DROID-140
2004.07.14.

Napi üzeneteim közt immár rendszeressé válnak a jelentések Díszpinty észleléséről. Emlékeztetőül, ő volt az a csorba fogú idióta, aki a búzatüntetésen ki akarta tépni a kezemből a táblámat, majd megveréssel fenyegette a homokosokat, illetve megkúrással a leszbiket. Mostanság hol a Deákon tarhál kajára, hol a Blaha Lujza téri McDonald's-ban molesztálja a vendégeket, hol tapizni akarja egyesek barátnőit a Nyugatinál. Ezennel felkérem azokat, akik találkoznak vele, hogy alkalmasint kérjék el a nevét és a telefonszámát, s ha kérdezi, miért kell nektek, mondjátok neki, hogy filmforgatásra keresünk szereplőket. Köszönöm.

"And now, something completely different..."

Tavaly decemberben Stuttgartban jártam, és amíg sorban álltam a repülőtéren a beszálláshoz, egy különös alakra lettem figyelmes. Amolyan rendszergazda-külsejű, jellegtelen, szemüveges pasas volt, pár lépésre ácsorgott tőlem, és ő is a beszállásra várt. Hogy mi tűnt fel rajta? Nos, csak annyi, hogy míg valamennyi utas kabátban várta, hogy a beszállókártyák vizsgálata lezáruljon, és felszállhassunk a gépre, ez a férfi egy szál pólóban feszített. Odakint dermesztő hideg volt, dühöngött a hóvihar, a repülőgépről épp forró, glykolos vízsugárral próbálták levakarni a jeget, de még az is ráfagyott. Felszállásunk után egyébként le is zárták a repülőteret, mert akkora hóvihar tört ki. A mi járatunk volt az utolsó, amelyik még távozhatott.

A különös pasas nekem oldalt állt, ezért csak keveset láttam a pólójából, az a kevés pedig egy széles nemzetiszínű sáv volt. Olyan büszkén húzta ki magát, hadd lássák az ő pólóját, mintha most foglalta volna vissza az összes trianoni területet, meg persze Stuttgartot is, mert lendületből odáig futott. Egy idő után elkezdett forgolódni is, hátha van még valaki, aki nem ámulta össze magát, és akkor el tudtam olvasni a póló feliratát.

Hallottatok-e már a Neutron Kommandóról? Nem, az elnevezés nem egy olcsó sci-fi regényben tűnt fel, hanem a Paksi Atomerőmű különleges biztonsági szolgálatát nevezik így. A Neutron Kommandó egy különlegesen felszerelt, nagy harcértékű speciális alakulat, amelynek feladata az atomerőművet érő esetleges terrorista támadások elhárítása, meghiúsítása. Felszerelésük az elérhető legjobb, nekik például már akkor volt H&K MP5 géppisztolyuk, amikor a rendőrségnél még csak vizsgálták, hogy milyen fegyvert kellene venni a Különleges Szolgálatnak. Amikor megalakult a Szolgálat, a paksi kapitányság nem is állított fel különleges kommandót, mert ott volt nekik a Neutron, akiket szükség esetén a rendőrség kötelékében is bevethettek. Nos, ez addig tartott, amíg az első akcióra sor nem került...

Történt egyszer, hogy egy Paks környéki vállalkozót megzsarolt valami bűnbanda. Közölték vele, hogy egy félreeső országúton várják majd, ahová egy Trabanttal kell megérkeznie a pénzzel. A vállalkozó persze értesítette a rendőrséget, azok pedig hívták a Neutron Kommandót. Csapdát állítottak a zsarolóknak, a kommandósok lesben álltak az országút mentén, a bokrok közt, az akciót vezető rendőrtisztek pedig távolabbról figyeltek. Előzőleg persze pontos tájékoztatást adtak a csapatnak, hogy kik fognak jönni, mikor fognak jönni, milyen kocsival és hányan lesznek, s ezek közül kiket kell elkapni. A neutronosok bólogattak az okos fejecskéjükkel, majd lőállást foglaltak és vártak.

Nem kellett sokáig várni, a láthatáron megjelent a vállalkozó a Trabanttal, és ahogy megbeszélték, lelassított és megállt a kijelölt helyen. Több se kellett a neutronosoknak, abban a pillanatban vérfagyasztó ordítással ugrottak elő a bokrok mögül, és boldogan tüzet nyitottak a kocsira. A szerencsétlen vállalkozó alig tudott kiugrani a szitává lőtt Trabantból, de már ott is termettek az izomagyúak, és letartóztatás gyanánt boldogan ütlegelni kezdték, mert hát biztos ez az a faszi, akit el kell kapni. Mire az akciót irányító rendőrtisztek odarohantak, a Trabant lángokban állt, a vállalkozó törött kézzel-lábbal hevert az aszfalton, a zsarolók kocsija pedig épp akkor ért oda. Amikor a bűnözők meglátták a számukra értelmezhetetlen helyzetet - valami fekete csuklyás alakok szétlőtték a madarukat, ki a fenék lehetnek ezek? - jobbnak látták padlógázzal elhúzni a bambán bámuló társaság mellett. Hogy a kommandósok mit kaptak a "hőstettükért," azt nem tudom, de a rendőrségnek jó pár millió forintnyi kártérítésébe került rávenni szerencsétlen áldozatot, hogy ne pofázza el az esetet a sajtónak, mert annak ki tudja, mi lesz a vége.

