DROID-105
2004.06.01.

Kezdjük a hónapot egy érdekes fényképpel, amit Cargo készített nekünk Pozsony főpályaudvarán.

Ezen a táblán a Szlovák Államvasutak büszkén hirdeti, hogy százötven éve létezik. Nos, csak gratulálni tudok tót barátaink nemzeti öntudatához, történelmi ismereteikhez már kevésbé. Meg azt sem értem, miért nem volt merszük magyarul is kiírni. Mindegy.

A következő droidot Dave nevű olvasónktól kaptuk, aki maga is droidgyűjtő, csak máshogy nevezi őket. Át is adnám neki a szót, annál is inkább, mert orrba-szájba dicsér engem, és az ilyen embereket hagyni kell érvényesülni. Jaj bocsánat! Nem droidokat gyűjt, hanem eltérő személyiségtípusú embereket. Elnézést. Tehát...

Jómagam is újságíró vagyok végzettségem szerint, ez azonban csak egy OKJ-s bizonyítvány, melyet a való életben mindeddig nem kamatoztattam. Azért néha, ha kevés időm engedi, szoktam volt írogatni, jobb híján a fióknak. És bősz társadalomkritikus szemléletemnek már jópár droid áldozatul esett, habár én, mielőtt a Droidzóna létezéséről nem értesültem, Jonathan Swift után szabadon "jehuk"-nak hívtam ezeket az elkorcsosult teremtményeket. (...) Egy szó mint száz: igenis kell valaki, aki lámpát gyújt a sötét éjszakában, mielőtt az eldroidosodás közelgő apokaliptikus rémképe valósággá válik. Úgyhogy tartsatok ki, a pólókhoz, és az egész Droidvadászathoz olthatatlan kitartást, és jó gyomrot kívánok, (és a tarisznyás ELTÉS apuci-okos-kislánya típusú támadókat osszátok keményen!) és alant én is hozzájárulnék a droidzónához egy szaftos irománnyal, mely már több évvel ezelőtti sztori, de azt hiszem még mindig aktuális.

A főszereplő természetesen a gyengébbik nem egy kevésbé jeles képviselője, értvén ezalatt mind az anatómiai, mind az értelembeli, mind lelkiállapotbeli sajátosságokat. Helyszín: Nyugati téri McDonald's, ahol emlékeim szerint történt már publikált droidsztori, akkor a WC-s bácsival. Jelen történet úgy indult, hogy egy jó barátommal éppen a szokásos városjárás, és szörnyülködés közepette betértünk a patinás étterembe, és beálltunk a szokásos sorba, amely Angliában fele annyi idő alatt elfogy, ám kis hazánkban azért erre még gyúrni kell. Egy botsáskára emlékeztető, hullafehér bőrű, amolyan citromba harapott, ám elitkedő arckifejezéssel pöffeszkedő huszonéves csaj állt a pénztár előtt, mögötte még ketten, és aztán jöttünk mi. Őnagysága valamilyen shake-et akart, ami épp 3 héttel azelőtt volt még akciós termék, de azóta levették az étlapról, és akkor már nem volt kapható. Ezt nehezményezte.

- Mi az hogy nincs? Én ilyet akarok! Más nem kell! Most azonnal készítsék el, már vagy tíz perce várok!

És ugye ilyenkor – nem tagadom, néha kiváltképp idegesítő módon – a pénztáros ajánlgatni kezdi az egyéb kapható termékeket, de hisz ez a dolga, ha nem tenné, nem kap prémiumot, de még talán a hétvégi zsebpénznek is röhejes béréből is levonnak.

- Most azonnal ad nekem egy ilyet, különben panaszkönyvet kérek! Akkor minek írják ki, ha egyszer nem kapható?
- De hölgyem, az imént mondtam el, hogy ez már nem kapható. Ajánlhatok helyette valami mást, csokis shake, epres shake, stb.
- Ide figyelsz, mit mondtam? Nekem csakis OLYAN shake kell! Ha nem tudsz ilyet adni, akkor hívd a főnöködet!

