DROID-350
2005.05.01.

blog   droidzóna   levrov

Nemzetünk nagyjai című sorozatunkban ma Károlyi Mihály kerül műsorra. Igen, az 1918-ban kikiáltott Magyar Köztársaság elnöke. Róla ugyanis sok mindent elmondanak a történelemórákon, csak éppen politikai pályája főművéről feledkeznek meg mindig: ez pedig természetesen egy oltári nagy droidság. Helyette még mindig a kommunista lózung szerepel a tananyagban, miszerint hogy ő mekkora ember volt. Nézzük csak, mit köszönhetünk e nagy embernek!

Tetszik emlékezni, mi minden történt 1918-ban? Véget ért az első világháború. Örült is mindenki, legalább annyira, mint amikor elkezdték... A Monarchia ennek örömére szét is esett, Budapesten pedig októberben kitört az őszirózsás forradalom. Ez a szokásos magyar forgatókönyv szerint folyt: mindenki elrohant fegyverért, aztán mindenki mindenki ellen, hurrá, adjatok nekik. A magyar történelemírás valamiért előszeretettel nevezi forradalomnak a budapesti fegyveres zavargásokat... Ebből lett aztán rendszerváltás, és mivel Tisza István miniszterelnök valahogy lelövődött a nagy hancúrozásban, kellett helyette valaki más. Így aztán jött gróf Károlyi Mihály, és a néphatalom nevében kinevezte magát az újonnan megalakult köztársaság elnökének. Érdekes gróf volt ő egyébként, ugyanis szociáldemokrata-liberális nézeteket vallott, olyannyira, hogy a nagy békeörömben elosztogatta az összes földjét a parasztoknak. Utódai biztosan nagyon örültek, mert hát Mikszáth óta tudjuk, milyen jó dolog vagyontalan dzsentrinek lenni. Később egyébként nagy haverja volt Sztálinnak és a kommunistáknak.

No de Károlyi úr ennél még nagyobb droidságot is cselekedett, mindannyiunk legnagyobb örömére. Hatalomra lépése másnapján ugyanis fogta magát, vonatra pattant, és elment a belgrádi antantmisszióhoz, hogy békét kössön velük. Néztek is rá furcsán a franciák, ki a fene ez az ismeretlen úriember, aki magát a Magyar Köztársaság elnökének nevezi? (Nekik ugyanis még nem szóltak az őszirózsás forradalomról.) Meg is kérdezték tőle tisztelettel:

- Pontosan kit is képvisel az úr?
- Magyarország dolgozó népét, a munkástanácsokat és a parasztságot! - felelte büszkén Károlyi.

Összenéztek erre a francia tisztek, elkerekedett a szemük, majd egyikük így szólt:

- Hát már maguk, magyarok is idáig süllyedtek?!

Azzal fogták a Tisza Istvánnal már aláírt békepaktumot, amely érintetlenül hagyta volna Magyarország határait, kettétépték, és helyette egy másik egyezményt dugtak az orra alá, ami elrendelte az ország területének több, mint hetven százalékos csökkentését. Hiszen még csak az kellett volna, egy kommunista nagyhatalom Kelet-Európában, ráadásul tengeri hadikikötővel! Károlyit azonban nem érdekelték a határok, mert szent meggyőződése volt, hogy hamarosan kitör a világforradalom - akkoriban ez igen divatos elképzelés volt - és akkor úgyis minden nemzet testvéri közösségben egyesül, háború meg nem lesz többet. Aláírta hát az antant tervezetét, és büszkén hazatért Budapestre. Végül ez az aláírt egyezmény ratifikálásra is került - mégpedig 1920-ban, a trianoni palotában. Köszönjük, bölcs grófunk.

Megjegyzendő, ennek a droidnak ma szobra áll Budapesten. A turbómagyarok időnként leöntik ezzel-azzal, a liberálisok pedig felháborodnak ezen. Ha ismernék hazájuk történelmét - és mellesleg tudnák is, hogy a haza nem egyszerűen a születés helyét jelenti - talán nem ugrálnának annyira.