Kicsi a világ. Jelentkezzenek azok az olvasók, akik nem jártak soha az Újpesti Műszaki Szakközépiskolába. Most csupa olyan írt nekem, aki járt. Mint például Rocker...

Csak, hogy még kisebbnek érezzük a világunkat. Ugye volt Neumann J. Szki. meg a Suli esete, meg volt ez: "Újpesti Műszaki Szakközépben engem is meg akartak húzni számítástechnikából, mert nem voltam jó matekból" Én mindkettőbe jártam. Előbb az UMSzki-ba, majd a NJSzki-ba. És programozó lettem. :)) ROCKER

És még BiG is, aki tegnap a csepeli kalandtúrához szólt hozzá, ma pedig az UMSZKI-s történethez, amelyben nem csak az iskoláról írtam, hanem a bent tanyázó selejtes tanári emberanyagról is. Ennek az egyik néhai tagja verte szét a hátamat egy seprűnyéllel, ha még emlékeztek. Rá is emlékeznek sokan...

Most olvastam M. Lászlóról, a platinagége-díjas tesitanárról szóló droidregédet. Köszöntelek a Landleresek csapatában, én is odajártam. Ha a kronológia jó, abban az osztályban koptattam a padot, ahova Gégelacit áthelyezték ofőnek. A leírás stimmelt, tényleg ilyen volt az öreg. A nekünk is a tesitanárunk volt, botot nem láttuk többet, részvétköszönet érte, viszont rebesgették az esetedet, csak nem tudtam, hogy te vagy az. Mellesleg Gégefőnk kissé módosítva mesélte, szerinte csak kicsit "megsuhantott", "nevelő célzattal". Hogy ezt te másként élted meg, az neki fel se merült. A halálhíre eljutott hozzánk is az Old Boys találkozón, csak azt nem reklámozták, hogy történt. Azt hittem, a gégerák újult ki. Egy kis adalék a gőzhenger stílusáról: kacarászva mesélte, hogy a múltkor az egyik új, kistermetű, fiatal tanárnőt, aki épp arra járt, bevágta a tornasorba, azt hitte, tanuló. Ofö-órán mesélte, kommentet is fűzött hozzá: "bevágtam, hát miért nem nőtt meg?".

Ja, ez jellemző rá... Platinagégés barátunk egyébként a Suli-ban is megjelenik, de egészen lényegtelen mellékszereplőként, csak messziről látni, és nem hiszem, hogy túl sokan felfedezték. Az udvarrol kell kinézni az utcára, éppen tesiórát tart az épület körül.

H. Zoltánt ismerted? Automatikát, anyagismeretet tanított. Hihetetlen, operaénekesi hangereje volt. Senki se tudott úgy ráreccsenni senkire hátulról, hogy "Álljon be a sorba!!!", amit persze a szomszédos SZTK-ban is hallhattak... Szülői értekezleten apám (mesélte) és a többi jelenlévő felmenő egy emberként kapott kisebb infarktust, amikor Zoli bácsi, kifogyva a szuszból, elhalkult, majd a szó végén levegőt véve egy hajókürt erejével kezdte a következő mondatot. Apám mesélte a benyomást, szerinte is fenomenális, még ő is megijedt, pedig nem az a beszari fajta, sőt. Megjárta a II. Vh. poklát, lezuhant repülővel, de még ott sem ijedt meg. Zoli bácsinak sikerült ráijesztenie.

Nem, de emlékszem egy öreg töritanárra, aki csak üvöltve tudott kommunikálni, amolyan pattogós zupásőrmester-stílusban. A neve már nincs meg, de nem baj, minden droidot én sem tarthatok fejben.

Egyébként egy-két jó kis droidsztori, ebből a suliból. Volt egy informatika tanárunk, D. Zoltán, fiatal ember, csak a számítástechnikához nem igazán konyított, emberismeret, tanári képesség, pszichológia az ismeretlen fogalom volt neki. Ja, meg az orra is fából lehetett, mert amikor az egyik számtechterem felé vezető folyosón (második emelet vége a hátsó kapu felé, biztos emlékszel) eldurrantottunk egy bűzampullát és a folyosókanyarig előrejöttünk a hányingert elkerülendő, ő nyugodtan bemasírozott. Szóval ez a droid elkövetett egy nyelvbotlást. Azt mondta, hogy WRITE ONLY MEMORY. Ez még nem baj, mi is csak csendben kacarásztunk, magunk közt méltattuk a tehetségét, ugye ezzel föltalálta a végtelen kapacitású tárat, vagy csak új nevet talált a NUL eszköznek, mindegy, de ez a vígságunk oka a fülébe jutott valahonnan, meg azt, hogy mit mondott. Ha humorérzékkel megáldott ember lett volna, ő is nevet egyet rajta, és kiigazítja magát, hogy Read Only Memory-t akart mondani és elalszik az ügy. De nem. Berohant és felelősségre vonta az osztályt, hogy mit képzelünk, ő ilyet nem mondhatott, mert ő ért hozzá! Mi innentől kórusban röhögtünk, még azok is, akik az eredeti esetet nem hallották, viszont ismerték, mint a rosszpénzt. És terjesztettük, hogy milyen szupertehetséges tanárunk van ám! Nesze neked, lökött droid...

