DROID-493
2005.11.30.

blog   droidzóna   levrov

Az átlagember azt hihetné, hogy a tűzszerészek csak bombákkal foglalkoznak, és ez már magában is elég veszélyes. Ugyan már! A droidok sokkal rosszabbak...

Az első tűzszerész, akivel életemben találkoztam, egy sorkatona volt 1992 körül - akkor még voltak sorállományú tűzszerészek - és mesélt pár dolgot azokról a baromállatokról, akik itt-ott robbanótesteket találnak, esetleg még fel is ismerik, de hogy aztán mit művelnek vele, annak csak a rendőrségi hírek a megmondhatói. Volt, hogy egy parasztbácsi háborús tüzérségi lőszert talált a földjén, de mivel csak a falu főterén volt telefon, ahonnan a tűzszerészeket hívhatta volna, becipelte oda a gránátot. Lett is evakuáció, a lakosság nagy örömére. Egy másik faszkalap egyenesen bevitte a talált kézigránátot az irodába, és lecsapta a diszpécser elé, hogy nesze, ezt hoztam nektek. Ezekből még szerencsére nem lett nagy baj, de pár éve volt például olyan eset is, hogy egy nagyeszű paraszt talált egy 155 mm-es nehéztüzérségi lőszert, tüzet rakott az udvaron és beletette. A jó ég tudja, mit akart vele, talán kiolvasztani a trotilt, hogy saját bombát csináljon belőle - a második világháborúban a partizánok gyakran így jutottak robbanóanyaghoz - de a cucc felrobbant, a ház elszállt, és a droiddal együtt halt meg a három éves unokája is, akinek fogalma sem volt, mit éget a barom nagyapja.

Egyszer egyébként nekünk is volt szerencsénk valami igen gyanúsat találni a sóderben, amikor a házunk hátsó udvarát betonoztuk. Nyolc-kilenc éves lehettem, apámék keverték a betont, egyszer csak nagyobb konzervdoboz méretű, rozsdás fémhenger gurult elő a lapát nyomán. A pereme gyanúsan lekerekített volt, az oldalán pedig kristályosodásra utaló nyomok.

- Hát ez meg mi a fene? - kérdezte apám bizalmatlanul, mert az ember csak ne udvariaskodjon holmi kivénhedt gránátokkal.

Álltak ott hárman-négyen, tanácskoztak, hogy vajon hívják-e a tűzszerészeket, vagy ez csak egy vasdarab. Végül az egyik melós megoldást talált.

- Á, adjátok csak ide. Én tűzszerész voltam, majd hazaviszem és hatástalanítom.

El is vitte szépen haza, buszon-villamoson, és többet nem hallottunk se róla, se a különös fémhengerről. Talán megették egymást.

Azóta még sok tűzszerésszel találkoztam, s mind tele vannak hasonlóan hajmeresztő történetekkel. Néha hiába húzzák ki a sárga szalagot a munkaterület szélén, hiába zavarják el a bámészkodókat biztonságos távolságba, a televízión felnőtt droidsereg fejébe nem akaródzik beleférni, hogy ez nem a tévé, ez tényleg a képébe robbanhat. Egy idő után kitaláltak egy megoldást a tömeg gyors feloszlatására. Piszkálgatják a bombát, aztán egyezményes jelre hirtelen felordítanak és futásnak erednek! A sok droid menten szétszalad, sőt, úgy pucolnak, hogy lehagyják őket is. No, amint ez megtörténik, a tűzszerészek megállnak, visszaballagnak a munkaterületre, és immár szájtátiak nélkül végezhetik a dolgukat. Azok meg hadd fussanak, majd a határőrség megállítja őket, ha túlzásba viszik.

Történt egyszer, hogy ezt a csapatot egy szokásos rutinesethez hívták: építkezésnél a munkagép háborús páncéltörő lőszert fordított ki a földből. Kimentek, lezárták a területet, nekiálltak szerelgetni, a sok droid meg szokása szerint állt és bámulta őket. Mielőtt azonban a szétszaladós poént megjátszhatták volna, előfurakodott egy félmeztelen, pocakos pasas, klottgatyában, strandpapucsban, és okoskodni kezdett.

- Há' ezt a fajtát ismerem! Én tűzszerész voltam ám! De minekünk nem kellett ilyen védőcucc ám! Mi simán szétszedtük kézzel!

A tűzszerészek végigmérték, majd visszatértek a munkához. De a pasasban tovább forgott a lemez.

- Aztán nem ám elbaszni! Ez kurva nagyot robbanhat ám!

Megint ránéztek, cseppet sem kedvesen, de még mindig nem vette észre magát.

- Mit csinááálsz bazmeg, ne ott csavard! Ááá, bazmeg, de béna vagy, most csinálod először? Mutassam meg, vagy mi?

És így tovább. Közben a szakik leszerelték a gyújtószerkezetet, kész volt a hatástalanítás, a parancsnoknak meg kezdett tele lenni a töke az ipsével. Egyszer csak fogta, felkapta a gránátot és odadobta neki.

- Nesze, bazmeg, ha ilyen okos vagy, csináld te!

Droidunk persze köpni-nyelni nem tudott, csak állt ott elkerekedett szemekkel, és bámulta a kezében szorongatott, rozsdás malacot. A tűzszerészek meg komótosan pakolni kezdtek.

- Ööö... hé... ne hagyjátok már itt... izé... mit csináljak vele?
- Hát hatástalanítsd, mi bénák vagyunk hozzá.
- De...
- Értesz hozzá vagy nem?!
- Hát...
- Na ugye, akkor meg kussoljál!

Azzal elvették tőle, bedobták a kocsiba és elhajtottak.