DROID-440
2005.09.08.

blog   droidzóna   levrov

Édesanyám egy nem túl intelligens hölggyel beszélgetett a minap, akiről kiderült, hogy szintén kutyás. Na, pontosítsuk, szóval van egy kutya, egy dobermann is abban a lakásban, ahol őt tárolják. A nő nemigen foglalkozik a jószággal, a férje kutyája, az nem is igen hallgat rá.

- Most vittük az állatorvoshoz - mesélte a nő - össze kellett varrni a nyakán a bőrt.
- Mi történt vele?
- Megharaptam.
- ???

El is mondta a történetet. A férj elment otthonról, az asszony egyedül maradt a dobival, amiről nem sokat tudott, de a férje magyarázott valami olyasmit, hogy ilyenkor, egy éves kora körül a dobermann gyakran megpróbálja megszerezni a falkavezérséget, és erőt kell neki mutatni, hogy behódoljon. Kicsit tartott tőle, mert olyan marha nagy foga volt, meg néha ugatott is, de remélte, hogy a falkavezérségen nem lesz vita. Hát, mégis lett, ráadásul pont akkor, amikor a férj nem volt ott. A dobermann morogni kezdett az asszonyra, aztán a keze felé is kapott. A nő nem értett a kutyaneveléshez, de a férjétől hallotta, hogy a falkavezér azzal fejezi ki felsőbbségét, hogy a tarkójánál fogva megrázza a gyengébbet. Hát lehajolt, vérfagyasztót hörrentett, és jól megharapta szegény kutyát. De olyan jól, hogy szájában is maradt egy féltenyérnyi bőr! Meglehetősen egyedi módszer, de végül is működött, a kutya megértette, hogy nem ő itt a jani...