Hétvége lévén most egy kicsit nyugodtabb a világ. DarkMark némi kommentárt fűzött Hornyák Mihály történetéhez.

Nemrég olvasom a lapot, örömmel olvastam Hornyák Mihány történetét. Igazából azért mert ezt a barmot ismerjük mi is, még a hőskorból, amikor még kiscsaló volt, történetesen tőle vettük az első PC-nket. Asszem valami 386-os volt. Nagydumával indított hogy holnapra itt lesz a gép, csak adjuk a pénzt de már, meg jó gyorsan. Apámék meg becsületes naívságból úgy gondolták hogy lehet hinni az emberek szavának is. A dolog félig jól sült el, tényelg hozta. Egy hét múlva, és nem azt amit kértünk, de ezt gyorsan csinálta, úgy hogy akkor vedd csak észre amikor üzembe helyezed, és akkor ő már rég messze van, és akkor még a mobilok se nagyon voltak, ezért nem nagyon lehetett utolérni azonnal. (Ugyanis ez még kilencvenvalahány elején történt.) Persze olyan 3 nap mulva elértük, egy újabb hét mulva kijött a gépért, elnézést kért, és elvitte, mondván hogy hozza a jót egy pár napon belül. Két hét múlva többszöri telefonálásra hajlandó volt akcióba helyezni magát, és hozott megint egy nem megbeszélt konfigurációjú gépet, ekkor kellett volna jól orbagyűrni, de a rendörséggel való nyomatékos fenyegetőzés megtette. Ekkor sem hozta a rendes konfigurációt, de mivel ez már 90%-os fedésben volt a kérttel, így hagytuk a dolgot. Búcsúzóul anyám megátkozta, semmi hókuszpókusz, csak szimplán. Bejött :)

A teljesség kedvéért tegyük hozzá, hogy már több helyről is érkeztek levelek, amelyekben mind Hornyák Mihály sorsát firtatják, és azt kérdezik, tényleg lecsukták-e. Igen, tényleg lecsukták. A jelek szerint ez a Hornyák ipari szinten űzte a gané kis stiklijeit országszerte, hol itt, hol ott tűnve fel mindenféle cégekben, aztán most rábaszott. Hát igen, nem lehet mindenki rozsdamentes acélpatkány.

Míg Hornyák a cigányokkal seggrepacsizik odabent, Artlace szabadlábon védekezik embertársai hülyesége ellen, már amíg még van lába. Amilyen hülye, közlekedni próbált.

Puszta megfigyelésen alapuló tények következnek, amit megpróbálok minél érzelemmentesebben leirni. Nyilván nem fog sikerülni, de látni lehet majd hogy miert nem csak engem bosszant fel:
Elkövettem azt a hibát hogy közlekedni akartam. Autóval. Több úton is. Kezdjük rögtön a körúttal. Ez egy délutáni csúcsban azonnali bedugulásra hajlamos útszakasz, hála az ott közlekedő droidok lassú CPU-jának és alacsony (beta?) berzójú drivereiknek köszönhetően. Járul még ehhez egy pár pirosnál "fedél nélkül"-t áruló arc, nameg a legérdekesebb: vészvillogót kihajító, szélső sávban autót félreállító rendőr. Sőt. Egymás után rögtön kettő is, három kereszteződésen belül. Hogy ez a fajta intézkedés miért jó, főleg egy bedugult helyzetben, az kevéssé értem. Legalább annyira mint a szerencsétlen svájci akit megállítottak az első ilyen szélső sávot eldugító közegek. A második "szerencsés" magyar volt, de azt is ilyen módszerrel kapcsolták le. No ez egy dolog, még ha nagyon lelkesítő is hogy az araszolás nagy része most a rendőrök miatt kovetkezett be. A másik eset sokkal prózaibb. Történik hogy csorgok a körút fele az Üllőin, szigorúan 50-nel, mert ugye csak annyival lehet. Erre mindenki vérmérséklete szerint szarik nagy ívben, hol 60, hol 70 a túlkapás. Nyugodt gyerek vagyok, siessen akinek kell. Történetesen a Suzuki wagon-r rendőrautó (mert ez egy erre való márka-és típus) olyan 80-at itélt meg magának, amit egy irányjelző nélküli elém való sávváltással tetézett. Nem baj, hadd menjen, nem tört össze senkit. Ekkor jelent meg az aktuális vesedonor típusú motoros, szinten nagy hanggal-és sebességgel. A rendőrautó melletti sávban jött és amellett is kötött ki, attól jobbra. Pár felmozdulat következett a rendőrautó felé, majd úgy ahogy volt a kocsisorban ami döngetett vagy átlag 60-nal, felkapta egykerékre a krosszmotorját, persze előtte, mellette, mögötte autók. Amíg azzal voltam elfoglalva, hogy le tudja-e tenni (mert a hülyegyerek nem volt épp ügyes), a rendőr mellette pedig nagy vagányan jobbrarántotta a kormányát majd vissza. Mialatt mindenkiben vigyázban állt a bélés a kis közjáték alatt, nem úgy a jobbszélső sávban haladó másik rendőrautónak, mert a körút felé vezető szakasz három sávos. Szépen, nyugodtan ment a dolgára, igaz mit is tudott volna tenni, ha a baromarc szilánkosra töri a pofáját egy autó alatt, a többi következménnyel nem is számolva.
Hogy ne csak árnyoldalakról írjak, a körúton értelmes dolgokra is lehet használni a rendőri erőket. Amikor ritka nagy a kocsisor, a rendőr tényleg beáll a kereszteződésbe és egy-egy lámpát felülbírál hogy a jó pesti szokáshoz híven ne torlódjanak fel a kereszteződésben is az autók. Ez végre egy jó dolog.
Végül, lehet én lettem paranoid vagy agyamra ment a négy év munka az igazságügynél, de szeretek sértetlenül kiszállni a sértetlen autóból a saját lábamon. Budapesten ez minden megtett autóút után nagy eredmény.

