DROID-704
2007.07.25.

blog   droidzóna   levrov

Mick fedőnevű olvasóm egyetemre jár. A modern kor kihívásai közepette ez nem is olyan egyszerű. Főleg, ha az ember elköveti azt a hibát, hogy nem filozófia, romológia vagy tibetológia szakra jelentkezik, hanem mondjuk igazi tudományt szeretne tanulni...

Egyetemi tanulmányaim során többször is elofordult már, hogy hálálkodtam az égieknek, amiért nem bölcsésznek kell tanulnom. Arra azonban nem számítottam, hogy a felsőoktatási rendszer átalakításával járó fejetlenségekkel együtt a gépészkari homokban lapuló droidtojások egymás után fognak majd kikelni. De sajnos ennek is eljött az ideje.

Az intézmény nevét inkább nem írom le, mert szeretnék nyugodtan aludni. [Liberális korunk vívmánya ez is... - tomcat] A történetben egy picit visszább kell ugranunk, de csak odáig, amikor is a fődroidok kitalálták, hogy ugyan már, miért ne vezethetnénk be itthon is az európai felsőoktatási reformokat, amikkel majd jól megkavarjuk a szart. Aki nem tudná, a dolog lényege leegyszerűsítve annyi, hogy mindenki felejtsen el mindenféle főiskolát meg egyetemet. Mostantól csakis alapképzésekről és mesterképzésekről beszélhetünk. Ezek egyik nagy előnye, hogy a hallgató az alapképzés elvégzése után - ami nagyjából egy főiskolai szintnek felel meg - a kézhez kapott papírost megfelelő méretűre és alakra formálva kitűnően felhelyezheti az ánuszába. Ha valaki ezek után úgy gondolná, hogy még szeretne egy egyetemi diplomát is a kezében tartani, az felvételizhet a mesterképzésre, ami természetesen költségtérítéses.

Ez a kis változás alaposan megnehezítette az új rendszerre átálló egyetemek életét, ahol még nem, ott majd fogja. Nálunk ez jelen pillanatban úgy zajlik, hogy alaposan átszabják az oktatás menetét és egy lebutított egyetemi képzést próbálnak átadni az erre fogékony hallgatóságnak. A móka ott kezdődik, hogy a még bent lévő és a régi rendszer hatálya alá tartozó diákokat hogyan próbálják meg végigrugdosni hátramaradt éveiken.

Történt ugyanis, hogy évfolyamunkon - ami még a régi cipőben jár - egy balul sikerült félév után kivételesen sokan kényszerültek évet ismételni hőtanból. A pánik persze azonnal kitört, mivel az alapképzésen oktatott hőtan még csak távolról sem egyezik a régivel, mi több, a két félév helyett csak egyben oktatják. Az adott tárgyból való évismétlés nem újdonság, volt már ilyenre példa a történelemben. Itt viszont egy kivételes helyzet állt elő, mivel a piramisszerűen egymásra épülő tantárgyak közül mindegyiket megbizgették vagy eltörölték, tehát borult volna az egész tanulmány. Ergo a diákok az elmaradás miatt többet nem tudták volna lehallgatni soron következő tárgyaikat, mert egész egyszerűen megszüntették oket, ahhoz pedig, hogy mindenből külön órát adjanak nekik, kevesen voltak. A tananyag elsajátításához maradt volna a vaskos tankönyv és a szorgalom, ami persze senkinek sem volt ínyére. A helyzet bonyolultságát hosszas értekezés után sikerült megértetni a mélyen tisztelt dékán úrral is. Mit volt mit tenni, belátta, hogy egyetlen megoldás az, hogy ha keresztfélévet indítanak hőtanból a tróger népségnek. Ez csak azért érdekes, mert a keresztféléveket már évekkel ezelott beszüntették ebben az intézményben, de az adott pillanatban nem volt más kiút. Maga a fogalom is érdekes téma, mivel a keresztfélév lényege az lenne, hogy az egymásra épülő tantárgyakat párhuzamosan hallgassa le a diák, megakadályozva, hogy lemaradjon az évfolyamtól. Az persze más kérdés, hogy aki az alapokat sem tudta elsajátítani, az később hogy fog boldogulni, de ebbe kár belefolyni. Most viszont megadatott a lehetőség, hogy csúszás nélkül, az évfolyammal tovább haladva és az órákat a többiekkel lehallgatva haladjon tovább ez a pár ember.

