DROID-243
2004.12.17.

blog   droidzóna   levrov

Réges-régen, amikor Edi még tizenöt éves kamaszgyerek volt, egyszer egy bankautomata előtt ment el az édesanyjával és egy haverjával. Az automata feltöltés alatt állt, ki volt nyitva, és éppen pakolták bele a bankjegyeket. A képernyőjén mindeközben a kor technikai színvonalának világszerte ismert lenyomata, a Windows Általános védelmi hiba üzenete virított.

- Nézd már - mondta Edi a haverjának - ebben Windows van!
- Hehe, de láma...
- Mi van, mi a faszt ti csináltok ott?!

Utóbbi hozzászólás a pénzszállító autó mellett álló biztonsági orktól érkezett.

- Takarodjatok onnan a kurva anyátokba! Nem halljátok?!

Nos, igen, meg lehet valakit kérni, hogy legyen szíves, menjen távolabb a nyitott bankautomatától, de azért ennek is van egy bizonyos elvárható etikettje. Edi már akkor is öntudatos ember, volt, visszaszólt.

- Mi az hogy takarodjak a kurva anyámba, hát azért moderáljál már...
- MI A FASZT UGATSZ!? - ordított vissza az ork, azzal fegyvert rántott, odarohant a gyerekhez, és a kibiztosított pisztolyt a fejéhez szorította. - Kiloccsantom a kibaszott agyadat te kis köcsög! Takarodjál innen!!

A jelenet szemtanúiban meghűlt a vér, a járókelők döbbenten megdermedtek, de még a pénzt pakoló banki alkalmazott is úgy maradt, kezében egy köteg ötezressel. Az ork meg csak fogta a pisztolyt, és teljesen begőzölve üvöltött, hogy mindenki takarodjon a géptől, mert aki közelebb lép, azt lelövi. A halálra vált srácot az anyja támogatta arrébb, és gyorsan leléptek, de az ork még percekkel később is a fegyverrel hadonászott és üvöltözött a járókelőkkel.

Az ilyen történeteknek rendszerint az a vége, hogy "és senki nem hívott rendőrt, és mindenki magasról szart az egészre", de ezúttal nem. Másnap bementek a pénzszállító cég vezérigazgatójához, aki történetesen még ismerősük is volt, elmondták az esetet. Az agyalágyult barmot még aznap kirúgták a cégtől, és fel is jelentették lőfegyverrel való visszaélésért. Ez persze mázli, de nem mindenkinek vannak ilyen ismerősei, és bizony hihetetlen, hogy néha milyen tompa agyú baromállatoknak adnak a kezébe éles fegyvert.

A biztonsági orkok fegyverkultúrájáról bármelyik lőtéren sokat mesélhetnének. Így például a Budapesti Műszaki Egyetem lőterén is. Oda ugyanis rendszeresen járnak mindenféle őrző-védő cégek vizsgáztatni az embereiket, és ennek bizony nem örülnek a lövészetvezetők. Sok ellenvetésük persze nem lehet, hiszen a lőtér fenntartásának jó részét ezek a cégek fizetik. Ám azokon a napokon, amikor megjelennek a terepen a biztonsági orkok, vagy ahogy ők nevezik, a seggfej- és baromőrök, valahogy senki sem megy le a lőtérre, és a lövészetvezetők is előveszik a szekrényből a golyóálló mellényeket. Ezen a lőtéren már több, mint száz éve nem volt fegyverbaleset, és senki sem szeretné, ha épp nála törne meg ez a hagyomány egy balfasz miatt.

Mert bizony balfasz, az akad bőven. Már a lövészet előtt kezdődnek a bajok, mert van, amelyik nem hajlandó felvenni a fülvédőt, mert ő kemény gyerek, megbírja a durrogást. Pár perc múlva persze jönnek, és mégiscsak alázatosan kérik a védőfelszerelést, sűrű he? visszakérdezések közepette, ami még pár napig megmarad náluk... Ezután jön a lövészet, ahol az orkok több, mint fele elhasal, mert nemhogy a lőlap közepét, de magát a lőlapot se tudják eltalálni. De ez még a vizsga egyszerűbb része, elvégre a ravaszt a hülye is meg tudja húzni, aztán majdcsak megy valahová az a golyó, hanem ami utána következik, már fogósabb. A fegyverismereti vizsga.

