DROID-674
2007.01.24.

blog   droidzóna   levrov

Leriel megint itt van. Akárhová megy, potyognak rá a droidok. Naná, hogy elment egy olyan munkahelyre, ahol még többet láthat!

Egy gravírozócég standjánál vagyok mostanában, ahol üvegkockákba lehet gravírozni arcképeket, fotókat, satöbbiket. Arcot úgy teszünk bele, hogy egy merev fókuszú, 30-40 centit befogó 3D scannerrel beolvassuk az ember arcát, azt a számítógépen megszerkesztjük, majd a gravírozógéppel lézerrel égetjük kockába. Jönnek az érdekes arcok, akik próbálnak variálni.

- Fotóról is tudtok 3D képet készíteni? Itt van nálam egy kép!
- Nem, sajnos a 3D-hez be kell fényképeznünk az illető arcát a mi gépünkkel.
- És ha a fotót odarakom a gép elé, és azt fényképezitek le, akkor lesz belőle 3D?

Vagy:

- Ha valamit lefilmezek, és elhozom, akkor abból tudtok ilyet csinálni?
- Hát, ha egy képkockát kiemelünk, egy kicsit rossz minőségű lesz, de bele tudjuk rakni 2D-sben...
- Nem, nem, én úgy gondoltam, hogy körbefilmezem, és az alapján.

[Hajjaj, mintha a "nem-e lehetne-e fél darab polót gyártani, 12x3 pixeles JPG-ből, százcsillió színnel, minden oldalon megnyomva, és ráírva a nevem is, de az anyagot én hozom, me' úgy biztos olcsóbb" típusú drága-kedves érdeklődőket hallanám... - tomcat]

Az is jó volt, amikor a standunkat el akarták bontani. Mögöttünk ugyanis a felfelé haladó mozgólépcső van, azon túl pedig egy Media Markt. Mivel ők nem hülyék, kitalálták, hogy mi a standukkal eltakarjuk a reklámjukat, nem látják az emberek, és nem mennek be, ezért ők így millióktól esnek el, és csődbe fognak menni. Végülis megoldottuk, hogy csak a fekete paravánt bontottuk el, így már tökéletesen látszik a mögöttünk lévő mozgólépcső), átrendeztük a standot, és egy parányi sötétszobát alakítottunk ki, ahol a scanneléseket csináljuk.

A legjobb sztori egy másik üzletünkből érkezett. Egy Laci nevű kollégám mesélte, hogy épp ketten voltak bent a társával, akit Olivérnek hívnak. Estefelé egy igencsak ittas, lecsúszott küllemű fickó esett be hozzájuk. Szóba elegyedtek, és a krapek illuminált hangon elmesélte, otthon ő is ilyen lézergravírozással foglalkozik.

- Én is... izé... ilyet csinálok otthon. Van ilyen gépem is hozzá.
- Ilyen? - mutatott Laci vigyorogva a több tízmillió forintos, német gyártmányú gépre, amit szerződés szerint csak a mi cégünknek gyártanak.

- Ja, ilyen. Egy haverommal csináltuk... Darabokból. Olyanból, amiket... ööö... a bizományiból hoztunk el!

Laci röhögve leroskadt a földre és kigurult a képből.

- Meg... olyan izénk is van hozzá. Tudod. Olyan... programunk. Azzal csináljuk.
- És mi a neve a programnak? - kérdezte a mélyen vallásos keresztény, ezáltal sokkal türelmesebb Olivér. Ő még csak befelé röhögött.
- Hááát... Olyan sokféle van, amivel csináljuk...
- Csak egyet mondjon akkor.
- Húúú nagyon sok van, rengeteg. Egy csomó.
- Mondd, ez igaz, amit itt elmondtál?
- Hát... Ja, az.
- És erre megesküdnél a szent Bibliára is?
- Persze, persze!
- Tudod egyáltalán, mi az a Biblia?
- Ööö... - fejet vakar, bután néz - Hát, azt most így konkrétan nem...

A történet folytatása ismeretlen.