DROID-439
2005.09.07.

blog   droidzóna   levrov

A mai menü: egy darab katonai droid, Alpha nevű kedvesolvasómtól.

Sorozásom rövid, droidisztikus történetét szeretném megosztani veled.

Történt vala 1998-ban, hogy megkaptam a hadkiegtol a papírt, hogy jöjjek sorozásra a Petofi laktanyába, mint budapesti hadköteles. Ezzel úgy önmagában nem is lett volna semmi baj, mert egy nap minusz a gimiben, úgyis biztos sok ismeros lesz, stb....

Be is ballagtam egy csütörtök reggel 10 órakor a Petofibe. A sorompónál orség, a távolban menetelo kopaszok, kiskatona söprögeti az alakulóteret, a háttérben a Budaörsi út monoton autóforgalma és néhány érces vezényszó törte meg a csendet. A kapus kérdezte, hogy mi járatban.

- Sorozásra jöttem.
- Na, akkor jól elkésett, mert az tegnap volt...
- Érdekes, nekem a papíromon az van, hogy X. hó Y napja... az tudtommal ma van.
- Tényleg... Te, Józsi, nézd már meg ezt a papírt - szólt a másik kapusnak.

Valami érthetetlen okból a pesti laktanyákban tényleg borsodiak meg szoregiek vannak, a nyírségiekben és soproniakban pedig pestiek. Valahogy így volt ez most is, a két, tájszólásuk alapján szabolcsinak vélt, szumma 6 elemis kapus - de az is kettejüknek - összedugta a fejét, és tanakodott. Rövid, de kimeríto agymunka után sikerült igazolnom a papíron található dátum és a gregorián naptár által aznapra jelzett idopont egyezését. Mit volt mit tenni, nem lehetett elhajtani engem a búsba, nem lehetett gumibotozni meg üvöltözni, szólni kellett az ÜTI-nek... Végül némi telefonálgatás után mondták, hogy menjek be, keressem Barna ezredest. De hogy hol vagy merre azt nem mondták, úgyhogy elindultam az elso nagy épület felé.

Igazából már akkor résen kellett volna lennem, amikor előző nap az osztályból a fél társaság hiányzott. Utólag mindig könnyebb összerakni a képet, de hát nincs mit tenni. Valószínűleg egy Gizike körömreszelgetés után a dátumbélyegzot rosszul fogta meg és átcsúszott egy nap, vagy valami hasonló banális malőr áldozata lehettem....

Végül némi kalandos keresgélés után - kb. mint amikor a Mária utcai klinikára jártam fogszabályzó kezelésre, és a büfé helyett a hullaházban kötöttem ki... - végül megtaláltam az ezredest. Eleinte o is értetlenkedett, meg mondta, hogy az én hibám, de végül kénytelen volt beismerni vesztett helyzetét, hogy most már tényleg foglalkozni kell ezzel az üggyel és bizony eleggé kavargyanús ez a délelőtt. Igaz, értheto is, mivel teljesen egyedül voltam aznap sorkötelesként az ojjektumban, tehát új orvosi bizottság, új pszichológus, új IQ-teszt, új papírok, és így tovább... Úgyhogy, miután ez tudatosult a jó ezredesben, kicsit üvöltözött velem a rend kedvéért, majd a telefonban másokkal, utána parancsba adta, hogy várjak kint, majd szólítanak.

Gondolom, férfitársaim, el tudjátok képzelni azt a lelki nyomást, amit az okoz, hogy arra készülsz, hogy több százan lesztek ott, köztük ismeros arcok, majd mindent megmondanak jól, ha nem érted, nem hallod, akkor majd a csordaszellem kisegít, röhögtök, és szépen eltelik a délelott. Na, ehhez képest tök egyedül vagy, senki nem tud semmit, még akihez jöttél, az sem, minden a feje tetején áll miattad, ülsz magányosan, azon gondolkodsz, hogy hogy baszhatták így el a sorozási papírt, mikor a folyosón nehéz bakancsos léptek térítenek vissza a keseru valóságba, hogy bizony így sokkal rosszabb lesz. Persze mellé vizionálsz a haveroktól hallott hülyeségeket, hogy akkor most biztos végbéltükrözés is lesz, meg tuti majd leküldenek Kisvárdára katonának már holnap reggel, satöbbi...