Jött egyszer egy baromőr egy Walther-rendszerű pisztollyal. Ez egy elég elterjedt fegyvertípus, több gyártó is készít ilyeneket, így például aki volt katona, találkozhatott a magyar PA-63-assal, az is ilyen. A Walther-pisztolyok jellegzetessége, hogy ha kifogy a tár, a szán az utolsó lövés után nem siklik vissza, hanem hátul megakad. Ugyanez történik akkor is, ha a tár üres, és úgy húzzuk csőre a fegyvert.

 

A hátul maradt szánon már eleve nagyon meg tudnak lepődni a baromőrök, gyakran elkezdik piszkálgatni a stukkert, hogy ennek meg mi baja, he. Némelyik okosabb egyed rájön, hogy mi a helyzet, és kiveszi a tárat, hogy újratöltsön, csak azt felejti el, hogy ettől a szán azonnal visszacsapódik a helyére, és jól becsípi az ujjukat. Van is jajgatás rendszeresen.

Volt egyszer egy baromállat, aki a fegyverismereti vizsgán azt a feladatot kapta, hogy akassza hátra a Walther szánját. Mivel nem értette, mi az a szán, el kellett neki magyarázni, hogy "csinálja meg, hogy ez itt, a tetején, ez hátul maradjon." Az ork elvigyorodott, kezébe vette a pisztolyt, vidáman hátrahúzta a szánt, majd elengedte. Az persze visszaugrott a helyére, és közben kilökte a csőben levő töltényt.

Baromállatunk elgondolkozva nézte a fegyvert, de csak arra jutott, hogy ha elsőre nem ment, hát majd másodikra biztos sikerül. Megint hátrahúzta a szánt, elengedte: az ismét visszament a helyére, és már a második lőszer koppant a padlón. A vizsgáztató sóhajtozva nézte a mennyezetet.

Na de az nem lehet, hogy a holt anyag kifogjon az értelmes emberen! Még egyszer megpróbálkozott a hátrahúzós-elengedős trükkel, de mivel ismét csak a csövet sikerült ürítenie, más megoldást talált. Fogta a pisztolyt, ismét hátrahúzta a szánt, de nem engedte el, hanem úgy, ahogy volt, letette az asztalra, és fogta, nehogy visszaugorjon. Közben persze diadalmas vigyorral bámult a vizsgáztatóra, ugye, milyen okosan megoldotta!

- Sajnálom, nem felelt meg - sóhajtotta a lövészetvezető. - A következőt!
- Hööö! Miii?! - reklamált az ork.
- Mondom, nem felelt meg! Magának nem lehet fegyvert adni a kezébe! Menjen, tanulja meg a vizsgaanyagot, aztán jöjjön vissza.
- Sz... szétverem a pofádat!
- Hogy mi? - hüledezett a lövészetvezető.
- Szétbaszom a fejedet te kis köcsög! Hát te velem ne szórakozzál! Mi az, hogy nem feleltem meg!!

A lövészetvezető erre odaintette az ork főnökét, és megkérte, beszélgessen már el vele egy kicsit a jó modorról. Pár perc múlva a baromőr friss munkanélküliként, bevont szakmai igazolvánnyal állt a lőtér ajtaja előtt, bután bámulva maga elé. Aztán fogta magát, visszament, és megkereste a vizsgabiztost.

- N... nehogymá' asziggyed, ennyivel megúszod! Elkapunk a haverokkal, te kis geci! És akkor mi a faszt csinálsz?

A lövészetvezető nem csinált semmit, csak kinyitotta a páncélszekrényt, és megmutatta neki a benne sorakozó, meglehetősen impozáns fegyverarzenált. Orkunk ekkor végre megértette, hogy nem itt kellene emberkednie, és leforrázva elkullogott.