DROID-106
2004.06.02.

Vannak napok, amikor nincs kedvem írni. Ma egy ilyen van. Hála istennek van naponta nyolcszáz olvasóm, és a nagy számok törvénye alapján előbb-utóbb valaki biztos küld egy figyelemreméltó droidot. Sőt, lassan jóval többet, mint amennyit én le tudok vadászni. Ma például Heckler vállalta el azt a megtisztelő feladatot, hogy helyettem írjon. Izé... engedélyezem. Meg köszönöm is. Azért meg külön hálás vagyok, hogy ékezetekkel írt.

Ígéretemhez huen összeszedtem a legfrissebb droidokkal kapcsolatos emlékeimet, és hirtelen hármat is sikerült találnom. A felhozatalból kettő, a két legfrissebb "akciónyugdíjas", a maradék egy pedig Vodafone-alkalmazott, amely típust valószínuleg nem kell bemutatnom.

Hogy ne legyen a dologban semmi logika, a középsővel kezdem, időrend szerint. Épp a piros 7-es busz Kelenföld városközponti megállójában álldogáltunk a barátnőmmel, amikor egy felbőszült nyugdíjas némi mormogás közepette (úgy tunik ez segít megnyugodniuk abban, hogy aktuális tettük helyes) megtámadta a megállóban álló villanyoszlopot, és a rajta levő 3-4 cm vastagságú reklámanyagot vadul tépkedni kezdte. Ez magában nem is meglepő, van, aki így akarja "tisztábbá" tenni a várost, hiába rakják vissza úgyis fél nap múlva... A probléma az volt, hogy amint letépte a reklámokat azonmód a földre is hajigálta őket maga alá, mintha a szemetelés a világ legtermészetesebb dolga lenne, a reklámragasztás pedig a sátán találmánya. Mivel a kuka tőle kb. 2 méterre volt, nem állhattam meg a dolgot, és megemlítettem neki, hogy ha már egyszer letépi azt a tetves reklámot, vigye el a kukáig, mert a földön sincs jobb helyen. Egészen udvarias voltam, de mégis rögtön felvette a támadóállást, és rámripakodott, hogy én ebbe csak ne szóljak bele, és "Ez a kicsi nem számít." Mivel nem vettem jó néven, hogy úgy beszél velem, mintha én ragaszgatnám össze az egész várost a hirdetésekkel nem hagytuk annyiban a dolgot, és mindketten megkíséreltük elmagyarázni neki, hogy tőlünk azt tépked, amit szeretne, de ne szórja le a földre, mert ha a reklámból szemetet csinál, attól nem lesz jobb a dolog. A nagyi nem bírta a "feleselést", miközben szeme folyamatosan vizslatta rajtam az üthető pontokat, a szokásos szöveggel védekezett, miszerint "mi fiatalok" nem tudunk semmiről semmit, és egyébkéntseszóljakbeleadolgába. Miután folytatta a durrogást udvariasan megkérdeztem tőle, hogy az öregség tette ilyen hülyévé, vagy így született, de nem zökkentette ki nagyon a mondandójából. Ezek után jött a busz, amin szerencsére nem voltunk közel hozzá, és nem folytatta a mondókáját.

