DROID-676
2007.02.06.

blog   droidzóna   levrov

A Droidzóna azért akadozott, mert nagy droid került a rendszerbe, és soká tartott feldolgozni. Természetesen honvédségi. A helyszín egy távoli, sivatagos ország. Én nem értem, ha ilyen elbaszott helyekre van elég katonánk, a Felvidékre például miért nem küldünk egyet se?

Szeretném megosztani a helyi ipar egyik legújabb gyöngyszemével kapcsolatos élményeim. Hosszú könyörgés végére sikerült elérni, hogy kapjunk a Déli-táborba egy csocsóasztalt. Meg is kaptuk. Első ránézésre még nem is volt olyan rossz, de ha megnéztük közelebbről, már inkább szörnyű volt a helyzet. Hiába mi bontottuk ki a dobozból, szinte az összes rúd el volt görbülve. Amúgy sem könnyű forgatni őket, hiszen a bábuk valami baromi nehéz anyagból készültek, gondolom, a kőbányászat fellenditése miatt. A kezelést nehezíti, hogy a fába "elfelejtettek" úgynevezett perselyeket rakni, igy a rúd közvetlenül a fával érintkezik. Egy kis vax-szerű anyaggal bekenve már használható lett.

A rudak végén található, 1,5 cm vastag gumi sem a kényelmet szolgálja. De a rúd problémái ezzel még nem értek véget. A ráerősített játékosbábuk elhelyezkedése a legjobb. A végekre elhelyezett ütköző, hogy ne a játékosok érjenek a falhoz, kicsit nagyobbra sikeredett a szokásosnál, így a fal melletti 4 cm nem érhető el a bábuval. A játékosok valami csodálatos, nem oldható kötéssel vannak felrögzítve, így pozíciójuk állandó. A legnagyobb gondot ez a hátvédsorban okozza, ahol a középső 20 cm-re képtelenség játékost varázsolni. Ellenben a középpálya elég sűrűre sikeredett. Aki kicsit is ismeri a csocsót, az tudja, hogy ez elég nagy hátrány...

A játékosok amúgy szépen kidolgozottak, bár a fejükön lévő baseball-sapka eredetét nem sikerült megfejtenünk. Az meg végképp nem zavaró, hogy már használat előtt lekopott a festék. Alul egyébként is csak addig vannak lefestve, ameddig egy alacsonyabb ember keze kényelmesen befér.

Természetesen azért szerettük volna kipróbálni. Mivel labda nem volt hozzá (lehet, az már az extrákhoz tartozott volna), előbb azt kellett keríteni. Csak játék közben derültek ki olyan szépségek, mint a pálya közepén megálló labda, amit sehogy nem lehet játékossal elérni. Úgy öt perc után sikerült bepasszíroznom egy találatot, így az első és utolsó meccset én nyertem (elég volt ennyi is belőle). Ja, azt még megemlíteném, hogy az egész 320 dollárba került, ami még így, a dollár mélypontján sem kevés.

A csúcs mégis a bogrács volt. Mikor kértünk egyet, hoztak egy nagy alumínium fazekat, és azt mondták, majd a hő hatására megfeketedik, összemegy, és úgy nyeri el a bogrács formáját. Kaptunk függönyt, aminek 8 cm szintkülönbség volt a két vége között, de arra meg azt mondták, hogy majd a gravitáció hatására kilógja magát, és egyenes lesz... Sajnos minden szösszenetet képtelenség megjegyezni, de igyekszem.

Emlékeztet a dolog egy bizonyos Tóth százados "különleges szögére", amivel elvileg be lehet szögelni az acélajtót. Farkas Roland meg mesélhetne napolajról, transzformátorról és drótvágó szerkezetekről. De már mesélt, nézzük tovább az Ismeretlen Katona történeteit. Következő levelében újabb érdekességek olvashatóak a sivatagi droidipar vívmányairól. Van benne igazi droid is!

Nemrég hallottam egy vicces történetet, amit megosztok veletek. A másik táborban történt az eset a kollégáimmal.

Egyik délután a postáról áttelefonáltak nekik, hogy van egy csomagjuk, amin nincs felirat, és gyanús. Kollégám átment érte, és kapásból rájött, hogy DVD-k vannak papírba becsomagolva, csak nincs rajta olvasható címzés. Megfogta, és átvitte az irodánkba. Mivel azonban nem tudták kivenni, kinek jött, kötelességből felhívták a tűzszerészeket. Ők mindjárt fellelkesedtek, hogy meló van. Kérdezték hol van a csomag, mert azt a helyiséget azonnal el kell hagyni és lezárni. És ugye, remélik, senki nem nyúlt hozzá. Mondták persze, hogy nem, és azt füllentették, hogy a raktárban helyezték el. Mire kijöttek a tűzszerészek, át is vitték, letették a vizespalackokkal teli kartondobozok tetejére.

Pár perc múlva megjelent két Michelin-babának beöltözött tűzszerész. Kiküldtek mindenkit, és szalaggal elkerítették a a környéket, az épület melletti parkolóval együtt. A védőruhájukkal alig fértek be a kis raktárhelyiségbe, de befurakodtak, és nekiálltak vizsgálni a "gyanús" csomagot. A magyarok már pukkadoztak a röhögéstől. Két perc múlva kijöttek, hogy pont a csomagra írt szöveg van a fal felé, így az nem látszik. A kollégám teljesen véletlenül úgy hajította be, hogy így fordult. A tűzszerészek közölték, hogy így nem nyúlhatnak hozzá, ezért hozzák a robotot. Nem telt el sok idő, és megjelentek az időnként a tévéhíradókban is látható bombakereső robottal. Ez egy kis, lánctalpas szerkezet, ami távirányítással működtethető. Az el is indult a a raktárba. A kartondobozok azonban piramis alakban voltak felpakolva, tehát a teteje beljebb volt, mint az alja, a robotnak meg nem volt elég hosszú a karja, így nem érte el. Vissza kellett fordítani. Tolatás közben elakadt egy műanyag vödörben a lánctalpa, ami felborult, a robot a lendülettől beletolatott, így a vödör rászorult a lánctalpra. Onnantól kezdve nem tudott megmozdulni. Hiába az izraeli csúcstechnika, egy arab műanyagvödör legyőzte...

Miután kézben kihozták a robotot, rájöttek a végső megoldásra. Egy hálószerű szerkezetet helyeztek a dobozra, és egy kötél segítségével kihúzták az udvarra. Itt már be tudták helyezni a kis dobozukba, és elszállították. Ez az egész manőver fél órát vett igénybe, és mindez abból indult ki, hogy valaki nem megfelelően címzett meg egy egyszerű csomagot. Így szép itt az élet...

Erről egy hidegháborús anekdota jutott eszembe. A hetvenes években történt, hogy Pentagon portáján egyszer megjelent egy erős orosz akcentussal beszélő úr, és letett egy csomagot azzal, hogy ezt XY tábornoknak hozta, adják át neki. Naná, hogy ez is a tűzszerészeknél kötött ki. Azok megröntgenezték, és megállapították, hogy két tartály van benne, tele folyadékkal. Kivitték hát a sivatagba, és felrobbantották. Ezután nyert megállapítást, hogy a csomagban két üveg különleges vodka volt, amit a követségen dolgozó orosz kollégája küldött a tábornok úrnak. Biztos nagy volt az öröm.