DROID-310
2005.03.03.

blog   droidzóna   levrov

Megint egy mentős történet.

Réges-régen, amikor még lengyel gyártmányú Nysa mentőautókkal nyomult a mentőszolgálat, egy esős éjszakán valami isten háta mögötti faluba riasztották őket, egy háztartási baleset sérültjét ellátni. Szerencsére nem volt komoly a dolog, a beteget a helyszínen ellátták, majd elindultak haza. A zuhogó esőben, a sáros földúton azonban megcsúszott a kocsi, és belefordultak az árokba. A két első kerék belesüllyedt a sárba, a hátsó kerekek pedig a levegőben kalimpáltak.

Kiszálltak a mentősök, néztek okosan, tanakodtak, mitévők legyenek. Rádió akkoriban még nem volt a kocsiban, a mobiltelefonra meg még jó pár évet kellett volna várni. Addig ácsorogtak, míg arra nem tévedt egy parasztbácsi, a vállán csákánnyal.

- Hö! Hát csak nem beborultak az urak?
- De, bizony be. Tudna segítséget hívni?
- Nem köll ide segítség!

Azzal a markába köpött, meglóbálta a csákányt, és puff, belevágta a mentő gumijába. Az sziszegve adta ki a lelkét, a mentősök meg elhűlve nézték, mit művel a tata. Biztosan jót akart, talán a kerék alá akart benyúlni, hogy megemelje a kocsit a csákánnyal, de hát elnézte a dolgot. Szemügyre vette az eredményt, majd vállára vette a csákányt, kissé zavartan megbökte a kalapját, és így szólt:

- Hát... Osztán további jó estét maguknak!

Azzal elsétált, és otthagyta a mentősöket, akik kétségbeesetten bámulták az immár nem csak árokba süllyedt, hanem egyúttal defektes Nysát, melynek ráadásul az alvázára volt rögzítve a pótkerék, és így hozzáférhetetlen volt.