Míg a fenti történetet felidéztem magamban, autóbuszunk elérte a repülőt, és a Neutron-pólót viselő úriember büszkén kilépett a mínusz húsz fokba. Keze-lába majd lefagyott, de továbbra is büszkén kihúzta magát, és úgy vonult fel a lassan araszoló tömeggel a gépre, mint valami gyorsfagyasztott görög isten. Vagy magyar isten. Vagy droidisten. Gondoltam, szép lesz, ha ez tüdőgyulladást kap, és Pesten ugyanebben a büszke pózban viszik majd kórházba.

Kórház... Na, erről is eszembe jutott egy történet.

Miután a Neutron ilyen szépen leszerepelt a rendőrkommandó szerepkörében, többé nem is hívták őket hasonló bevetésre, de időről időre előfordult azért, hogy a rendőrségnek kevés volt az embere valami csip-csup feladatra, és ilyenkor kikértek egy-egy fegyverest tőlük. Egyszer a rendőrök elfogtak egy tyúktolvaj cigányt, és mivel az az üldözés közben leesett egy kerítésről - hogy magától, vagy a rendőr segített-e neki, ne firtassuk - kórházba kellett szállítani. Pakson azonban nem volt rabkórház, a városi kórházban pedig őrizni kellett a foglyot, amíg megjön érte a rabomobil. Szóltak hát a Neutronnak, hogy küldjenek oda valakit. Az ügyben eljáró rendőr kezdő lehetett, mert nem tudta, hogy a neutronosoknak pontosan szájba kell rágni, hogy hány embert kérnek és milyen felszereléssel. Így a kórházat rövidesen egy szakaszra való, állig felfegyverzett, fekete ruhás kommandós lepte el, berontottak az ügyeletes orvos rendelőjébe, és parancsnokuk az első arra alkalmasnak tartott személy előtt vigyázzba vágta magát, hogy jelentsen.

- Doktor úrnak jelentem, a Neutron Kommandó különítménye megérkezett, és készen áll, hogy átvegye a célszemély őrzését, az objektum biztosítását, a...
- No de kérem - szakította félbe az orvos - mindössze egy embert kell őrizni, és az is mozgásképtelen! Menjen, jelentkezzen a rendőröknél, de ne zavarja a rendelést!

A parancsnok erre elnézést kért, és gyorsan kiterelte az embereit. Kisvártatva megtalálták az őrizetest és a hozzá tartozó rendőrt, és neki előadták ugyanezt a mondókát. A rendőr megköszönte a gyors kiszállást, és egyúttal haza is küldte őket, mert nekik csak egy ember kellett arra a két órára, amíg a betegszállító megérkezik. A fekete csuklyás izomagyúak csalódottan elvonultak, de a biztonság kedvéért azért ketten maradtak ott, "hátha megpróbál valamit a fickó." A rendőr erre csak legyintett, jó, akkor legyenek ketten. Az egyik neutronos mindjárt át is vette a törött lábú cigó őrzését, a másik meg az ajtó előtt őrködött.

Talán fél óra telt el, amikor az egyik nővér benyitott a kórterembe, és mit látott? A szerencsétlen tolvaj halálsápadtan hevert az ágyon, tágra nyílt szemekkel, az ágy végénél pedig moccanatlanul állt a kommandós, fekete csuklyában, golyóálló mellényben, géppisztolyát mereven a betegre szegezve. Hát, nem is nagyon volt kedve ugrálni szerencsétlennek! A kommandós izzadt, mint a ló, mert ötven fokos nyár volt, a hőmérő lefolyt a falról, de ő csak állt ott, rendíthetetlenül, fekete maszkban, tízkilós páncélmellényben, markolva a fegyvert, meredten nézve a célszemélyt. Később megkérdezték a nővérek, nem venné-e le azt a hülye csuklyát, vagy legalább a golyóálló mellényét, mert látszott rajta, hogy mindjárt elájul, de ő nem, ő kőkeményen állta a sarat, és két órán át meg se mozdult. A célszemély pedig nem szökött sehová! Bravó. A társa időközben eltűnt az ajtó elől, csak akkor kezdték keresni, amikor a megkönnyebbült cigányt végre elvitte a furgon. Hosszas kutatás után a kórház alagsorában bukkantak rá, a kazánházban, épp a fűtéscsöveken húzódzkodott.

Míg ezt a történetet felidéztem, időközben felszálltunk a gépre, s megkezdtük a kigurulást. A figyelmeztető fények ellenére a neutronos pasas nem kötötte be a biztonsági övét, sőt, oldalt fordult az ülésen, lábát a szomszédos ülésre rakva, hogy biztosan mindenki jól láthassa a pólóját, aki elhalad előtte. Jól láttuk, köszönjük.