DROID-164
2004.09.09.

Ha dőlt betűkkel kezdem a Droidzónát, akkor pár soron belül valaki másnak adom át a szót, aki saját történetét osztja meg veletek. Igen, ezúttal is így lesz. A mai előadó wawa néven fut, én már szénné röhögtem magam a sztorin.

A Bővérű Agronómus esete a háromszor elvert cigánnyal

Kicsiny szülőfalumban, ahol a vidék még elvadult, a táj gyönyörű és a liberalizmus meg a személyi jogok még nem annyira divatos eszmék, sok-sok cigány él. Azt nem mondanám, hogy lakik, mert a valahol-lakás tényéhez szükséges egy bizonyos színvonalú épület, ami viszont sok esetben nem igen létezik. Egyszóval valahol Dél-Somogyban történt az eset.

Főszereplőnk, a Bővérű Agronómus nem csak nevében bővérű, hanem életmódjában is. Nem veti meg a szalonnát, a fröccsöt, aminek következtében úgy 110 kg, és ha felveszi az UAZ-ban tartott munkáskesztyűjét, akkor minden cigány tudja, hogy most nagy ruha következik, tehát skera van. Történt egyszer, hogy a helyi viszonyokat nem ismerő, úgynevezett vándorcigány érkezett kicsiny falunkba, majd a helyi kátrányos helyzetű népességgel történő iszogatás és balhézás (egymást utálják a legjobban) után, kellően pocsolyarészegen tovaindult, és észrevette a kocsma előtt álló, frissen festett és felújított Simson Schwable típusú motorkerékpárt. Mivel kicsiny falunk lelkes (2 fő) rendőrsége szép nagy marha fiatalemberekből áll, akik a papírmunkának nem hívei, viszont a rendet szeretik, ellentétben a cigányokkal, akiket meg nem, egy ideje leszokott a lakosság a különféle bicikliláncokról, az autók bezárásáról, de még a slusszkulcs is maradhat, lévén nem nagyon akad olyan barom cigány, aki el merne lopni egy járművet vagy bármit. Sajnos, mint említettem vándorcigányunk nem ismerte a helyi viszonyokat és úgy gondolta, gyalogoljon a hóhér a következő faluig, egyszerűbb motorozni egyet. Pocsolyarészegsége azonban akadályozta a terv tökéletes kivitelezésében, és a falu határában belestukkolt az árokba, rommá törve a motort. Na, itt találták meg rendőreink, az árokban fekve, mivel jóízűen aludt az istenbarma. Be is vitték az őrszobára, odabilincselték a székhez, de tettlegességhez nem folyamodtak, lévén az ebéd utáni túlzott mozgás gyomorégést okoz. Ellenben szóltak a motor tulajdonosának, aki történetesen a Bővérű Agronómus veje volt. Agronómusunk gyorsabb volt, mint a veje, és az őrszobára érve, enyhén vörös fejjel megkérdezte a rend őrét, Tamást, hogy akkor most mi a helyzet.

- Hát, Jóska bátyám, az a helyzet, hogy ez jogilag illetéktelen használat, nem bűncselekmény, hanem szabálysértés, az összetört motor árát meg csak polgári perben lehetne visszakapni, mivel a svarbli ára gyakorlatilag nem éri még az 5000Ft-ot sem el, ami az alsó határa a károkozási büntető pernek. (Hiába dolgozott a motor teljes restaurálásán a veje cirka 100 órát.)

A Bővérű Agronómus feje ekkor felvette azt a kékes-lila árnyalatot, ami a közeli szélütés biztos jele. Mármint annak, hogy aki a közelben van, és eléri az ütés szele, az sokáig beteg lesz.

- Tamáskám, légy szíves menj ki egy kicsit!

