DROID-128
2004.06.28.

Droid helyett ma a faszparaszt-jelenségről szeretnék nektek elmélkedni. A faszparaszt jelen esetben olyan ember, aki ragaszkodik a véleményéhez, holott fingja nincs az adott témáról. A faszparaszt civilizációs jelenség, információs társadalmunk termelte ki, és tele van vele az Internet. A faszparaszt mindenhol ott van, és mindenhol képviseli a saját véleményét.

Alapvetően a faszparaszttal nem érdemes szóba állni. A faszparaszt sztereotípiák bűvöletében él, és nem képes ezektől elvonatkoztatni. A faszparaszt azonban - mivel számos sztereotípiát ismer - magát műveltnek, széles látókörűnek és tapasztaltnak tekinti. Ismeretei és világképei természetesen a tömegmédiából származnak, de mivel egyszer már látott valamit, ami szerinte nem tömegmédia - lehet ez egy tankönyv, egy feljegyzés, egy weboldal vagy egy másik faszparaszt okoskodása - ezért már különlegesnek hiszi magát. A vitapartner ennek megfelelően primitív, buta, és a faszparaszt szemszögéből nézve egy faszparaszt. Rontja a helyzetet, ha a faszparaszt iskolába, netán egyetemre is járt, mert ettől aztán végképp a csodalény kategóriájába helyezi magát, hiszen ő tanult ember.

A faszparaszt alapvető vitastílusa az, hogy fölényesen vigyorog, és azt hajtogatja, hogy "nem." Legyen szó bármilyen témáról, saját álláspontját eleve megdönthetetlennek, érvekkel kikezdhetetlen dogmának tekinti, a fölényes vigyort pedig az rajzolja az arcára, hogy a vitapartnerére egy szánalmas kis majomként tekint, aki holmi ellenérvekkel dobálózik. Mondanom sem kell, ez nem vitát eredményez, hanem fölényeskedést, és ha a faszparasztnak társasága is akad, akkor az egész arra fog kimenni, hogy kinek tudnak hangosabban röhögni a haverjai a háttérben.

Ha a faszparasztot olyasmivel szembesítjük, ami nem vág egybe a médiában szajkózott véleménnyel, netán nem politikailag korrekt, akkor az első reakciója az, hogy "te egy fasz vagy." Kicsit kultúráltabb faszparasztok megelégednek a "fasiszta" kifejezéssel. Minden faszparaszt hallott ugyanis a fasisztákról, aki nagyon-nagyon gonoszak voltak, és bár kicsit homályos nekik, hogy miért, meg hogy kik is azok a fasiszták, arra azért emlékeznek, hogy az iskolában mit tanultak róluk, meg a holocaustról. (A MENSA fórumain bevett háziszabály, hogy aki a vitában először hasonlítja a partnert a nácikhoz, az azonnal elveszítette a vitát. Elég jól működik.)

Ha a faszparasztot ezen fölényes véleménye kinyilatkoztatása után is érvekkel bombázzuk, természetesen akkor sem fog ellenérvekkel válaszolni, hanem tovább vigyorog, és megpróbálja a vitapartner személyét támadni. Elegánsnak szánt, otromba visszavágásainak természetesen semmi közük a témához, viszont jót tud rajta vigyorogni, és a háttérben vihogó haverok is jót röhöghetnek a frappáns replikán. A faszparaszt ilyenkor észre sem veszi, hogy alapvető vitakultúrája hiányáról tesz tanúbizonyságot. Ilyen például, hogy ha felvetem, hogy azért fizetem-e az adót, hogy abból Irakba küldjék a magyar katonákat, erre a faszparaszt azzal válaszol, hogy "te ugatsz, akinek Dominicán van cége?" Faszparasztunk fejéből kimaradt az elvonatkoztatást lehetővé tevő áramkör: ebben az országban egyrészt nem én vagyok az egyetlen adóköteles, másrészt ha társasági adót nem is fizetek - amit egyébként szinte senki, hiszen papíron csaknem minden magyar cég veszteséges - mindenen, amit megvásárolok, rajta van a 25% ÁFA. Ez azonban mellékes dolog. A faszparasztot a vitában csak az érdekli hogy jól szórakozzon. A vita lényege, a tézis és antitézis találkozásából létrejövő szintézis befogadása hidegen hagyja, hiszen nem akar változtatni jól bevált, politikailag korrekt, média által hangoztatott magánvéleményén.

A faszparaszt mellesleg a tudományos tanok tévedhetetlen forrása is. Tudományos ismeretei ugyan ritkán mutatnak túl egy hatodikos iskolásén, de ez nem zavarja. Ha a vita során valahol beugrik neki egy apró részlet egykori tanulmányaiból, azt azonnal végső bizonyítéknak tekinti saját igazát illetően, és nem érvként használja, nem is feltételezi, hogy a vitapartner azt meg tudja cáfolni. Erre remek példa a vegetarianizmus visszatérő témája: a faszparaszt mindig azzal jön, hogy az embernek gumós zápfoga van, tehát mindenevő. Az már nem érdekli, hogy az emberi szervezet kicsit bonyolultabban működik annál, hogysem elég lenne a fogakra ránézni. A faszparaszt büszkén ismételgeti ezt az egy szót, amit hatodik osztályban tanult, és ezzel máris bizonyítottnak tekinti, hogy aki vegetariánus, az hülye. Mert a vita ugyebár mindig azt hivatott eldönteni, hogy ki a hülye.

Az persze tévhit, hogy a faszparaszt tudományos tényekkel meggyőzhető. A faszparaszt saját ízlése szerint szelektál a tények között. Ha egy tudományos kutatás eredményére hivatkozunk, a faszparaszt azonnal követeli, hogy mutassuk meg neki ennek a kutatásnak a dokumentumait. Mivel az ember ritkán hord magánál egy egyetemi könyvtárat, ez természetesen elmarad, mire a faszparaszt diadalmasan kinyilvánítja győzelmét. De ha épp kéznél is van a bizonyíték, a faszparaszt egyszerűen azt fogja közölni, természetesen vigyorogva, hogy ezt ő nem hiszi el, és ezzel a tudomány le van söpörve, éljen a primitívség. A faszparaszt végül mindig diadalmasan távozik, és hetekig fogja mesélni a cimboráinak, hogy hogy beégetett egy hülye faszparasztot, aki olyasmit merészelt állítani, amiről ő tudja, hogy baromság.

A legnagyobb baj, hogy az Internet csurig van faszparasztokkal. Egyetlen fórumon sem lehet intelligens módon vitázni, mert előbb-utóbb odacsődül pár faszparaszt, és elkezdenek okoskodni. Ezért írok fórum helyett blogot: sokkal nyugodtabban tudok vitatkozni a világ dolgairól az olvasókkal így, mintha egy fórumban egy lennék a százezer hozzászóló közül.