DROID-032
2004.03.11.

Történelemóra. Ki ismeri fel az itt látható épületet?

Az nyert, aki az athéni Akropoliszra tippelt. Mindenki tanult róla, egyike az ókori világ hét építészeti csodáinak, épült időszámításunk előtt 450 körül, szóval baromi régi, és ennek megfelelően baromi romos is. Majd' kétezer-ötszáz év nem múlik el nyomtalanul, mondhatjuk, előbb-utóbb minden összedől. Ám kevesen tudják, hogy az Akropolisz egészen 1687-ig épségben átvészelte az évszázadokat. Ekkor jelentek meg a színen a droidok. Ezekből ugyanis már akkor is sokat csináltak.

A történet droidja, pontosabban első droidja, mert több is lesz, egy velencei ágyúnaszád parancsnoka volt. Éppen folyt az aktuális hacacáré, Görögország a török birodalom része volt, az egyesített nyugat-európai flotta pedig szerette volna kizavarni őket onnan. A velenceiek kémszolgálata jelentette, hogy a törökök az Akropolisz épületeiben jelentős mennyiségű puskaport és gyújtóanyagot halmoztak fel. Több se kellett a barmoknak, ágyú odafordít, bumm! Utólag szóltak nekik, hogy gyerekek, azért ezt mégse kellett volna, mégiscsak egy kétezer éves épület volt, na mindegy, most már jó lesz így, tető nélkül is, majd valaki megcsinálja.

Igy állt az Akropolisz egészen a XIX. század végéig, omladozó falakkal, tető nélkül, felrobbantva, amikor egy francia ürge kitalálta, hogy majd ő restaurálja az épületeket. A görög kormány kicsit furcsállotta az ötletet, hogyan tudná bárki is újjáépíteni ezt a csodálatos komplexumot, de a franciák mindenkit megnyugtattak, hogy ők nagyon értik a dolgukat, és csak figyeljék, milyen fasza lesz minden. A főmérnök első dolga az volt, hogy rámutatott egy oszlopra:

- Ezt le kell bontani, instabil!

Néztek is a görögök hülyén, hogy mi ezen az instabil, így áll már kétezer éve, most hirtelen miért nem jó? De mit volt mit tenni, elkezdték leszedni az oszlopot, ami egymásra helyezett kőkorongokból állt. Miután mindet lehajigálták, megint jött a francia mérnök, és így szólt:

- Áh... Mégse szedjük le. Rakjátok vissza.

A munkások erre összenéztek, majd egyikük visszakérdezett:

- Jó. És emlékszik, hogy volt a sorrend?

A mérnök úr erre kényszeredetten elvigyorodott, nézte egy darabig a földre döntött oszlopot, aztán elment, és az oszlop azóta is ott hever. Fogalma sem volt ugyanis arról, hogy az Akropoliszt milyen különleges, hihetetlen precíz eljárással építették fel egykoron. Az oszlopok ugyanis néhány tized fokkal mind befelé dőltek, különleges térélményt nyújtva, ezért csak pontos sorrendben lehetett a darabjait egymásra rakni. A hülye droid meg azt hitte, ez csak ilyen sima oszlop, korongok egymáson, oszt' jól van. Gratulálunk. Csak ezután kezdték el méricskélni az épületeket, és ekkor derült ki, hogy hogy az ókori mesterek az utolsó szög helyét is a -höz viszonyítva mérték ki, az Akropoliszon minden távolság ennek a számnak a többszöröse, ugyanis úgy tartották, hogy mivel a nem természetes szám, ezért nyilván isteni eredetű. Ekkor jöttek rá arra is, hogy az egész Akropoliszon nincs egyetlen derékszög sem, hanem a falak teljesen absztrakt szögek mentén záródnak, de úgy, hogy optikailag tökéletesen merőlegesnek tűnnek, miközben azonban az épületek sokkal nagyobbnak tűnnek, mint amekkorák valójában. Ilyen mestermunkát alkottak az ókori görögök, és ezt barmolta szét a hülye modern ember!

A következő droid úgy húsz évvel később érkezett, szintén restaurálni akart. A görög tudósok, ismerve a múltkori próbálkozás eredményét, hevesen tiltakoztak, a de a kormány megint hülye volt, ezt a faszit is beengedte. Az pedig azzal indított, hogy felnézett a falakat összetartó vaskapcsokra, és így szólt:

- Azokat a kapcsokat ki kell cserélni!

Néztek megint a görögök, mondták neki, hogy azok a kapcsok már kétezer éve ott vannak, talán nem kellene mindent szétbaszni, de ez a faszi is okosabb akart lenni, és addig erőszakoskodott, míg a kapcsokat tényleg kiszedték, és acéllal pótolták. Virult is a feje a balfasznak, hogy milyen jól megoldotta a problémát. Hiába mondták neki a görögök, hogy ember, ez a szar ötven év alatt porrá fog rozsdásodni! Akkor megmutatták neki az egyik kapcsot, amit kiszedetett a falból. Különleges vas és ezüst ötvözet volt, vékonyan befuttatva ólommal! Az okostojás csak nézett, hogy hű bazzeg, hát ezt hogy csinálhatták, hát ilyet nem is lehet csinálni! De persze vissza már nem lehetett őket rakni. Ötven évvel később az ő csodálatos, modern acélkapcsai valóban porrá omlottak, és most emiatt a fél Akropolisz össze akar dőlni.

Szóval szerencsétlen épület ezért néz ki ma úgy, ahogy. De azért ne higgyük, hogy az ókori görögök nem voltak droidok. Tudjátok például, miért nincsenek Görögországban erdők, és miért sziklás-köves minden? Mert kivágták az összes fát, hogy hajókat építsenek belőlük. Aztán az erózió lemosta a hegyeket, és viszlát, lett jellegzetes görög táj, a mezőgazdaságnak meg annyi... El ne felejtsem, időszámításunk szerint 1100 körül azért volt egy, kb. a maihoz hasonló éghajlatváltozás egész Európában, mert a hülye görögök évszázadokig olvasztgatták az ólmot, hogy a hajóikhoz tőkesúlyokat öntsenek, meg olvasztották az ezüstöt a szabad ég alatt, aztán a gőzök megtették a hatásukat. A rómaiak meg folytatták. Az ember mindig is ügyes volt...