagadja, hogy a Szovjetunió beavatkozott az afganisztáni polgárháborúba, de az okot más színben festik le a különböző ideológiák. Ugyanígy a szabadságharcot is lehet úgy értelmezni, mint egy nemzet hősies ellenállását az őket leigázni készülő abszolutista hatalmak ellen, vagy egy politikai kalandor által kavart vihart.

A Kossuthról szóló szöveg keretét konkrét események és időpontok adják. Ezeknek bárki utánanézhet, erre való egyébként a Google. Ha a talált anyagról lecsupaszítjuk a nacionalista maszlagot, és a szabadságharc dicsőítését - mert az ilyesminek nincs helye a korrekt történelemtudományban - akkor tiszta képet kapunk: a szabadságharc közepén egy dilettáns figura hadonászik, kapkod összevissza, és katasztrófába sodorja az országot. Ha úgy vagy képes olvasni az adatokat, történeteket, mintha egy idegen országról olvasnál, amihez semmi közöd, meg fogod ezt érteni.

Kossuth-hoz egyébként egy további hozzáfűzés is érkezett, Tib részéről:

Tudomasom szerint Kossuth ajanlotta fel a koronat Paskievicsnek...

Nem tartom elképzelhetetlennek, hogy Kossuth is felkínálta, Ferenc Józseftől függetlenül - gátlástalan személyisége ismeretében akár ezt is feltételezhetjük - de erről még nem olvastam sehol. Mindenesetre ha ez igaz, akkor ideje ledönteni a szobrát.

Más olvasók elébe mentek annak, hogy Rákóczi is bekerüljön a droidok közé, és maguk írtak róla pár szót. Balázs Máté meglehetősen tájékozott a kérdésben, és röviden bemutatja az első magyar rocker egyik leglátványosabb balfogását.

Rákóczi: még egy ilyen elb@szott vezérünk nem volt, pedig büszkélkedhetünk párral! Trencséni csata 1708: a legjobban felszerelt és kiképzett udvari ezredek vereséget szenvednek a császáriaktól a "nagyságos fejedelem" szeme láttára! Ténylegesen ezek az ezredek voltak az akkori magyar hadseregből nyílt mezei ütközetben bevethetők (legalábbis elméletileg), a sereg többi része portyázásban (rablásban) volt erős. 3-5-szörös túlerőben (forrástól függ) lévő csapataink helyzeti előnyben (domboldalban állva) megtámadják a csatára egyáltalán nem készülő osztrákokat (erőszakos felderítést hajtottak végre), de nem ám úgy, hogy meg tudják verni az ellenséget! Megvárták, míg a menetben lévő császáriak rendezték a soraikat, és már nem az oldalukat mutatták feléjük. Tehát van két sereg: az egyik többszörös túlerőben helyzeti előnyben, pihenten, a másik fáradt, lent van a domb aljában, és túlerővel néz szembe. (Ráadásul az udvari csapatok voltak ekkor az egyetlenek, akiknek pl. az élelmezésére is odafigyeltek - kaptak enni.) Na ebből a helyzetből vereséget szenvedni, az a teljesítmény. Ehhez kellett Rákóczi aktív segítsége. Igazából a Rákóczi-szabadságharc nem tartott volna ennyi ideig, ha nincs a spanyol örökösödési háború. Ekkor 2-3 hónap alatt röhögve győztek volna a császáriak mindenféle erőlködés nélkül. A leverést pedig nem követte komoly megtorlás, bármit írtak is a kuruc-szellemiségű történelem-tankönyveink. Aki behódolt, megterthatta címét-birtokát. Még Rákóczi előtt is nyitva állt a lehetőség, csak hűséget kellett volna fogadnia a császárnak (osztrák részről is magyar tárgyaló volt (Pálffi), ő mondta (ajánlotta), hogy "A béke árát meg kell kérni!")...

Igen, épp erre szerettem volna egy nap rávilágítani: Rákóczi nem volt sem forradalmár, sem hős, hanem egy közönséges útonálló, aki saját országot szeretett volna. Sajnos a magyaroknak jó szokásuk az ilyeneket vakon követni. Mostanság is vannak politikusok, akik minden alap nélkül népvezérnek kiáltják magukat, vagy legalábbis ezt sugallják, és a megvezetett marhák csillogó szemmel menetelnek a nyomában.

Rákóczi politikusi mentalitásáról álljon itt egy történet. Rákóczi legjobb barátja Bercsényi Miklós gróf volt, aki, Rákóczihoz hasonlóan, roppant erőszakos ember volt. Ha ma találkoznánk ezzel a két fószerrel, nagyképű, durva tahóknak tartanánk őket, és valószínűleg tarkopaszra borotvált fejjel könyökölnének kifelé egy bálnamerdzsóból, fejenként tíz kiló fuksszal a nyakukban. De akkor más idők jártak, párducbőr kacagány volt a divat.

Rákóczi kurucai 1707-re az ország nagy részét ellenőrizték. Ekkor kiáltotta ki magát Rákóczi fejedelemnek, és hívta össze az ónodi országgyűlést. Ez persze nem úgy nézett ki, mint egy mai országgyűlés: a tekintetes karok és rendek azért lettek összetrombitálva, hogy Rákóczi fejedelem úr közölje velük, hogy mit méltóztatik elrendelni, és erre a tekintetes karok és rendek befoghatták a pofájukat. Egyébként is roppant demokratikus ember volt ez a Rákóczi, például felkoncoltatta azokat a nemeseket, akik nem vettek részt az ő háborújában. Részt venni, ez azt jelentette, hogy anyagilag támogatni. Ezt úgy is mondhatjuk, hogy kirabolta őket. De nem mondjuk.

