DROID-165
2004.09.10.

Már megírtam a mai droidsztorit, de Micóék akkorát fogtak nekem, hogy a Droidzóna történetében először kitöröltem a kész anyagot, és helyette ezt kapjátok. Tessék kapaszkodni, mert nagyon durva droid következik.

A blogban említettem már, hogy a nemrég csődbe ment Sysnet Kft. több millió forinttal tartozik Ediék cégének, az Axiom-IT-nek. Ezt persze a mai napig sem fizették ki, és a cég felszámolásánál lefoglalt hardvereszközök értéke ennek csak egy részét fedezte. Edi elment egy pénzbehajtó céghez tanácsot kérni, de azok csak ógtak-mógtak, majd közölték, hogy nekik ezt nem éri meg megpróbálni behajtani, mert túl nagy a kockázat, hogy az adós eltűnik. Így hát Edi és Micó gondoltak egyet, és maguk indultak el a Sysnet egykori ügyvezetőjéhez, Hornyák Mihályhoz, hogy kiverjék belőle a lóvét.

Este tizenegy felé értek oda. A kapu zárva volt, de hamar elhárították az akadályt. Hornyák úr is otthon volt. Amint meglátta Micóékat, mindjárt verni kezdte a nyálát.

- Ugyan már, mit akartok itt! Tűnjetek innen, mert kihívom a rendőrséget, hogy ti zaklattok engem!
- Hívjad, vazzeg, megvárjuk!
- De én esküszöm, kihívom!

Szó szót követett, bár nem sokáig, és Hornyák Mihály tényleg rácuppant a telefonra. Felhívta az ügyeletet, bemondta az adatait, és nagy fontoskodva előadta, hogy őt itt bizony zaklatják.

- Igen... Hornyák Mihály... ez és ez a házszám... Ketten vannak... Igen, a gyanúsítottak. Igen, megvárom. Fenyegetnek engem. Kérem, jöjjenek. Köszönöm.

Az URH-s kocsi kiérkezéséig hátralévő időt kölcsönös becsületsértésekkel töltötték el. Közben lementek a ház elé, hogy a pasas felesége hadd aludjon. Jöttek a fakabátok, kiszálltak a kocsiból, kérdezték, hol vannak a zaklatók? Néztek elképedve a két öltönyös-nyakkendős, jól szituált üzletemberre. ők azt hitték, valami galerit kell elkapni. Ediék röviden elmondták, mi a helyzet.

- Értem, uram - felelte a rendőr - kérem, igazolják magukat.

Odaadták a személyiket, a rendőr ellenőrizte. Társa közben elkérte Hornyákét, és elvonult a járőrkocsi mellé ellenőrizni. Rövidesen ő is visszatért, de ahelyett, hogy visszaadta volna a kis műanyaglapot, és elköszönt volna, szigorú arccal így szólt Hornyákhoz:

- Hornyák! Van magának igazolása a körözés törléséről?
- Hát, ööö...

Ugyanis Hornyák Mihályt már két éve elítélték csalás, sikkasztás és okirathamisítás miatt, csak éppen nem vonult be a börtönbe. Na, rá is került a bilincs ízibe, és mindjárt nem is voltak vele olyan udvariasak a zsaruk. Felébresztették a feleségét, összepakoltattak vele egy öltözet ruhát, aztán úgy, ahogy volt, bezsuppolták a pasast a sittre. Hogy lehet valaki akkora droid, hogy körözés alatt áll, és kihívja magára a rendőrséget? Ilyen baromságon elcsúszni, hát ehhez már ész kell!

E nagyszerű, s talán felülmúlhatatlan hülyeség Darwin-díjat érdemel. Épp amikor ezt gépelem, Micóék továbbítják a történetet a darwinawards.org-ra. Mi pedig ezennel megalapítjuk a Hornyák Mihály Emlékdíjat. Majd készíttetünk érmet is, amin egy droid lesz látható. Ezentúl, ha valaki eléri vagy meghaladja - bár ez nehéz lesz - Hornyák barátunk hülyeségét, azt ünnepélyesen megajándékozzuk egy ilyen éremmel, feltéve, hogy túléli a saját hülyeségét. Az ezüst és arany fokozatú Balfasz poló után tehát új kategória született: a Hornyák Mihály-díjas droid. Az első Hornyák Mihály-díjat természetesen maga Hornyák Mihály fogja megkapni, a megfelelő fegyintézetben. Az átadásról fényképes riporttal fogunk beszámolni.

Epilógus: Hornyákné másnap reggel zokogva hívta Edit, és kérdezte, miért csukatta le az ő drága férjecskéjét, hát mit ártott az neki? Kiderült, hogy a nőnek fogalma sem volt arról, hogy a férjének milyen kis dolgai voltak. Sőt, arról sem, hogy a Sysnet tulajdonosaként ő maga van bejegyezve, tehát a férje által felhalmozott, kb. hetvenmilliós tartozást neki kell megfizetnie. Lányok, mindig nézzétek meg, kihez mentek férjhez.