DROID-126
2004.06.26.

Mostanában futni járok. Jelszavunk a hatékonyság: nálam a futás nem edzőcipős tipegést jelent, mert nem érek rá egész éjszaka rohangászni, hogy egy kis kalória lejöjjön rólam, hanem bakancsban és gyakorlóban szoktam futni, egy hátizsákkal, amibe téglákat rakok, minden héten eggyel többet. Így elég egy kilométer is esténként.

Tegnapi futásom végén két cigánnyal találkoztam. Szokásos útvonalam történetesen egy kocsma előtt kezdődik, ott is ér véget. Ez előtt ácsorgott a két próbanéger, az egyik velem egykorú, a másik jó pár évvel fiatalabb. Leesett állal bámulták érkezésemet, biztos ritkán látnak errefelé terepruhás embereket rohangászni. Egy kicsit néztek, aztán az idősebbik bátortalanul megszólított.

- Há, ööö, izé... neharagudjmá, nincs egy szál cigid?
- Úgy nézek ki, mint aki dohányzik?!
- Ööö, há' nem...
- Inkább fussál esténként cigizés helyett, sokkal egészségesebb.
- Miért, te így izé... futol?
- Ja.
- Minden este?
- Persze.
- Hehe... Öcsém, te nagyon zoral vagy... És mi van a zsákban?
- Téglák.
- Téglák?
- Igen, téglák.
- Háttöcsém, te nagyon zoral csávó vagy... Muti má!

Odajöttek, megemelgették a hátamon a zsákot, megállapították, hogy nehéz.

- Há, hehe, öcsém, zoral... Te kommandós vagy?
- Nem, grafikus.
- Micsoda?
- Grafikus.
- Há' az is majdnem ugyanaz...

Eldumálgattunk egy darabig, mert ők is arra mentek, amerre én. Kiderült, hogy egy suliba jártunk, és ismerték is az iskola szuper-sportemberét, akiről korábban írtam, hogy hernyós lett, és az öccse meghalt túladagolásban, ő meg kocsikat töröget fel.

- Jaj de ne haragudjál már, há' be se mutatkozunk... Drótos Gusztáv vagyok, ez meg itt Drótos Roland, a fiam... Vagy izé, hehe, faszt a fiam, az öcsém. Ő az öcsém.
- Pedig akár a fiad is lehetne.
- Hát... hehe, tényleg lehetne. - mérte végig az öccsét.
- Ugyan már - tiltakozott Drótos Roland - hogy lehetnék má'! Hatévesen csináltá' gyereket, mi?

Mire Drótos Gusztáv, teljesen komolyan:

- Há' mé? Akkó' nekem már rég megvolt...

Nem kommentálom.