Jövögetnek sorban a reakciók a pár nappal ezelőtti blogbejegyzésre, amelyben a magyar dizájnereket fikázza. Többen úgy értelmezték írásomat, hogy aki Photoshopot használ, az szerintem dögöljön meg - nekik javaslom, olvassák el még egyszer, mások meg gondolkozzanak. A dizájnerek észrevehetnék végre, hogy saját magukon kívül senki nem sztárolja őket, csak maguk hiszik magukat különleges tehetségnek, és minél nagyobb a pofájuk, annál szánalmasabb kis senkik. Igazi grafikust, aki tényleg grafikus, többet is ismerek, és egyik sem arcol a tudásával. Pedig megtehetné.

Gega kolléga más megvilágításban értelmezi a dolgokat, és így ír.

Hi Tomcat! Én a 26.-ai bloghoz szeretnék hozzászólni. Teljesen igazad van amit leírtál, de sajnos ma ott tartnuk, hogy a megrendelő diktál. Szóval én hiába csinálok valami szépet, valami jót, ami a munkatársaimnak is tetszik, és tényleg jó, amikro a megrendelő azt mondja hogy ez így nem jó, az úgy nem jó, és a végén már nem is hasonlít arra amit te megterveztél. Szóval az ún. szakmának ma már semmi beleszólása nincs a szakmába. Tudom hogy a megrendelő az a megrendelő, de sajnos ma már mindenki tipográfusnak vallja magát, aztán valami k****g termékes valmelyik cégnél teljesen átalakíttat egy kaidványt, és amikor kinyomják akkor hátradől hogy hű de fasza kiadványt csinált. És sajnos a tapasztalat a megrendelőkkel szemben: bármit csinálsz, ami lehet akár a világ legszebb tipográfiájú kiadványa, az nem fog tetszeni neki, de ha valamit összedobsz 5 perc alatt, akár rá is hányhatsz a szkennerre, és azt beszekenneled, az fog tetszeni neki. Üdv: Gega

Igen, ebben sajnos teljesen igazad van. Én azonban nem a megrendelők közismert igénytelenségéről beszélek, hanem a színes foltokat egymásra pacsmagoló, túlkoros kamaszok önteltségéről. A megrendelőnek nyilván azt kell megcsinálni, ami a hülye fejéből a világra pattan; nem kell ecsetelned, csináltam én is évekig. De az nem is művészet, hanem termékgyártás. Amikor művészetre, szabad alkotásra kerül sor, akkor derül ki, ki ér valamit. S attól, hogy valaki sok szart csinál, és mindenhol ott a neve, még nem lesz designer.

Egy másik olvasónk saját személyes találkozásáról vall egy ilyen dizájnerrel.

Na igen a dizájnerek. Én ilyesmivel nem szoktam foglalkozni, de azért egyszer kapcsolatba kerültem ezzel az állatfajtával. AutoCAD-del dolgozok, meg hobbiból néha marháskodok 3ds max-szal. Egyszer egy ismerősömön keresztül megkeresett egy dizájnercég. Illetve, mint később kiderült ez a cég 1 db nagyképű majomból áll. Egy kisebb vegyipari cégnek kellett 3d-s logót csinálni. Nem éreztem magam kompetensnek a témában, de mivel akkoriban nem álltam túl jól anyagilag, elvállaltam. Csináltam 5 változatot, elment vele 2 hetem, mint mondtam, nem vagyok profi. Leadtam a melót, a majom lefikázta de az egyiket elfogadta, de a kialkudott ár 2/3-át fizette csak. Nem volt kedvem vitatkozni, az a kis pénz is jól jött. Kb fél év múlva megláttam az egyik nem elfogadott logót egy másik cégnél. A majom nem csinált mást, mint photoshoppal megdolgozta kissé, ráengedett 1-2 szűrőt, és már kész is lett. Utánajártam a dolognak, kiderült, hogy mind a 4 elutasított rajzomat felhasználta, kb. hasonló módon. Egy kicsit fölszaladt bennem a pumpa, úgyhogy fölkerestem az említett főemlőst, és kérdőre vontam. Még nek állt följebb, elkezdett sértegetni, hogy egy ilyen névtelen kis senki hogy mer egy ekkora dizájnergurut zaklatni. A faszi kb olyasmi lehetett, mint a Te csillebérci láncdohányos főnököd, én meg ugye nem akármiért rendeltem Tőled XXL-es cuccokat. Elvesztettem a fejemet, úgyhogy ráborítottam az asztalt, és szétrúgtam a notebookját. Utána elvettem a személyijét, csak hogy tudjam hová kell menni, ha esetleg följelentene. Nem tette meg, úgyhogy valószínűleg még most is él, és más munkájából húzza a hasznot.

Nos igen: pontosan az ilyen emberekről beszéltem. Ezek kiskakasok egy-egy piti szemétdombon; aztán ha kikerül alóluk a szemétdomb, hirtelen vinnyogó kis csírákká változnak. Nem mintha odafent mások lennének, de sem fent, sem lent nem érdemesek a figyelemre.