DROID-076
2004.05.03.

Lett volna mára egy frappáns kis nagyképű droid, de sajnos egy másik blogger elhappolta előlem. Ezért ma egy olyan történetet mesélek nektek, amit nem is lenne szabad elmesélnem, de én már csak ilyen médiageci blogger vagyok és mindenkit kiírok.

Egy haverom nővére - a nevet most mellőzzük - egy exkluzív ruhaüzletben dolgozik. Az üzlet neve sem érdekes, a lényeg, hogy a felső tízezer kiszolgálására szakosodott. Öltönyök két-három millióért, ingek félmillió körül, cipők szintén egymilla magasságában. Igen, jól olvassátok, van ilyen bolt, és van közönsége is. Ide jár például az úgynevezett magyar politikai elit, legalábbis a baloldal. Van valamiféle íratlan szabály, hogy a jobboldali politikusok nem vásárolnak onnan, ahonnan a baloldaliak, és viszont. Megfordult már ebben a bizonyos üzletben Kovács Lászlótól Kuncze Gáborig mindenki.

A történet főszereplője is egy baloldali politikus, aki egy nap betévedt ebbe az üzletbe. Az ő nevét is fedje homály, legyen annyi elég, hogy az egyik nagy magyar város főpolgármestere. Szóval bejött ez a véglény, kissé zavarodottan körülnézett, aztán odasomfordált a boltvezetőhöz, és bizalmaskodva így szólt:

- Uram... Van nekem kétszázhetvenezer forintom... - azzal előhúzott a zsebéből egy gyűrött bankjegyköteget. - Mit lehet ezért itt venni?

A boltvezető végigmérte a neves politikust, majd vázolta, mivel foglalkozik az üzlet. De a neves politikus nem adta fel egykönnyen.

- Adjon... Adjon nekem ezért egy öltönyt! - motyogta, és nekiállt belegyömöszölni a pénzt a főnök zakózsebébe.

A főnök nagy nehezen elmagyarázta neki a kassza fogalmát, bár a politikus úr ezt elég nehezen vágta le, bizonyára hozzászokott már, hogy a pénzt zakózsebekbe kell dugdosni. Végigmutogatták neki az öltönyválasztékot, de a legolcsóbb darab is háromszázezer fölött volt. Politikusunk rettentően elkeseredett, és már-már feladta, de ekkor mondták neki, hogy ha akarja, félreteszik neki az öltönyt, amíg lesz egy kicsit több pénze. (A bankkártya, mint olyan, számára ismeretlen volt.) Ezen felvidult a droid, hurrá, mégiscsak lesz öltönye, és a pultos csajnak jó hangosan, tagoltan bemondta a nevét, hogy erre a névre legyenek szívesek. Hátha nem ismerik.

Csoda, hogy úgy néznek ki egyes városaink, ahogy?