Ha már rendőr, hadd kapjon szót Szacsi nevű olvasónk is.

Történt egyszer, hogy a haverok elhívtak bulizni. Na nem vagyok egy iszákos, csak ritkán alkoholizálok, de egye fene, elfogadtam a szívélyes invitálást.
Helyi kiskedvenc italozóhelyre bementünk, ivászat, haverok sok vörösbor ill. sör, én meg Vodka+HP (házipálinka, pár decivel).
Aztán elnéztünk a helyi diszkóba is, ahol persze alig voltak, mert tán szerda este volt. Nem gond, részegség adott, voltunk páran, +mellénkcsapódott pár másik haver is. Szóval szuper. Minden rendben is ment, közben csúnyán néztek a kidobók rám - mert mint később kiderült, a haver összehányta a WC-t, és mindenki azt hitte, hogy én voltam, mert az én tekintetem volt a leghomályosabb-, szóval gyanúsított voltam. De ez csak a kezdet volt.
Hazaindultunk, de a többieknek volt erejük óbégatni, sőt, éneklésre vetemedtek! Én már nem voltam magamnál, csak zombiként gylogoltam, azán már csak néztem ki a fejemből, míg a többiek régi skinheadnótákat énekeltek ivászatról...
Akkor jött a fordulat!!!
Egy autó, fényszórók megvilágították az utcát, majd pár haver egy kapualjban bújik el. Én, meg még három társam (az elkövetők), meg feltartóztatva a rend szigorú őrei által. Kérdezősködnek, az egyik annyira droidos észlény volt -mint később kiderítettük Molnár Droid László századosúr-, elkérte a személyinket. Persze haveréknál nem volt, csak nálam. Odaadtam neki, és mondtam, hogy:

- Parancsoljon.

Erre úgy nézett rám, mintha legalábbis felszólitottam volna a seggem kinyalására. (Pff... így legyen illedelmes az ember.) És majdnem fel is robbant a biztosúr feje, kissé fújtatott. Én -a naív- azt hittem, hogy itt most mindenki keményen meg lesz büntetve. Szólt a századosúr, hogy "írja ezt alá". Én meg csak homályt láttam -vodkarulez- de azért aláírtam, mert nem énekeltem ugyan, meg a csendháborítás fogalma már törölve lett a büntetőtörvénykönyvből, de mindegy, ha a haverokat büntetik, akkor tökmindegy, meg már szabadulni akartam tőlük, plusz nem is voltam magamnál. Nekiindultam, a rendőr még megkérdezte:

- Hazamegy?
- Igen...
- Biciklijéért megy?
- Igen...
- Van rajta világítás?
- NINCS!!!
- Akkor majd tolja hazáig!

Másnap viszont jött a meglepetés. Haverék mondták, hogy őket nem büntették meg, mert mivel nem volt náluk a személyijük, így a rendőrök nem pöcsöltek velük. CSAK ENGEM BÜNTETTEK MEG! Egyértelműen azért, mert én voltam bőrkabátban, terepszínű nadrágban, és bakancsban. (Tehát levonták a következtetést, hogy én vagyok a hangoskodó.)
Ideg lettem, este kiderítettem, hogy ki volt az illető rendőr, és a következő napon elmentem a rendőrségre. Egy fiatal rendőr fogadott, hogy mi van. Elmondtam neki, hogy részegen mentünk a haverokkal, ők énekeltek, én nem, viszont ők nem lettek megbüntetve én viszont igen. Szóval a semmiért büntettek meg 2000 forintra.
Mondta a fickó, hogy jól van, akkor várjam meg a Molnár századost. Én meg megvártam. Érkezett is, nagydarab, kövér, nagybajuszos, "én vagyok Isten te meg egy darab szar" hangsúllyal beszélő rendőrdroid.
Felvázoltam neki a problémát, erre mondta, hogy "akkor minek írta alá a papírt?". Mondom: "részeg voltam, nem tudtam mit csinálok". Aztán mondtam neki, hogy nem csinláltam semmit, tehát nem kéne megbírságolni. Erre a válasza az volt, hogy:

- Ha nem tűnik el innen azonnal, akkor fel is jelentem!

Érdekes történet nem? Tanulsága is van...

Ehhez annyit fűznék, hogy egy régi barátomat most bírságolta meg két droid. Hajnali fél háromkor levitte az öreg, szívbeteg dobermann szukáját pisilni, persze póráz nélkül, mert minek, a kutya örül, ha egyáltalán menni tud. Egyszer csak megjelent mellette egy rendőr és egy közterület-felügyelő, és elkezdték verni a nyálukat, hogy bírság, bírság, mert ez harci kutya, és közterületen csak pórázzal és szájkosárral szabad! A kis köcsögök láthatóan élvezték a hatalmukat, tényleg kurva fontos volt hajnali fél kettőkor, amikor egy lélek sincs az utcán, nekiállni emberkedni egy magányos kutyásnak. Adtak neki egy csekket valami ötezer forintról, és nagy büszkén közölték, hogy fel lesz jelentve! Bravó... Persze a sporttársat sem hülye fából faragták, reggel elment az állatorvoshoz, és íratott vele egy igazolást, hogy a kutya beteg, és a póráz, valamint a szájkosár viselése kifejezetten ellenjavallt. Ezt adta be az önkormányzat szabálysértési osztályára, mire hüledeztek egy kicsit, és elengedték a bírságot.

Ez volt mára a levrov, jó éjszakát.