DROID-349
2005.04.29.

blog   droidzóna   levrov

Réges-régen, a nyolcvanas években a lottószámokat még nem egy nyálas showműsor keretében húzták ki a számítógéppel. A húzás helyszíne egy puritán stúdió volt, ahol felsorakozott néhány, valamilyen okból éppen érdekes korabeli celebritás, majd Tamási Eszter mosolya kíséretében megforgattak egy plexiből készült gömböt, amiben kilencven műanyag golyó zörgött, kihúztak ötöt, és a golyókat kettécsavarva és felmutatva bemondták a benne levő számot. Hol sportolók, hol munkaverseny-győztes olvasztárbrigád, hol operetténekesek, hol pedig rendőrtisztek részesültek abban a kegyben, hogy az öt számot bemutassák dolgozó népünknek. A lottóhúzást a tévé - akkor még csak egyetlen csatorna, a 2-es műsor csak időnként működött, kísérleti jelleggel - és a rádió is egyenesben közvetítette, ami valóban élő adást jelentett, spét nélkül, azaz ami a stúdióban történt, azt azonnal látták és hallották a tévénézők és a rádióhallgatók.

Egyszer bányászbrigádot hívtak meg. Odalépett a kerékhez egy nem túl értelmes arckifejezésű melós, jól megforgatta, majd belenyúlt és kihúzta a piros golyót. Lecsavarta a fedelét, felmutatta a kamerának, s így szólt:

- Hat... a faszt! Kilenc!

Élő egyenesben, ünnepélyes keretek között...