Először is: vörös zokni, kissé raszteres Leninnel. Fontos.
Remek ajándék a gyereknek a Nyávogó Cica, csak 690 forintért. A kosárba ragasztott polisztirol macska gombnyomásra enervált "nyáú" hangot hallat, mely igény szerint végtelen ismétlésben is hallgatható.
Ez az emberfej nagyságú, fröccsöntött műanyag csengő lakásunk éke lehet az ünnep szent estéjén, betetézve a fehér járólapra terített vörös perzsaszőnyeg, a fekete nadrághoz felvett csíkos ing, a hangszórókból bömbölő Zámbó Jimmi-örökzöld és a herendi porcelánkészlet mellé leb*szott fantás flakon esztétikai élményét.
250 forintért Ön is hozzájuthat egy multinacionális céget reklámozó kitűzőhöz. Csak most, csak itt.
Famotor. Nem, öcsém, ez nem ízirájder.
Páncélvadász lány
Ezekről a karácsonyi bóvlikról mindig az jut az eszembe, hogy az emberiség évente több milliárd tonna műanyagot termel azért, hogy ezek elkészüljenek, s aztán az egész megy vissza a természetbe.
Kicsit megálltam figyelni, ki a fene vesz ilyet. Nos, a célközönség a 20 és 60 közötti, igen korlátolt nők tömege, akik egyébként fedik a Kiskegyed/Tina/Meglepetés/Sztori magazinok olvasótáborát is.
Az idei karácsony szuperslágere az elemes kínai törpeszatír. Hihetetlen, de igaz. Gombnyomásra TADADAAAMM hang kíséretében előveszi a faszát, és recsegve-ropogva közli, hogy "hahaha, áj em jór big men!"
Így néz ki a Nyávogó Cica, ízlésesen celofánba csomagolva.
Betlehem is van, hátha valami hülye még mindig a Jézussal hozza kapcsolatba a karácsonyt.
Törökpohár, kinai teamécses. A Föld gazdasági élete valójában egy különös szimbiózis az európai karácsony és a kínai műanyagipar közt.
Tyúkláb vas, teccikérteni?