Az ónodi országgyűlés fő témája az adók felemelése és kiterjesztése volt. Rákóczi lényegében felrúgta az adózás addig jól bevált törvényeit, és többek közt azt is elrendelte, hogy a nemesség is adózzon. Ezt lehet közteherviselésnek nevezni, szokták is, pedig nem másról volt szó, mint az amúgy is lerabolt vidék teljes tönkretételéről, hogy a maradék fityingek is az ő zsebébe csordogáljanak. Magyarországnak ekkor már érvényes pénze sem volt, hanem a Rákóczi által veretett, értéktelen, fedezetlen réz libertások forogtak országszerte, már ahol elfogadták. Miután az országgyűlésen kihirdették az új rendeletet, a szokásoknak megfelelően feltették a kérdést, hogy ki ellenzi ezt?

Túróc vármegye követei ekkor felálltak, és a fejedelem elé terjesztették a megye jegyzékét a rendelkezések elfogadhatatlanságáról, s panaszt tettek, hogy a kuruc seregek útonállóként fosztogatnak a megyében, kirabolják, lerombolják a falvakat. Rákóczi ezt hallva - a "hivatalos" történetírás szerint - rettentően elszomorodott. Jókai Mór néhány száz évvel később így írt erről:

Azt várta, hogy az egybegyűlt rendek közül álljon elő, aki az ő híve, aki a szabadság ügyének bátor harcosa, s cáfolja meg a turóci követ vádjait, hogy indítványozza Turóc vármegye perbe fogatását, megfenyítését e perduellis merényletért. És hiába várta. Mintha zsibbadás lepte volna meg az egész országgyűlés nyelvét, olyan mély hallgatás támadt a szavára. Egyik ember a másiktól várta, hogy az szóljon.

Mert bizony nem szólt senki. Mert bizony, mai fordulattal élve, mindenkinek tele volt már a töke Rákóczi basáskodásával. De hát nem jött össze a dolog, senki sem ugrált fel a helyéről skandallumot kiáltva, így hát színészkedés következett.

Ekkor aztán egész lelke kitörő keserűségével fakadt e szókra Rákóczi:

- Hát ezt érdemlettem-e tőled, szolgálataimért, oh haza? Életemet, véremet, hitvesemet, gyermekeimet, mindenemet feláldoztam, dicső eleim példája szerint, hajdan virágzó szabadságodért, és most ily hálát kelljen-e aratnom? Te látod, Istenem, szívem tisztaságát, te tudod, hogy nem a magam hasznát kerestem törekvéseimben. Inkább a sír borítson el, mint e gyanúsítást tűrjem. Édes hazám, ne engedd, hogy rajtam száradjon ez igaztalanság!

S azzal leszállva elnöki emelvényéről, kinyilatkoztatá, hogy vezéri tisztéről lemond és eltávozik.

De mivel erre sem tört ki a tiltakozás, előugrott Bercsényi az embereivel, és így kiáltott:

- Hogyan, szövetséges Rendek, oly hálátlanok lennétek-e, hogy inkább távozni hagyjátok szabadítótokat, mintsem neki igazságot szolgáltassatok rágalmazói ellenében? Inkább, hogysem ez megtörténjék, haljanak meg ezek az árulók.

Azzal, nemzete sorsa felett érzett szomorúságában, a helyszínen lekaszabolta a "pimasz" turóci követeket. Az addig csendesen üldögélő követek ennek láttán hirtelen nagyon fejedelempártiak lettek, megéljenezték Rákóczit, majd visszatuszkolták a vezéri trónra, és bocsánatát kérték, hogy nem támogatták elég hangosan az ő remek ötleteit. Az egyik turóci követ ott halt meg, a trón előtt vérzett el, a másikat súlyosan megsebesítették, majd láncra verték. S mi lett velük ezután? Ismét legyen a szó Jókaié.

Arra ott, Bercsényi indítványára, rögtön törvényszékké alakul az országgyűlés, s ítéletet hoz egy egész vármegye fölött, mely szerint Turóc vármegye élve elfogott követe, Okolicsányi lefejeztetik, holtteste fölött, a vérpadon, Turóc megye zászlója széttépetik, címeres pecsétnyomója összetöretik, tisztikara fogságra vettetik, s maga az egész vármegye a törvényhatóságok sorából kitöröltetik, s területén a szomszédos vármegyék osztoznak.

Ezek után nyugodtan mondhatjuk azt Rákóczira, hogy egy közönséges rablóvezér volt, aki nem különb Al Caponétól vagy Szemjon Mogiljevicstől. Köszönjük. És ez az ember figyel ma az ötszázasról. Egyébként épp a turóci követek kivégzése volt az, ami a magyar nemességet Rákóczi ellen fordította, és végső soron ez okozta a vereségét is. Az eset után ugyanis a nemesség Esterházy Pál nádor köré gyűlt, az ónodi országgyűlés döntéseit - így az osztrák uralkodó trónfosztását is - törvénytelennek nyilvánították, és lényegében Rákóczi hatalmát vesztette. Turóc vármegye tehát megmenekült a megsemmisítéstől, és ezen merénylet emlékére egészen a trianoni békeszerződésig - amikor a megye megszűnt magyar területnek lenni - a vármegye tanácstermének asztalát a szokásos zöld helyett mindig vörös posztóval borították.

Tegyük hozzá még azt is, hogy Rákóczi a magyar trónt nem magának akarta, hanem - mily önzetlen, nemzeti érzelem - egy bajor választófejedelemnek kínálta fel.