DROID-530
2006.01.25.

blog   droidzóna   levrov

Huh, basszus, meddig tart még ez a csontrepesztő hideg? És mi a rosszabb, a hideg, vagy a bunkók?

Árpád híd, metrómegálló, 1-es villamos. Emelkedünk fel a mozgólépcsővel, látjuk, bent áll a szerelvény. Nosza, futás, vagy féltucatnyian. Ám a vezető egy szó nélkül, hangjelzés nélkül bevágja előttünk az ajtót, és unott pofával néz maga elé. A jelzőlámpa ugyanis még mindig megálljt mutat, nem megy hát sehová a villamos, de az a köcsög utas, az ott rohadjon meg. Egy darabig vártuk, hátha észreveszi, hogy mi is szeretnénk részesülni a BKV űrkorszakhoz méltó szolgáltatásából, ám valahogy nem látott minket félig zárt szempillái mögül, holott többször is odapillantott, ellenőrizendő, nem maradt-e le valaki valahogy mégiscsak. Rövidlátó szegény, nem szúrt ki minket. Így álltunk vagy másfél percig, reménykedve bámulva az ajtóra, de az zárva maradt, s a szerelvény nélkülünk indult el.

- Anyád mi volt?! - kérdeztem a vezetőt, de pillantásra se méltatott.

"Kicsit elbántak velem,
No de történt már ilyen..."

Mit tesz ilyenkor a békés blogger? Utánamegy, és beveri a BKV-s pofáját. Ugyanis, mint már egyszer megállapítottuk, a villamos nem csak elmegy, előbb-utóbb vissza is jön. 4083, írtam fel magamnak, szóval a 4083-as pályaszámú szerelvény vezetője volt olyan drága, és január 25-én, 17:45-kor itt hagyott minket a mínusz húszban, este háromnegyed hat felé, hadd fázzon fel a kedves utas, mi a francnak mászkál odakinn, ugye.

A következő villamosra vagy tizenöt percet kellett várnunk, elfagyott tagokkal, jegesedő orral, dermedt fülekkel. Ezek után mi sem természetesebb, mint hogy az ember elmegy a végállomásra, és kitapossa a rohadt BKV-s belét!

A végállomáson azonban nem találtuk meg a tetűt, se a járgányát. Jó, akkor próbáljunk meg panaszt tenni. Ott ácsorgott egy villamosvezető, odamentem hozzá.

- Elnézést, hol van itt a forgalmi iroda?

Nézett rám, mint borjú az új vakura.

- Hát... hát az itt nincs.
- Hogyhogy nincs, hát csak lejelentkeznek valahol, amikor megérkeznek?
- Hát, izé, ott, az emeleten, de az nem forgalmi iroda.
- Jó, akkor oda megyünk, köszönjük.

Felmentünk a kis, fehér épületbe. A lépcső tetején, egy kis forgalomirányító szobában három villamosvezető trécselt, meg egy fehér inges diszpécser. Az egyik vezető éppen az volt, akit pofán kívántam vágni.

- Maga a 4083 vezetője?
- Én? Dehogy!
- Nem, mi?
- Nem, dehogyis, nem én vagyok!

Beszari faszkalap. Az ilyet még leverni sincs gusztusa az embernek.

- Panaszt kívánok tenni - fordultam a fehér ingeshez.
- Panaszt?
- Igen, tudja, rühellem az olyan köcsögöket, akik becsukják az orrom előtt az ajtót. Van panaszkönyv?

A pasas unottan elém lökte a füzetet, és kitessékelte a kollégáit. Kitöltöttem a lapot, megírtam mi történt és hogyan.

- Ez a 4083-as egyébként 1-es vagy 1A járat? - kérdezte Athina.
- Azt nem mondhatom meg!
- Mit? Hogy milyen járat?
- Nem, kérem, ez... bizalmas belső információ!
- Mi? Ez?
- Igen, erről nem adhatok ki információt.
- Miért is?
- Mert akkor megtalálhatják ezt a sofőrt!

Ott lapít kint, de sebaj.

- Na, és mi van, ha megtaláljuk? Megtalálni valakit, az még nem bűn, amíg jól szájon is nem vágom.
- Kérem... tegyen amit akar, de akkor se mondhatom meg.
- Na jó, akkor továbbítsa ezt.

A pasas kitépte a másodpéldányt, és a kezembe nyomta.

- Van egyébként ennek valami értelme? - kérdeztem.
- Minek?
- A panasznak.
- Nem tudom.
- Tett már más is panaszt?

Válaszképpen végigpörgette a panaszkönyvet.

- Ez mind panasz.
- És volt valami foganatja?
- Nem tudom.
- Megfenyítettek valakit valaha is?
- Nem tudom.
- Mit? A saját kollégáiról nem tud semmit?
- Nem tudom.
- Nem maga irányítja a forgalmat? Kapcsolatban kell állnia mindenkivel.
- Kérem, én csak a munkámat végzem, nem állok kapcsolatban senkivel.
- Na jó, hagyjuk. Azért elgondolkodhatna, miért utálják magukat.

Kiléptünk az irodából, mire megszólított a vezető.

- Azt is beleírta a panaszba, hogy mit mondott?
- Mit?
- Hát hogy azt kérdezte, hogy "anyád mi volt?"
- Az imént mintha azt mondtad volna, hogy nem te vezetted a 4083-ast. Akkor honnan tudod, mit mondtam?
- Hááát... - gondolkodott, hogy vágja ki magát - megvannak a forrásaim!
- Szerintem meg egy beszari fasz vagy. Az ilyenek miatt meg is van a véleményem a BKV-sokról.

Elindultam lefelé a lépcsőn, mire utánam szólt:

- Nekem meg a biztonsági őrökről!

Megálltam.

- Mi van?! Biztonsági őr ám az édesanyád, az!
- Akkor rendőr vagy? Még nagyobb szégyen!
- Na, most takarodjál a büdös kurva anyádba, békávés, mert visszamegyek a szádba taposni!!

A válasz néma csend. Inkább leléptünk, mert ha visszamegyek, tuti azzal kezdem, hogy a fejébe ürítem a tárat.

Ez lenne hát a BKV hozzáállása az utasokhoz 2006-ban, valami Európai Unió nevű helyen.