Ebben az idegállapotban voltam, amikor egy zárt ajtó mögül istentelen üvöltés hallatszott:

- Nádasi hadköteles! Jöjjön be!!!!!

Mit van mit tenni, be kell menni, pláne ha már ilyen szépen nevén szólítják az embert, szokatlanul kedves gesztus katonáéktól... Nem tájékoztattak, hogy mi fog történni, csak papírt meg tollat kaptam és helyet foglalhattam bárhol... micsoda szabadság... Mint késobb megtudtam IQ-teszthez készülodhettem.

Ekkor ért a második meglepetés. Egy tiszthelyettes, aki az elobb oly harsányan üvöltötte a nevemet, kb. ugyanazon a hangeroszinten belekezdett a mondókájába. Hangsúlyozom TELJESEN EGYEDÜL VOLTAM!!

- Van-e Önök között hivatását gyakorló lelkész?

Itt tartott egy kis hatásszünetet, és szétnézett a teremben. Szerencsére tekintetünk nem találkozott, mert addigra már alig bírtam visszafojtani a röhögésemet. Mivel a kérdésre nem érkezett válasz senkitol, így folytatta mondanivalóját:

- Van-e Önök között három gyereknél többet egyedül nevelo családapa?

Na itt már nem bírtam, kitört belolem a röhögés... Hogy oldja a szitut a tiszthelyettes, inkább áttért a következő napirendi pontra:

-Kezdjék el kitölteni az interferencia-tesztet!

Azt hiszem, jó 5 perc idohátránnyal indultam a teszten, mert könnyeimmel és rekeszizomgörccsel küszködtem. Valószínűleg tegnap parancsba kapta, hogy kérdezze meg a sorköteleseket a fentiek szerint, és o így is tett, aztán ma is sorozás volt, hát ma is igy tett... Sejtettem, hogy a honvédség nem az IQ és az önmegvalósítás bölcsoje, de hogy valaki ennyire ragaszkodjon a parancshoz, az hihetetlen.

Azt hiszem még így is szintidon belül produkáltam a tesztet, majd újabb várakozás következett. Vagy a tesztet értékelték ki vagy az orvost keresték, de eltartott egy bo órát. Végül meglett a doki. Csak derékig kellett levetköznom, mértek egy vérnyomást, majd azt mondták, hogy egészséges és alkalmas vagyok. Biztos kiváló diagnoszta lehetett az orvos, hogy szemre és vérnyomás alapján így megmondja... ugye nincs egészséges ember, csak rosszul kivizsgált beteg, tartja a mondás. Ezután jött egy kis pszicho, kérdeztek családról, egyebekrol. Mondtam is magamban, hogyha ezek ennyire hülyék akkor én is az leszek, így hát nyomtam egy kis depis dumát, hogy öcsém rossz társaságba keveredett, apám megint iszik, anyám tart el minket és néha foglalkoztat az öngyilkosság gondolata. Az egészben az volt az érdekes - leszámítva hogy egy szó sem volt igaz belole - hogy a dokit egyáltalán nem lepték meg a dolgok. Vagy mindenki ezzel próbálkozik, vagy tényleg ennyire szociálisan zéró a családok állapota. Végül csak megkérdezték, hogy akarok-e egyáltalán katona lenni? Mit lehet erre válaszolni: Nekem mindegy... Rá is került egy kis megjegyzés a papíromra.

Mire végére értünk ennek a közel négyórás procedúrának, visszaért az ezredes, kezébe vette a papírokat, mire én megkérdeztem, hogy kapok-e igazolást az iskolából való távolmaradásomra, vagy valami hasonló, meg különben is ha már sulinál tartunk, akkor engem felvettek az egyetemre... Ebben a pillanatban az ezredes feje céklavörös árnyalatot, a dokié meg az RGB skálán 255,0,0 értéket vett fel és éktelen üvöltözésben törtek ki, hogy ezt miért nem a legelején mondtam!!! És tünjek el innen, viszlát 2004-ben! Szegények, nem is gondolták, hogy addigra már réges-régen el fog tűnni a sorkötelezettség...

Aztán hogy ki a nagyobb droid, én, hogy nem szóltam elég hamar, vagy katonáék a hülyeségeikkel, azt mindenki döntse el maga!