A következő droid is a nyugdíjas típusból való, és vele is a piros 7-es buszon sikerült találkozni. Már sokszor sikerült érdekes embereket találnom ezen a járaton, nem tudom mi annyira különleges benne... A buszon álldogáltunk a középső ajtó mellett, barátnőm az ajtó melletti kapaszkodót fogta, én a busz másik oldalánál voltam. Az ajtó utáni első széken ült a droid, akinél egy közepesen nagy pakk volt, valami nylonhátizsák. Látszott rajta, hogy nagyon kinézte magának az ajtót, és elsőként akar lejutni a buszról, bármi áron. Miután beálltunk a végállomásra kinyílt az ajtó, és barátnőm várta, hogy a lépcső alján állok leszálljanak a buszról. Ekkor a droid "Vigye má' innen a kezét!" felszólítással arrébblökte a leszállni készülő barátnőmet, és letuszkolta magát a buszról. Utánaszóltunk ugyan, de eléggé megdöbbentően hatott azért elsőre a dolog, bár már lassan az ilyesmi megszokottá válik... Ezek a mai öregek... Továbbhaladva úgy éreztük, hogy nem hagyhatjuk megtorlatlanul a sérelmünket, ezért eldöntöttük, hogy a nagyi után szaladunk, aki épp a parkoló, és a parkolóhelyre beálló buszok közt lavírozva próbál előretörni a Volán pályaudvar felé (nagy kitérő lett volna neki a járda, ami a parkolórészt szegélyezi... Csak nem gyurte magaalá egyik csuklósbusz sem, bármennyire is drukkoltam). Elfutottunk mellette, enyhén beszólva neki, hogy kapkodja a lábát, mert így a végén még nem éri el a buszát (akkor épp kb. 15:20 körül járhatott az idő, amikor mindenhova marha gyakran jár busz az Etele térről, ráadásul nem is indul semmi a köv. 5 percben). A droid utánunk üvöltötte, hogy hülyék, ami nem nagyon illik bele a tipikus kedves nagymama képbe, de nem lepett meg minket a dolog, és egyébként is épp jól éreztük magunkat a nagyi lehagyása miatt. Ez az apróság valószínuleg komoly lelki károkat okozott neki, mert amikor elérte a pályaudvart kb. másfél perccel utánunk, és meglátott minket, rögtön elkezdte lóbálni az öklét, majd ránkordította, hogy "Látszik, hogy iskolában voltatok!". Mivel barátnőm diplomás tanárnő, ezért végülis minden gond nélkül jöhetett volna épp az iskolából... "Az is látszik, hogy maga sose volt!" - válaszolta neki kedvesen. Ezután vártunk két percet, és jött a buszunk... Akkor még a nagyi ott korzózott a kocsiállások közt. Legalább elérte a buszát... Megérte.

Itt közbeböknék egy sajátot, ami igen régen történt, de ez rávilágít, hogy az öregek tömegközlekedési kultúrája akkoriban sem az egekben járt. Annak idején busszal jártam általános iskolába, és ez a busz gyakran eléggé tele volt. Én - fiatal és egészséges lévén - álltam, kapaszkodtam, mellettem pedig egy öreg tata üldögélt. Minden rendben is lett volna, álmos hétköznap elé nézünk, amikor egyszer csak a tata felkecmergett, és a felső kapaszkodót markoló kezembe csimpaszkodott. Néztem rá hülyén, mert nem szoktam meg, hogy vén kriptások gimnasztikázzanak a karomon, mire az öreg jókorát rántott a kezemen, letépve a kapaszkodóról, és jó hangosan rám ripakodott:

- Na, menjél már az útból te majom!!

Vagyis amíg én fogom a kapaszkodót odafent, addig ő nem tud leszállni. Kikerülni, az bonyolult. Kérdeztem a tatát, hogy miért nem szólt, hogy menjek arrébb, mire hangos óbégatásba kezdett a mai fiatalokról, és mellesleg azt is kifejtette, hogy bezzeg az ő idejében a kalauz felpofozta (?!) azt, aki hátizsákkal merészelt felszállni a buszra. Miután leszállt, a megállóban még véletlenszeruen leszólított néhány járókelőt, és a busz irányába gesztikulálva próbálta mindenkinek elmesélni, hogy micsoda méltánytalanság érte őt, de persze nem sokan hallgatták végig.

Ennél jobb már csak az volt, amikor egyszer egy öregasszonnyal voltam kénytelen egy buszon utazni, aki a legelső ülésen ült az unokájával. Ez persze még nem zavart volna, de a nyanya kötelességének tartotta mindenkivel betartatni az ott kiírt figyelmeztetést, miszerint kérjük ne álljon az ajtó elé, mert a vezetőt zavarja a szabad kilátásban. Ez valahogy úgy nézett ki, hogy amikor valaki gyanútlanul megközelítette az első ajtót, a nyanya eszeveszett visításban tört ki, és harsányan rikácsolni kezdett:

- Hé! Nem mész onnan, te szégyentelen! Hát ki van írva! Nem lát tőled a vezető! Hát mit képzelsz te? Mi a kurva anyádat képzelsz? Miattad lesz baleset, mi? Hát majd a te szép pofádért megy a vezető a börtönbe? Minek képzeled te magad? Ki vagy te itt? Hát a...