Figyeljünk, már tegeződünk! Na erre aztán a pénztáros lány is bekattant, és olyat talált mondani, amit talán más elenged a füle mellett, de nem ez a gazdag apuci egyszem elbaszott kislánya.

- Akkor most azonnal hívod a főnököd, anyukám! Még ma pakolhatsz, mert most esküszöm, hogy kirúgatlak innen! Hívd a főnököt! Azonnal!

Az emberek elképedve álltak ott, azt hitték, rossz jelenetbe kerültek. Kiscsaj el, főnök jön. Végighallgatja a siralmakat, látszólag együttérzően, de egy idő után kezd benne is felmenni a pumpa, kiscsaj csak áll mellette lesütött fejjel. A hülye picsa meg gyűri tovább.

- Hát ki ez a kis takony nekem? Egy kis szaros pénztáros! Nem fog nekem ugatni! Követelem, mint az étterem vendége, hogy küldjék el!

A főnök szeme is kikerekedett, és a csaj mögött állók – köztük mi is – már kezdtek idegesek lenni, főleg mert a balhé időtartamára kissé lassult az amúgy se túl tempós kiszolgálás. A szánalmas droid nőstény folytatta.

- A panaszkönyvet kérem, most azonnal! Ha maga nem rúgja ki, majd kirúgja a maga főnöke, ha elolvassa! Hozzák ide azt a kurva kibaszott panaszkönyvet!

Na erre a mellettem álló haverom – aki amúgy fejlett igazságérzettel van megáldva, és már eddig is nagy nehezen türtőztette magát - egyszerűen fogta magát, odament, megkocogtatta a csaj vállát, és amikor az megfordult, ráüvöltött:

- Figyelj, fogd magad, húzzál el innen, fogj egy egészséges nagy 25 centis faszt, és üljél bele tövig, akkor talán jobban fogod érezni magad!!

Egy pillanatra síri kuss, aztán a csaj összefüggéstelen hápogásba kezdett, aminek se eleje, se vége nem volt, mint ahogy értelme sem. A körülöttünk állók, beleértve az összes pénztárost, a közben odagyűlt takarító személyzetet, a főnököt, sőt még a pellengérre állított kiscsajt is, torka szakadtából elkezdett visítani a röhögéstől. A csaj valamit még hápogott, mi meg közben megkaptuk a rendelésünket, és leültünk egy közeli asztalhoz, hogy nyomon kövessük az események további alakulását. A csaj alaposan leégette magát, de annyi esze volt mint egy marék lepkének, és még ezek után is képes volt végképp bohócot csinálni magából. Kifelé odajött az asztalunkhoz, és sírásba hajló hangon, de elég hangosan ahhoz, hogy mindenki pontosan hallhassa, kifakadt:

- Kikérem magamnak amit mondtál... én... nekem egészséges szexuális életem van!! - Na, itt leborultam az asztalra, és próbáltam kiköhögni a félrenyelt falatot. - Sőt, ha érdekel, mielőtt idejöttem, éppen a barátomnál voltam, és egy óriásit szeretkeztünk! - Itt már ordított megint, és aki csak ott volt, mind rá figyelt - Nem hiszed?

A haverom erre flegmán odalökte:

- Nem.

A csaj már sírt:

- Pedig így volt! Esküszöm! Idehívjam a barátomat, hogy TANÚSÍTSA? Lehívhatom Neked, ha nem hiszed el!
- Hívjad, kit érdekel?

A csaj ekkor a hóna alá vágta a kis ritiküljét, és lóhalálában vinnyogva elvágtatott, a vendégek harsány röhögése közepette. Legközelebb inkább leküldi majd a fiktív, vagy ha valóságos – őszinte részvétem felé! - barátját, hogy hozzon neki egy milkshake-et, és lehetőleg firkálja tele a a panaszkönyvet, hogy legyen mire masztiznia... Droid volt a javából a lelkem.