DROID-118
2004.06.18.

Budapest közlekedési morálja híresen jó, legalább annyira, mint az UPC Chello szolgáltatása. Állítólag azért lehet itt autózni, csak épeszű ember ne próbálja meg, ha nem muszáj. Haverom kollégájának sajnos muszáj. Sofőr a szerencsétlen.

Éppen a Páva utcán araszolt végig, a nagy kegyesen megengedett 50 km/h sebességgel, amikor észrevette, hogy mögötte egy kocsi úgy ráállt, hogy majd' benyomta a hátsó lökhárítót. Jó, biztos egy paraszt. Hát nem tévedett... Rövidesen kiért az utcából, és a következő piros lámpánál az idegen kocsi nagy fékcsikorgással megállt mellette. Kipattant egy nyüzüge, öltönyös kis pojáca, odarohant hozzá, és vadul dörömbölni kezdett az ablakon.

- Na, mi van?
- Szálljál ki, a kurva anyád!!
- Hogy mondod? - érdeklődött békésen a gyerek, akiről tudni kell, hogy alig fér el a vezetőfülkében.
- Azt mondtam, szálljál ki!
- Miért?
- Én figyellek téged, te köcsög! Te már egy órája betartod a szabályokat! Megállsz a jobbkezes utcáknál! Hát a kurva anyádat, nekem erre nincs időm! Az ilyen kis gecik miatt kések el mindig mindenhonnan. Szálljál ki bazmeg, szétverem a pofádat! Engem nem érdekelnek a kibaszott szabályok, engem te ne tartsál fel!!

A srác végigmérte, majd rálépett a gázra és elhajtott. Talán okosabb lett volna előbb az arcára is rálépni, hadd tanuljon illemet a buzi kis juppi. De hát vannak békés emberek.

Erről eszembe jutott, amikor anyámék egyszer megálltak velem az Árpád hídnál, hogy kiszállhassak a metróhoz. Akkor is megállt mellettük egy ilyen kis öltönyös fasz, és ordítva elkezdte szidni apám felmenőit, hogy mit képzel, hogy itt megállt. Akkor lepődött meg rohadtul, amikor kinyitottam a kocsija ajtaját, és megkérdeztem, mi a probléma. Én nem tudom, honnan veszik ezek a bátorságot, hogy így viselkedjenek? Ez egy selejtes droidszéria lehet, amibe elfelejtették beépíteni az alapvető életösztön-rutinokat.