Ezt a monológot stabilan fenntartotta az alatt a hat megálló alatt, amíg én hazaértem, a továbbiakat nem tudom, a nyanyát pedig szerencsére elvitte a busz és tizennégy év köde. De ha találtok a Farkasréten egy sírt, amin furcsán rezegnek a virágok, és lentről fojtott sipákolás hallatszik, ne menjetek közel. Lehet, hogy ő az.

Na, adjuk vissza a szót Hecklernek.

A harmadik droid egy Vodafone alkalmazott, amint már említettem... Egy régebbi droidzónában (?) Te is említetted, hogy majdnem Westeles lettél, de a Voda "nem egyezett bele" a számhordozásba, vagy hasonló... Ezekszerint többféle trükkjük is van, mivel én is ebbe a csapdába kerültem. Amikor elmentem a Pannonhoz, és megkérdeztem mivel jár a dolog kedvesen felokosítottak, hogy először egy nyomtatványt kell vinnem nekik a Vodától. Ezt ők is kérhetnék hivatalosan, de valószínuleg a Voda nem sietné el a választ.... Na jó, mondom, menjünk akkor el egy Vodafone boltba... A legközelebbi boltban azt a választ kaptuk, hogy az adataim/szerződés nélkül nem oldható meg a dolog, úgyhogy keressünk egy nagyobb Vodafone boltot, mert ők nincsenek fent a Voda hálóján, ahol elérhetik az adatokat (távközlési cég...).

Elbattyogtam a MOM parkba, ahol találtam egy nagyobb Voda boltot. Kértünk egy sorszámot az üres boltban álldigáló termináltól, majd tisztelettudóan leültünk várni... A boltban két eladó volt, az egyik egy csaj, aki folyamatosan telefonált, és egy pasi, aki hasonlóan ráérősen passziánszozott, mielőtt úgy érezte, hogy már elég lelkierőt gyujtött, hogy végezze a munkáját, és szólított minket. Vázoltam neki a problémát, minekután ő megpróbálta az adataimat előhalászni a rendszerből... Mondanom sem kell, hogy nem jött össze. Azt mondta, hogy "nincs fent a Jupiteren" a telefonszám, és ugyan azt látják, hogy mennyi pénz van rajta, és fenyegetni tudnak, hogy letiltják a kártyát, ha nem töltöm fel rögvest, de azt nem tudják megmondani, hogy kié a kártya, stb. Frankó, gondoltam... Egy ekkora cég, és képesek elherdálni az előfizetők összes adatát, azon kívül, ami arra kell, hogy tovább tudjanak tejeltetni. Kérdeztem tőle, hogy mit tudunk tenni ilyes esetben. Igen, semmit. Azért mondtam neki, hogy próbáljon meg felhívni pár nála okosabb embert, hátha jutunk valamire, mert itt van most a nagy szabadság, és mégse tudom átvinni a számom máshova, új számot meg nem akarok. Kedvesen felajánlotta, hogy hívjam fel a 1740-et, és beszélgessek a robottal (ha már a droid nem tud mit tenni), és egyébként is akasszam fel magam a telefon töltőjével. Abban maradtunk, hogy megpróbálom, de azért ő is telefonálgat addig. Ezzel ment el a következő jó 20-30 perc, és semmi eredménye nem lett a dolognak... Nem akarom nagyon elnyújtani az ezután kezdődő szenvedést, de a vége az lett, hogy úgy döntöttem, hogy legyen inkább új telefonszámom, de vessünk véget ennek a marhaságnak. Természetesen a hangpostát nem lehet beállítani, hogy mondjuk bemondja az új számomat, mert hát kellenek hozzá az előfizetői adataim a gépből, ami nincs. Ez volt kb. Május 7-én... Még aznap lett egy Pannonos telefonszámom és egy új telefonom. Pár napra rá kaptam egy SMS-t (az érettségik napján) a Vodás telefonomra, hogy Szia Levente, biztos összejön az érettségi, "no para", stb stb... Tehát spam a dezodoros cégtől, a saját nevemmel, miközben esély sincs rá, hogy megadtam nekik bármiféle adatomat is. Ráadásul nem is érettségiztem, tehát nem tudom honnan szopták a korom, egyedül a Voda adhatot meg nekik valami nem túl pontos adatot... De miután elvesztették minden adatom, nem meglepő, hogy lehet akár pontatlan is. Szóval eladó egy Vodás kártya, aminek nincs papíron tulajdonosa, lehet vele élni visszafelé.