DROID-077
2004.05.04.

Van egy nagy-nagy világcég, akik csapágyak gyártásával és forgalmazásával foglalkoznak. Ilyen persze több is van. Mint a legtöbb multinacionális cégnél, náluk is területekre van osztva a világ, azaz a nagyobb földrajzi területeket egy-egy regionális központ szolgálja ki. A Magyarországtól Moszkváig terjedő kelet-európai zóna központja például Bécsben van.

Mi, itt Kelet-Európában megszoktuk, hogy lassan kapjuk meg, amit rendelünk, és nehezen kapunk választ a kérdéseinkre. Lehet a cég keleti, nyugati, mindegy: itt semmi sem megy gördülékenyen. Így a Budapesttől Moszkváig tartó területen fel sem tűnik senkinek, hogy egy szállítmányra való csapágyat öt-hat hét alatt kapnak meg, holott a nyugatibb zónákban ez sokkal gyorsabban megvan. Ennek azonban nem az az oka, hogy a cég leszarja a keleti megrendelőket, vagy hogy bárki is lusta lenne. A késés egyetlen oka egy középkorú hölgy, a bécsi elosztó központ vezetője, akit az egyszerűség kedvéért nevezzünk Frau Schultznak, már csak azért is, mert ez a neve.

Frau Schultz ugyanis boszorkányos ügyességgel kezeli a modern technikát. Többen a saját szemükkel látták például, hogy Frau Schultz hogyan ír e-mailt. Nos: megírja szépen a levelet Outlook Expressben, de aztán nem nyomja meg a Küldés gombot! De nem ám. Hanem helyette kinyomtatja a levelet, aztán leül szépen egy ceruzával, kijavítgatja a hibákat, majd visszaül a géphez, kitörli az egész levelet, és újragépeli helyesen! Igaz, erről már sikerült leszoktatni, amióta megmutatták neki a Backspace gombot, örült is, hogy ilyet is lehet. Arról azonban még mindig nem sikerült leszoktatni, hogy a levél befejezése után ismét kinyomtassa azt, majd elküldje faxon...

Frau Schultz áldásos tevékenysége miatt a világcég teljes kelet-európai részlege félgőzzel üzemel, de nem lehet vele mit csinálni, a banya már nagyon régi, bebetonozott bútordarab, és valakik nélkülözhetetlennek tartják.