DROID-310
2005.03.03.

blog   droidzóna   levrov

Az alábbi történet főszereplője egy polgárőr (nem Loydi, de ő mesélte), és egy vicces kedvű haver.

Polgárőrünk valami buliba ment, ahová a táskájában vitte a piát. Már nagyban ment az iszogatás, fogyott a házi készlet, mire eszébe jutott, hogy nála van még utánpótlás. Mivel egy asztalnál ült, a sarokban, és a fél társaságon át kellett volna másznia, megkért egy havert az asztal túlvégén, hogy keresse már meg a táskáját, és vegye ki belőle az üveget. A kissé kapatos haver pattant is rögvest, meg is lelte a kincset, ám mellette a polgárőr egy-két személyes holmiját is, egy sárga világító mellényt, egy gumibotot és ami roppant felkeltette érdeklődését, egy bilincset. Hú, de jó vicc lesz ebből, vigyorodott el gonoszul, és zsebre vágta a karperecet.

Fogta az üveget, visszament a konyhába, a társaság legnagyobb örömére. ő meg csak figyelt, figyelt, várta az alkalmas pillanatot, amikor a polgárőr éppen nem figyel, és akkor hirtelen KATT, rácsattintotta a bilincset mindkét csuklójára. Az meg nézett elhűlve.

- Höhöhöhö - kommentálta a félrészeg haver a tréfát.
- ... bazmeg!! - motyogta a szintén nem józan polgárőr.
- Höhö...
- HÁT ÉN KINYÍRLAK BAZMEG!!!
- Höhö... ööö?
- ÁÁÁÁÁÁÁ!!!

Mert azt már nem tudta a vicces kedvű haver, hogy bilincshez nem szokás kulcsot hordani, hiszen ha valakire ráteszik, úgyis csak a kapitányságon veszik le. Így hát polgárőrünk mehetett haza részegen, összebilincselve, keresztül a fél városon. Égett is a feje rendesen, a buszon mindenki őt nézegette, és gondolkodtak, hogy hívjanak-e rendőrt. Szerencsére nem hívtak, elég nehéz lett volna kimagyaráznia, ráadásul a polgárőr igazolványa sem volt nála.