DROID-230
2004.11.30.

blog   droidzóna   levrov

Az ember nem is hinné, mekkora köcsögök illetve tahók az úgynevezett "sztárok", és ezt mennyien látják nap mint nap. Legalábbis erről tanúskodnak az olvasói levelek, amelyeket a tegnapelőtti három sztori nyomán kaptam. Nézzük, kik találkoztak úgynevezett "sztárokkal", és hogyan! AnnGel nevű hölgyolvasónk is a Romantic "sztárjaival" találkozott.

Nos, azért írok, mert 1x találkoztam a Romantic nevezetű fantasztikus, igényes, szívmelengető zenét játszó zenekarral (nem, nem borultam sikítozva a nyakukba). Az úgy volt, hogy éppen mentem egy koncertre, és ennek megfelelően is voltam kiöltözve: talpig fekete, bakancs, szoknya stb (szóval kb meghatározható volt a zenei ízlésem). Egyszer csak megáll előttem egy furgon, és kihajol egy ipse:

- Hello! Nem tudod, hol a Dózsa suli?
- De, persze - és jött az útbaigazítás.

A nagy magyarázkodás közben kihajol Győzike:

- Hello, Romantic koncert lesz! Gyere szállj be, meghívunk!

Ránézek. Rámnéz. Végignézek magamon. Ő is végignéz rajtam. Fekete haj, szegecs, sok-sok gyűrű és karkötő. Ekkor láttam meg a felismerés halvány szikráját a szemében.

- Bocs, tudod, más dolgom van...
- Nem gond, akkor majd máskor! Köszi az útbaigazítást!

És ezzel villámgyorsan elhúztak a naplementébe...

Morrit szintén LL Junior-ral hozta össze a balsors, valamint egy kisebb droiddal.

A tegnapi droidzónáról eszembe jutott első találkozásom ezzel az LL Juniorral. Pár éve a Fásy Ádám-féle húspiac döntőjét volt szerencsém nézni, persze csak TV-n keresztül. Két forduló között, ahogy az lenni szokott, felkonferálták a SZTÁRT, aztán színpadra pattant LL J feka gettómókusnak maszkírozva, és valami igénytelen, összetákolt vacak zenére elkezdett "rappelni". Maga a szöveg érthetetlen, angolos hangzású katyvasz volt, ha valamit ki is lehetett belőle venni, az is pocsék kiejtéssel. Majd amikor végre befejezte, közölte szegény, izguló apukákkal, anyukákkal:

- És most elmondom magyarul is, hogy TI IS ÉRTSÉTEK...

Más, nem igazi droidsztori, csak apró szösszenet a Lehel tér környékéről. Párom mesélte, hogy múltkor a Victor Hugo utcában sétálva látott egy középkorú hölgyet, aki valami ölebféle kutyát sétáltatott. Kis idő múlva a kutya megállt elvégezni a dolgát, hol máshol, mint a járda közepén. A hölgy ekkor elővett egy zacskót és egy kislapátot a táskájából, ami már önmagában meglepő, de ami utána jött: a nejlonra kaparta a sz@rt, majd fogta az egészet, és a mellette parkoló Trabant szélvédőjére és motorháztetejére dobta, aztán elsietett.

Ha már tegnap összeszedtem három sztárdroidot, Rutin sem adhatja alább. Ő is hármat küldött.

Nagy vigyorogva olvastam a "sztáros" történeteket – és eszembe jutott, hogy nekem is van egy pár! Íme. Az első történet kissé eltér a droidzónában minap publikáltaktól, ugyanis itt felismerték a "sztárt" – és ez lett a veszte...

Szombaton este felé, egy nagy szerepjáték party után döcögök az Örs felé a szép, új (mellesleg ez nem látszik rajta) metróval. Kellemesen elzsibbadva, élményekkel telve, és persze walkmannal.

Így, csak a körülöttem támadt mozgásra eszméltem fel: jobbról is balról is az aktuális nyanya egyszerre kezdte el túrni a szatyrát, de valami félelmetes intenzitással! Röpködtek a bevásárlólisták, szamárfüles Tiffany-k, hajtűk és egyéb hasznos holmik, amiket csak egy banyaretikül be tud fogadni.

Kissé értetlenül álltam a jelenség előtt, de aztán világosság gyúlt metálzenével döngölt agyamban: velünk szemben az a kölyök (meg a boxcipős nője) meresztette a valagát (szó szerint, a jól bevált nyálasköcsög testhelyzetet felvéve), aki az "Anyátok közt" c. nagysikerű sorozatban a "karatekölyöknek" csúfolt Danikát, vagy ki a tökömet "alakította". Nos, neki szólt a komikus sietség, ugyanis a két nyanya autogramot akart tőle! Végül mindketten előkapartak egy-egy koszvadt tollat, meg valami rittyós Pravda-lapot, amit, ki tudja miért, a táskáik bélelésére használtak, és egyszerre kezdték el rángatni a csótányt két oldalról.

Én már itt diszkréten röhögtem, de a finálé még hátra volt!

A "sztár" nyegle pofával átvette az egyik fecnit, meg a tollat, és nekiállt dedikálni. Állva, a mozgó metrón. Annyi esze nem volt, hogy a kis barátnője hátán, neadjisten, valamelyik túlbizgó rajongó homlokán írjon. Neeem. Ő a KAPASZKODÓ CSÖVÖN kezdett el szerencsétlenkedni. És mivel annyi íkú sem volt kéznél, hogy megvárjuk a megállót, a bekövetkező dinamikus fékezéskor barátunk döbbent pofával hanyatlott a szemben ülők közé - miközben a másik nyanya majdnem letépte róla a pólót, mert nem volt hajlandó elereszteni rajongása tárgyát... Itt már jól hallhatóan röhögtem - és velem együtt még jópáran a metrón - amikor az egyik nyanya feltette az i-re a pontot. A helyzetet mentendő felkiáltott:

- Az unokámnak lesz, SZERELMES A DANIKÁBA!!!!

