DROID-262
2005.01.09.

blog   droidzóna   levrov

Volt egyszer, mert miért ne lett volna, a nyolcvanas évek közepén egy magyar vállalat, akiknek történetét már nem emlékszem, ki mesélte el, de ezúton is köszönöm neki. Szóval ez a magyar vállalat úgy gondolta, frankó lenne beszerezni egy számítógépet, mert modern korunkban, a korszerűség kihívásainak megfelelően, ugyebár. Ez afféle divat volt a késői Kádár-korszakban, mindenféle funkció nélküli, baromi drága nyugati luxuscikkekkel telepakolni az irodát, meg félmeztelen nős naptárral, meg a szocreál és a vicc között imbolygó esztétikumú logós ceruzatartókkal és gemkapocs-tartókkal, mert ez valami olyasmit sugallt, hogy ez itt egy tökös csapat, mernek ám lázadni is, ők már ugye peresztrojka, új idők szele, satöbbi. Na mindegy, szóval nekik számítógép kellett. A kor szellemének megfelelően hoztak is Bécsből egy Commodore 64-est. Drága dolog volt ám!

Meghozták a gépet, ünnepélyesen felbontották a dobozt, lehúzták róla a celofánt. Kisebb ceremónia keretében helyezték el leendő helyén, a sarokban, és mindjárt külön igazgatói értekezleten döntöttek felhasználásának módjáról és szabályairól. Aztán megkérdezték a gép kezelésére kijelölt osztály vezetőjét, elégedett-e vele?

- Hát, éppenséggel igen - felelte az - de kellene hozzá egy tévé is, hogy használni tudjuk.
- Téévééé? - hűlt el az igazgatóság.
- Igen, mivel monitort nem vettek hozzá...
- Maga tévét akar az irodába?!
- Hát...
- Még mit nem! Hogy egész nap azt bámulják munka helyett? Szó se lehet róla!

Így a kartársak használhatták a C-64-est, ahogy tudták - tévé és monitor nélkül. Vagyis sehogy. Mindenesetre a cég kipipálhatta a megfelelő rubrikát: igen, mi roppant modernek vagyunk.