DROID-495
2005.12.02.

blog   droidzóna   levrov

Ezen a héten valahogy vonzom a droidokat. Meg a bunkókat is.

A Haller utcánál épp zöldre váltott a lámpa, a megállóban állt a 2-es villamos. Rohantunk oda, vagy egy tucat további járókelővel, hogy elérjük. Jó szocreál szokás szerint a vezető becsukta az ajtót az orrunk előtt.

- Hé...
- Nyissa már ki!
- Nyomd meg a gombot... nem nyílik?

Mivel épp én álltam a vezető ablaka alatt, kopogtam neki. Mintha észre se venné, elindult.

- Anyád jól van? - kiabáltam utána.

Válaszképpen kitartotta a középső ujját az ablakon.

Na, itt baszott rá, mert engem hergelni sosem okos dolog. Sose bírtam elviselni az ilyen BKV-s geciket, akik becsukják az ajtót a futó utas előtt, de hogy utána még az ujját mutogassa, meg vigyorogjon, ezért jobb helyeken úgy pofán tenyerelnék, hogy a fogai körmérkőzést játszanak a bennmaradásért. Nekem pedig feltett szándákom Magyarországot jobb hellyé tenni, tehát.

Kurva anyád, jössz te még visszafelé, gondoltam. Leolvastam a jármű számát - 1343 - és felszálltam a következőre. Az Akadémiánál leszálltam, és azzal a feltett szándékkal kezdtem figyelni a másik irányból érkező szerelvényeket, hogy én itt most el fogom követni a közfeladatot ellátó köcsög összetörésének bűntettét. Nem kellett sokáig várnom, valóban visszaérkezett a 1343-as. Benéztem a vezetőfülkébe, hát látom ám, hogy egy nő ül bent.

Bekopogtam. A nő nézett bután. Végül rájött, hogy ha kinyitja az ablakot, halljuk is egymást.

- Elnézést - mondtam - ennek a járműnek leváltották a vezetőjét?
- Nem váltották - felelte - én vagyok, akit keresel.
- Aha. Te csuktad rám az ajtót a Haller utcánál?

A nő azon a kioktató hangnemben kezdett beszélni velem, amellyel a tanító néni magyarázza az oktondi kis nebulónak, hogy a világról alkotott elképzelése helytelen, és a Balatonban nem élnek cápák.

- Igen, mert tudni kell, hogy innen én nem látok ki oldalra. Nem látom, hogy van valaki az ajtónál.
- Mi az, hogy nem láttad? Még be is kopogtunk, hogy nyisd ki! Meg kiabáltunk!
- Jól van, ne vitatkozzunk, nem láttam.
- Igen? És mit mutogattad nekem a középső ujjadat, mi?
- Hát mert csúnyát mondtál nekem! - felelte a legtermészetesebben.
- És szerinted miért mondtam? Azt vágod, hogy most is csak azért váglak pofán egy szó nélkül, mert nő vagy?
- De akkor is az anyámat szidtad!!
- És nehéz lett volna azzal az ujjaddal az ajtónyitó gombot nyomni, mi? Az eszedbe se jut, hogy azt mondd, bocs, bunkó voltam, elnézést?
- Mondtam már! Mondtam már, hogy elnézést!! - rikácsolta ingerülten.
- Na jó, tűnjél innen, mert tényleg felképellek.
- Jaaaj, de nagyon fééélek! - szirénázott tágra nyílt szemekkel, én meg közel álltam hozzá, hogy kirántom a kis ablakon.
- Mondom tűnjél! - Mivel még mindig csak állt és bámult, hozzátettem: - Takarodjál, te hülye picsa BKV-s, nem érted?!

Nagy nehezen felfogta, hogy már tíz perce áll a megállóban, becsukta az ajtót és elhajtott.

Kérem a BKV illetékeseit, hogy a 2-es villamos vonalán december 2-án, 13 és 14 óra között az 1343-as számú szerelvénnyel közlekedő munkatársukat világosítsák fel a jómodorról. Férfi kollégáikat meg arról, hogy a következő ilyennek belelépek a szájába.

Egyébként el kéne gondolkodni azon is, hogy jó-e, ha a média és a közoktatás egész generációkba sulykolja bele, hogy ők különlegesek, egyéniek és különbek, mint bárki, és ezért joguk van ostoba büszkeséggel lenézni embertársaikat. Tanuljuk már meg, hol a helyünk a világban, és ne rázzuk öntelt vigyorral a pofonfát.

A vadliberálisok meg örüljenek, igen, megint aggresszív voltam, lehet huhogni.