Még otthon is fel-fel tört belőlem a röhögés aznap este...

A másik kedves eset az egyik lányismerősöm édesapjával történt meg a strandon. Lementek egyet fürödni, és éppen a parton ücsörögtek, amikor a tömeget túlharsogva, igazi sziréna-soundal elkezdett rikácsolni egy nő. Anyázott-szarozott-faszozott, de olyan beleéléssel, mint aki ebből él. Nos, kiderült, hogy történetesen nem ebből élt, ugyanis az egyik túlkultúrált művésznőnikről, Udvaros (kis)asszonyról volt szó. Aki pedig a káromkodás-özönt kapta, az egy idősebb hölgyrokona (talán az anyja, de ez végülis nem derült ki) volt. A történetben szereplő apuka végülis megunta, hogy a kislánya füle hallatára üvölti egy hisztis nő egy megszeppent mama orcájába, hogy kiontom a beled, meg széttaposom a fejed, úgyhogy odaballagott, és szót kért. Persze nem kapott, mert a bekattant hisztérika felpattant, lábujjhegyre állt, beletolta a képét apuka arcába, és odasziszegte:

- Kussolj bazzeg, TUDOD KI VAGYOK ÉN?

- Tudom – válaszolta a fater – egy hülye picsa, aki most hozott össze magának egy maflást!

Azzal igazi vidéki "parasztlengő" stílusban úgy nyakon baszta a kedves művésznőt, hogy az lecsüccsent a plédjére, és aktívan kussolva elkezdte összepakolni a cuccait, majd veszett tempóban elhagyta a strand területét. Reméljük ihletet merített az esetből tragikus szerepeinek megalkotásához.

A harmadik történet egy igazi droid-sztárról szól. A néhány éve elharapózott "fiúzenekarok" egyik illusztris tagjáról van szó. Azt hiszem, az ombre a slájmgájszban, vagy a pikasszó brancsban, vagy valamelyik tizenkettő-egytucat csinálmányban alkotott múlhatatlant az Egyetemes Magyar Gagyi oltárán. Történt, hogy a popipari szakmunkásnak sajtótájékoztatóra kellett mennie a többi hasonszőrűvel együtt egy debreceni irodaház ikszedik emeletére. Nosza, a tag belőtte a sérót, felvette a szemeteszsák-gatyát meg a nővérétől lenyúlt pink pólót, bevágódott a managerétől kapott koppfekete bömösbe – és nagy svunggal elhajtott az irodaház mélygarázsába. Itt kellően menő mozdulatokkal kiszált, aztán rádöbbent hogy csak a biztonsági kamera látja, és inkább hagyta a francba az egészet. Elgizdázott az irodaházba felvivő liftig – azonban szembetalálta magát egy végzetes problémával. Az épületbe való belépéshez a nagydarab, és amúgy igen kedves biztonsági őr (tőle származik a történet) elkérte a jóember nevét, amit be kellett volna írnia a belépés/kilépési naplóba. A sztártakony közölte, hogy az ő neve bizony "MC Muycee" (vagy valami hasonló gizdaság). A biztonsági őr kedvesen közölte, hogy az anyakönyvezett nevét kellene bemondania. Az előadóművészek krémje erre pánikba esett. Ugyanis a szerződése alapján "le volt tiltva" az édesanyja által adományozott polgári neve (és mellesleg nője sem lehetett, de ez volt a kisebbik probléma). A biztonságis srác rájött, hogy droidot fogott, és már fogalmazta magában az aznap este a sörözőben előadásra kerülő verziót – miközben továbbra is baromi kedvesen közölte, hogy sorry, akkor ezt a bejáratot én most nem nyithatom ki neked. MC Muycee most aztán igazán befosott. Odanyomta szánalmas fejét az üveghez:

- Nem ismersz meg, én a Buzibojszból vagyok!

A szekus gyerek visszafojtotta a röhögést, majd sajnálattal közölte, hogy civilben rocker, és sajnos nem tájékozott a "trendy zenék" tekintetében. Nyálgép Béla a mobiljához kapott. Mindjárt jött az információ a segítőkész biztonságitól, hogy sajnos a parkolóban, lent a föld alatt nincs térerő... Gizdadroidunk még bepróbálkozott egy "akkor telefonálj fel a manageremnek"-kel, de erre is jött a logikus válasz: bocsi, innen csak a biztonsági központot lehet hívni, szolgálati ügyben. Márpedig, azzal nem érdemes zavarni az őrparancsnokot, hogy itt az ügyfél, és nem akarja megmondani a nevét, hiszen az előírás feketén-fehéren rendelkezik ebben a kérdésben... Végül népszórakoztatásban létfontosságú hősünk megtört, és bemondta a nevét (Kovács János), de ugyanakkor a lelkére kötötte a röhögéstől fuldokló biztonsági őrnek, hogy SOHA, SEMMILYEN körülmények között NEM adhatja ki, hogy MC Muycee = Kovács János. A biztonság kedvéért én is megváltoztattam a neveket, bár a kérdéses "fiúzenekar" jópár éve feloszlott...