DROID-231
2004.12.01.

blog   droidzóna   levrov

A sztárok pedig jönnek, vége-hossza nincs sorban, és mind jókora taplók. DarkMark is találkozott eggyel. Ha ez így megy tovább, kész Story magazin lesz a Droidzónából...

Szervező voltam egy meg nem nevezett egyetemen egy talkshow megrendezése során. Nagy népi nevettetőnk, Fábry mester tartott előadást. Persze minden szervezésben számolni kell a "művész urak/hölgyek" késésével. Így történt ez most is, de Fábry, hogy kompenzálja a késést, kocsija gázpedáljának nyomásával tartotta a szintidőt. Nagyon koncentrált, azt sem vette észre hogy megérkezett. Csak a kollégium padkája kényszerítette megállásra. Ezek után kikászálódott az autóból, kissé ittasan. Mivel a jármű nem a megfelelő helyen parkírozott, a szemfüles portásbácsi gyorsan ott termett és szóvá is tette:

- Itt nem lehet parkolni, ne állja el a bejáratot!
- Mi az... én ide jöttem... engem itt várnak... tudja ki vagyok én?
- Nem, de tudja ki vagyok ÉN? - kérdezett vissza a portás.
- ???
- Én vagyok itt a portás, és itt az van amit én mondok, úgyhogy takarodjon innen a kocsijával, vagy elhúzatom!

Fábry nagy duzzogva, de sietősen, látva hogy a portás nem viccel, eloldalgott a kocsival a bejárat elől, majd sietős léptekkel elindult az előadás helyszine felé. Közben két kis tizenéves lány odarohant hozzá, hogy autógramot kérjenek. A válasz rövid volt:

- Takarodjatok a kurva anyátokba!

Eme kis közjáték után megkezdődött a show. Fábry több éves szórakoztatóipari tapasztalata remekül leplezte enyhén spicces állapotát és farmernadrágja teljesen szutykos-mocskos mivoltát.

Itt szúrnék közbe egy kis történetet népünk másik nagy szórakoztatójáról, az azóta szerencsére hanyattlövődött Zámbó Jimmyről. Még a kilencvenes években történt, hogy Jimmyke kissé (?!) seggrészegen tántorgott a színpadon, koncertezés örve alatt. Valaki felszólt neki, hogy ugyan játssza már el ezt és ezt a dalt. Mire Jimmyke:

- Elmentek ti a picsába, itt én azt játszok, amit akarok!!

De most folytassuk DarkMark történeteit.

A következő sztorit unokatesóm mesélte.
Történt egyszer hogy Borsodban, Miskolcon volt egyszer egy sörfesztivál. Ez egy minden évben megrendezett össznépi szórakozás, sok sörrel és bunkókkal. A rendőrség is ott van, ők az éves tömegverekedés-hiányukat elégítik ki. Valamikor, még a kilencvenes évek elején a Manhattan nevű No.1 fiúzenekar is fellépett ezen a neves rendezvényen. A produkció közepén elérte őket a népharag, és egy fiatal anarchista egy gyufákból készült minibombát indított meg az együttes felé, ami müködési elve szerint a céltárgynak csapódásakor hangos puffanás közepedte, szikrákat hányva felrobban, körülbelül egy petárda erejével. Ez nem így történt, a szerkezet nem működött, de a lendülete elégséges volt ahhoz hogy az egyik zenekari tagról leverje a szemüvegét. Természetesen a produkció nem állt le, mert ahhoz áramszünet kellett volna, lévén playback volt. Minden zenekari tag zavartan mosolygott, és hirtelen a mozgásuk is egy kicsit akadozóvá vált. Azért haszna is volt a támadásnak, legalább 25 perccel hamarabb végetért a playback show. Máris megérte!

Eszembe jutott egy korabeli vicc. Miért csak 96 tagja van a száztagú cigányzenekarnak? Mert négy átment a Manhattanbe. He-he. A sztárok áradatát a mai napra a fix.tv-s Loydi történetével zárjuk le, majd holnapra biztosan érkezik még néhány.

Ha már sztárokról van szó, lévén hogy pár éve köztudottan tévés körökben forgolódom, volt szerencsém jónéhányhoz... A legjobban mégis azon nevettem, amikor egyesek engem / minket sztároltak. Valahogy soha nem voltam képes azonosulni ilyen szerepekkel, meg hát azért úgy gondolom, ahhoz többet is kéne felmutatni, de nem is ez a lényeg. A fix.tv stúdiójában volt szerencsém összefutni a legnagyobb suttyó droidokkal, köztük néhány közismert arccal.

Történt egyszer, hogy Netburger című délutáni műsorunkba szokás szerint "sztárvendégeket" hívtunk. A megbeszélt időben nyílt is az ajtó, és belépett két gizda csávó horgászkalapban, krumpliszsák-nadrágban és tornacipőben. Pechükre kifogták a kedvenc biztonsági őrömet. Ők ekkor még nem tudták, kivel állnak szemben...

- Hé, Yo, csácsumi, szevasztok, megjöttünk.
- Jó estét.
- Csácsumi.
- Jó estét. Szabad a nevüket?
- Há, há nehogymá, há nemismersz meg öreg, Há Kuka emszí vagyok!
- Én meg a Ricsi pí!
- Tehát akkor szabad a nevüket?
- Há' mi vagyunk az Enimölsz Kenibölsz...
- Örvendek, én meg a portás.

...ezzel át is nyújtott egy szabvány ötsoros adatlapot vendégeinknek, akik hosszas tanakodás után egymás elé görnyedve, egymás hátán kezdték volna el kitölteni az űrlapot, ahogy ugye az autogrammokat szokás osztogatni gizdán. Biztonsági őrünk szivélyes segítséget nyújtva a két méterrel arrébb álló asztalra mutatott... Probléma megoldva. Meg is írták a lapokat, oda is adták a biztonsági őrnek:

Neve: Kuka MC

...stb. Biztonsági őrünk megnézte a lapot, majd a legnagyobb természetességgel keresztül is tépte, bedobta a szemetesbe, majd átnyújtott két újabb lapot. Ez a jelenet még kétszer megismétlődött, mire a srácok rájöttek mi a bibi, és képesek voltak leírni a neveüket rendesen. (Szintén Kovács János szitu) :)