DROID-127
2004.06.27.

Eszembe jutott egy réges-régi történet, még a hetvenes évek elejéről, a pártállami korszak legmélyéről. Már nem is tudom hol olvastam, emlékeim szerint egy lemezújságban, jó tíz évvel ezelőtt...

Történt egyszer, hogy valahol Magyarországon Lenin szobrot akartak állítani egy falu főterére. November hatodikán útnak is indult a teherautó a szoborral Budapestről. Lenin elvtárs azonban virgonc kedvében lehetett aznap, vagy csak rosszul rögzítették a rakományt, de a szobor egy kanyarban leborult a kocsi platójáról, és letört a feje. Volt is nagy riadalom a faluban, hát mi lesz most, hiszen másnap volt november hetedike, és az ünnepség fénypontja a szobor leleplezése lett volna. Szerencsére a baleset helyszínétől nem messze működött egy öntöde, ahol történetesen szintén készítettek Lenin szobrokat, oda beszaladtak vele, és gyorsan öntöttek neki egy új fejet. Fellélegezhetett a tanács, nem érhette szó a ház elejét. November hetedikén reggelre megérkezett Lenin elvtárs, és fel is állították őt azon a helyen, ahol még huszonöt évig ácsorgott a későbbiekben.

Eljött az este, összegyűlt a falu népe, felvonultak az úttörők és a kisdobosok. Dalolt az énekkar, lobogtak a vörös zászlók, beszédet mondott mindenki, aki fontos volt, majd ünnepélyesen levonták a leplet a szoborról. A tanácselnök még mondott volna pár szót, amikor észrevette, hogy népköztársaságunk dolgos parasztjai közül egyre többen kezdenek kuncogni, és egymást bökdösve, meglehetősen illetlenül mutogatni Lenin elvtársra. Elhallgatott, homlokát ráncolva felnézett a szoborra. Aztán leesett neki is.

Nos, az öntöde egy kicsit kapkodott az új fejjel, és csak azt ellenőrizték, hogy a méret megfelelő-e. Más részletek felett elsiklottak. Így ez a falu kapta a szocializmus történetének legkülönösebb Lenin szobrát. Lenin elvtárs fején ugyanis volt egy sapka - a kezében meg még egy...