És Tamás őrmester kiment, hogy utánanézzen, mi a helyzet a felhőkkel az udvaron. Az agronómus kiment a munkáskesztyűjéért, és elrendezte a dolgot, amúgy a szokott alaposságával. Ennek során a szekrény oldala betört, és a szék is pozdorja lett, amin a cigány ült. Mire a police felhagyott az ég mustrálásával, az agronómus feje egészségesebb színt öltött, a cigányé már kevésbé, lévén azzal lett a szekrény oldala betörve.

- Jájjájjájj, rendőr úr, há’ engem itten nágyon megvert ez az ember!!!!!
- Milyen ember?
- Hát áz á márhá nagy ember!
- Itt nem volt semmilyen ember, te cigány!
- Jájájájájjáájjááj!
- Na idefigyelj cigány! Itt van 50 Ft, ezzel szépen lemész a vasútállomásra és veszel rajta egy jegyet a következő faluig. Itt pedig többet meg ne lássalak!

A dolog ezzel el is lett volna rendezve, de sajnos az élet és a helyrajzi viszonyok közbeszóltak, lévén a rendőrség, a Bővérű Agronómus törzskocsmája és háza is ugyanarra a hosszú, több mint 2Km-es utcára estek, ebben a sorrendben. A cigány már el is felejtette a verést, hiszen nem volt túlságosan érzékeny természet, és valószínűleg az agronómus sem végzett rendes munkát, mivel az erkölcsi érzéke tiltakozhatott, hogy ülő és megbilincselt cigányt ver, ezért nem verte túlságosan. Szóval a cigány elhatározta, hogy ha már ekkor „márhá nágy szerencse” érte, hogy van 50Ft-ja, akkor ezt mindjárt el is issza azon melegében, mert megszomjazott a nagy verésben. Pechjére pont abba kocsmába tért be, ahová az agronómusunk is, szintén az előbb említett indokkal. Ekkor hangzott el a következő párbeszéd:

- Te ide bejössz, te cigány???
- Jájjájájjáájjájj!!!

Na, ekkor már nem álltak fent erkölcsi aggályok, csak sajnos a munkáskesztyű bent maradt az UAZ-ban, a cigány meg igen menekült, így megint elmaradt az agyonverés, de állítólag ekkor szakadt le a cigány fél füle és nem a rendőrségen, ahogy többen állítják. A cigány viszont megértette, hogy őt itt nem szeretik, és végre derengeni kezdett neki, hogy talán okosabb lenne egy-két faluval arrébb szerencsét próbálni. Nosza, így is tett, skera a vasútállomásra. Eközben Bővérű és most már szomjas is (hiszen a fröccsét nem bírta meginni a büdös cigány miatt) egyre morcosabb lett. Itt van az a tetűláda, és még mindig mozog, dacára az ő hathatós fenyítéseinek. Ez nem járja. Be is ült az UAZ-ba és hazament, beállt az udvarra a kocsival, felhúzta a munkáskesztyűt, és várakozó álláspontra helyezkedett a kapu árnyékában. Pár perc múlva megjelent a cigány, és ráérősen cigarettázva ballagott a vasút felé. A Bővérű Agronómus kiugrott a kapualjból, és rettenetes csatakiálltást (- Te itten dohányzol???) hallatva belerúgta a cigányt az árokba. Na MOST! Nincs bilincs és van kesztyű is! Juhéjj!

Sajnos a történetnek rövid véget vetett a felesége, aki az üvöltözést (Jájájájáájjjáájjá) hallva kinézett az ablakon, és ráparancsolt a verésbe teljesen belefeledkezett urára:

- Jóska, ne ugrálj már rajta!

Sajnos a felsőbb utasításnak kénytelen volt engedelmeskedni a felbőszült megtorló, különben is, a cigány közben elájult, úgyhogy nem volt gyakorlati értelme folytatni a fenyítést.

Így esett, hogy aznap háromszor lett elverve a cigány, akiről többé senki sem halott. Remélhetőleg azokon a helyeken, ahova elvetődött, hasonló emberekkel találkozott.