Hm... Nem egy félcigány, kopaszodó fazon volt? Nem terheltem az agyam azzal, hogy megjegyezzem a nevét annak, aki meg akart buktatni BASIC-ből, igaz, ő sem fárasztotta magát a bemutatkozással.

A hasbabokszolós tanár, G. János egy ismerősömet is eltalálta. Beszélgettek és János bácsi ártatlan arccal előrenyúlt, megfogta a srác köpenyének bal szélét és a bal kezébe adta, ezt tette a jobbal is, majd a két köpenytartó kéz között behúzott egyet. Jó móka nem?

Igen, és az ilyen alakok még mindig tanítanak...

Ja, az igazgató, igen... Cs. Ferenc, pártállami maradék. Eszembe jutott róla is valami. Gengszterváltás után kinyílt a piac és lehetőség lett volna arra, hogy egy megbízásos munka kapcsán a megrendelő import, használt, de modernebb PC-ket adott volna az iskolának fizetségként (pl. a Z-80 szkúlkompjúterek helyett). Ez a droid kijelentette, hogy amíg ő itt igazgató, addig ilyen kapitalista gépek itt nem lesznek! Brávó! Egyébént ennek a droidnak a diszkvalifikálását a szülők is kérték, de csókos lehetett, mert maradt. Itt ért az az élmény, hogy az első félévben megbuktam fizikából (általánosban még ötös voltam). De a fél osztály is, félévi osztályátlag 2,5 volt! Majd szülői követelésre az idegbeteg tanerőt eltanácsolták, hogy kapjunk helyette egy nyeretlen kétévest. Hehe. Azért voltak jó tanáraink is, például Horváthné Tőkei Zsuzsanna, a nevét rekámozom, mert hihetetlenül jó informatikai tanár volt. Ő értett hozzá! És jól tudott magyarázni! Hihetetlen... Vannak csodák.

No comment... Cs. Ferenc egyébként tényleg ilyen ősvörös paraszt volt, ezt tanúsíthatom.

BiG egy másik levelében (egy nap többet is megír, kurvára ráér a csávó) a Carnation-ről réges-régen írtakhoz is hozzászól:

A Carnation-ról szóló DROID-38 kapcsán eszembe jutott valami. Azon túl, hogy betegre röhögöm magam, szuper kritika, amit írsz. Ezek az elszálltcsávók rongálják a magyar nyelvet, rontják a levegőt, egyáltalán nem biolények. Droidok.

Hát ja. Ezért írtam. Egyébként a designszakma még hagyján, nézz körül a televíziók háza táján... És a helyzet egyre romlik! Mi lesz itt tíz, húsz év múlva? Milyen szellemi és szakmai színvonalon állnak a mai egyetemisták? Nos, erre BLT monogramú olvasónk küldött egy történetet, amiben a nevet és a négyjegyű kódszámot töröltem, de az eredeti levélben benne volt...

Az alábbi levél a BME-n hallgató ötödéves informatikusok levlistájára jött. (...) Az rendben van, hogy a szőkepoppercica kaliberű entitás ezt előadja, de basszus, hogy egy olyan valaki is, aki 1-2 hónapon belül diplomát kap egy olyan egyetemen, ahol büszkék arra, hogy európai színvonalú képzést nyújtanak (azt most ne firtassuk, hogy ez mennyire igaz, és hogy egyáltalán az európai színvonal pozitív jelző-e, vagy se...), ráadásul infósként? Nem tudom elképzelni, hogy a levelet szivatásnak szánta...

Date: Thu, 27 May 2004 12:09:06 +0200 (MET DST)
From: Sz. P.
To: info99@sch.bme.hu


Kedves Listám! Van az a bizonyos Erste telefon a KTH hosszú folyosójának elején. Jegyzeteimből előástam az Erste telebank azonosítómat (nem is tudtam, hogy van ilyenem, de van), bepötyögtem, kérdezett valami titkos kódot, erre beírtam a XXXX-et (a bankkártyámhoz tartozó PIN-kódomat), elfogadta. Ezután megmondta, hogy mennyi pénz van a számlámon (egy nyolcjegyű összeg), bepötyögtem, hogy mennyit szeretnék átutalni (nem kérdezte meg a Neptun kódomat!), azt mondta, hogy OK (kedves, női géphang), és hogy holnap 12:00-ra megérkezik a gyűjtőszámlára. Ez azt jelenti, hogy holnap is be kell jönnöm a HSZK-ba. Szóval egy nyavajás angol nyelvű diploma 2 napos project -- mennyivel egyszerűbb lenne adni 1500 Ft-ot készpénzben a dékánisnéninek; az is jó lenne, hogy e-mail-ben megkérdeznék, hogy kérem-e, és levonnák az ösztöndíjamból. Persze tudom, hogy a bürokrácia malmai nem így őrölnek, ne is álmodjak ilyesmiről. Mire is jó ez a telefon? Garantáltan 24 órán belül átutalja, és kevesebbet kell sorbanállni.

Erre mondanám, hogy aki hülye, haljon meg. Ha ezek után lecsapják a hülye fejét az egyetemről hazafelé menet, és hirtelen eltűnik a zsebéből a nyolcjegyű kártyája, hát magára vessen. Név és cím a szerkesztőségben, tíz százalékot kérek... >:)