Nyomatékosítva e hatalmas kegyet, melyet a dékán úr gyakorőlt a hallgatóság felé, fejenként tizennyolcezer forintban állapította meg az ismételt tárgyfelvétel lehetőségét. Mit volt tenni, ki kellett fizetni, mert bármennyire is jól érzi magát az ember, azért egy-két évet ráhúzni az egyetemre, az luxus. A probléma látszólag meg lett oldva, ám a tojásokból kikelő droidok nem közvetlenül a gépészek közé másztak be, hanem inkább a tanulmányi osztályt szemelték ki. A feladat magától értetődő lett volna: ennek a 10-15 problémás embernek a hőtant és a rá épülő tantárgyakat - hidraulika, pneumatika stb. - az adott félévben fel kell venni, ezért legyenek szívesek ezt a számítógépen is regisztrálni. Ehhez nem kellett volna mást tenni, mint a Neptun számítógépes rendszerben megváltoztatni a feljebb lévő tárgyak előkövetelményét, amihez a diákoknak természetesen nincsen hozzáférésük. A Neptun egyébként arra szolgál, hogy a diák az összes tanulmányi ügyét egyetlen webes felületről tudja intézni, a beiratkozástól kezdve a tárgyfelvételen át, a vizsgajelentkezésig, egyszóval mindent. [Tegyük hozzá, hogy a magyar technikatörténelem egyik leggusztustalanabb gányolása ez a rendszer, ezt minden egyetemi hallgató alátámaszthatja... - tomcat] A droidok viszont ledobták az ékszíjat, fogalmuk sem volt, hogy mit kellene tenni, helyette mindenféle mondvacsinált ürüggyel sorra lerázták az embereket. Sokáig lehetne ragozni, a vége természetesen az lett, hogy a pénzbefizetésen kívül hivatalosan semmi sem történt. Pórul járt társaim ugyan sikerrel teljesítettek minden tantárgyat, de ennek a számítógépes rendszerben nem maradt nyoma. Mondanom se kell, hogy mivel mindent ennek nyomán intéznek, így az alapvető törekvésük - évveszteség nélkül elvégezni az egyetemet - meghiúsult, a több hetes utánajárást pedig lenyelhették. Bravó. Így valószínuleg az fog történni, hogy végzősként gyakorlatilag már egyetlen tárgyuk sem lesz, de hivatalosan még órára fognak járni. Aztán mehetnek aláíratni a leckekönyvüket, feltéve, hogy a tanár nem hagyta el azt a cetlit, amire felírta, hogy ők valaha is vizsgáztak nála.

A tanulmányi osztály droidjai már nem eloször akadnak fent a modern technika vívmányain. Történt velem, hogy jobb elfoglaltságom híján, két óra között éppen a tanulmányi felé kolbászoltam, gondolva, hátha valamiféle friss információhoz juthatok. Miután komótosan elhaladtam a nyitott ajtó előtt, hallom, hogy valaki szapora léptekkel elkezd futni kifelé. Hatodik érzékemmel azonnal rájöttem, hogy habár priuszom ugyan nincsen, de itt bizony engem fognak üldözobe venni valami eszement baromsággal. Így is lett. Megpróbáltam még gyorsan feliszkolni egy emeletet, hátha megúszom, de már késő volt. A droid a folyosó végéről kiabált utánam, hogy mit képzelek magamról, amikor már két hete kint van egy cetli a hirdetőn, hogy fáradjak be velük konzultálni. Itt volt egy pont, amikor valami elpattant a fejemben. Odahívtam a tarisznyát a hirdetőkhöz és mutattam neki a megközelítoleg félezer darab papirost, ami egymásra volt tűzdelve, némelyik a földön pár lábnyommal ékesítve, vagy az üvegszekrény aljára leesve. Kértem, hogy legyen már olyan kedves, és mutassa meg, melyiken van rajta a nevem. A nő ekkor, mintha puskából lőtték volna ki, célirányosan elindult egy fogamzásgátló plakát felé, és vöröslő fejjel ugrált a felső sarkába mutogatva.

- Itt-itt, nem látja?
- De igen, most már látom! Köszönöm.

Afelől már nem akartam érdeklődni, hogy miként tette oda fel. Ezután megkérdeztem, hogy szerinte nekem naponta ide kéne-e járnom, végigböngészni több száz papírt, vagy mégis hogy gondolta? Ha még arra sem képesek, hogy valamiféle időrendi sorrendet alakítsanak ki a hirdetmények között, hanem csak rendszertelenül egymásra hányják a dolgokat, akkor ne csodálkozzon, ha valamit nem veszek észre. Erre még jobban felment a vérnyomása, párszor kikért magának ezt-azt.

- Tudja mit? Akkor találjon ki egy módszert, amivel áttekinthetőbbé tudja varázsolni a hirdetőt! Örömmel fogadjuk az ötleteit!
- A Neptunban van üzenetküldő funkció is, miért nem azt tetszik használni, ha valami sürgős közlendoje van a diákokkal?
- Mert... mert... ö-ö...
- Sokkal egyszerűbb, és még a papírt is megspórolja.

Látszott rajta, hogy egy pillanatra megáll benne a szusz, jéé erre nem is gondolt fogadjunk.

- Nagyszerű! Akkor adjon be a TDK-ra (Tudományos Diákköri Konferencia) egy javaslatot, amiben részletesen kifejti ezt!
- A TDK-nak nem az a célja, hogy a Neptun használatával kapcsolatosan tartson továbbképzést, de ha gondolja, szívesen megteszem.
- Szeretettel várjuk!

Ezt már csak futva bírta elmondani, mert valószínűleg rájött, hogy kettőnk közül őt nézik hülyének a folyosón, és beviharzott az irodájába. Azt persze, hogy valójában miért is akart berendelni, sose tudtam meg. Biztosan nagyon fontos volt. Ennek a droidnak azonban lehet egy önfejlesztő képessége, mert az utóbbi időben rászokott a más emberekkel való üzengetésre. Mondanom se kell, hogy egyik hatékonyabb, mint a másik...