DROID-633
2006.08.12.

blog   droidzóna   levrov

G. Kirkovits István, a rockszerda.hu szerkesztője mesélte az alábbi esetet.

A nyolcvanas évek elején, sok más magyar fiatalhoz hasonlóan, neki is megfordult a fejében, hogy ideje lenne valami kulturáltabb országba költözni, mert a létező szocializmus egyre kevésbé vicces. Elment hát az NSZK-ba, s rövidesen együtt üldögélt a müncheni bevándorlási hivatal előterében egy halom más disszidenssel, különféle országokból. Magyarországot rajta kívül egy falka oláhcigány képviselte. Egy rakás purdéval táboroztak le a hivatalban, üvöltöztek, hadováltak szegény, elnyomott sorsukról. Persze nem kaptak letelepedési engedélyt, mint ahogy senki más sem, akire az NSZK-nak nem volt szüksége, bőrszíntől és jajveszékelési hangerőtől függetlenül. Amint a cigányok megtudták, hogy a Kánaán kapuja bizony zárva marad, kivágták az utolsó adujukat. Egetverő siránkozásban törtek ki a német hivatalnokoknak:

- Jájáj, há' ne csinálják má', há' mi németek ákárunk lenni, mert mi nagyon szeretjük a Hitlert! Bizony, mi mind imádjuk őt! Mi mind nácik vagyunk ám!

Az egész hivatal, a sorban állókat is beleértve, a hasukat fogták a röhögéstől.