DROID-627
2006.07.18.

blog   droidzóna   levrov

Prof. William néven bejelentkező drágakedvesolvasóm nagy felfedezést tett. Íme.

Boldogan jelentem hogy ha csak két napra is, de megtaláltam azt a helyet ahol a droid nevű állatfajt természetes környezetében lehet megfigyelni. Én nem ám csak egyet-kettőt, hanem több tucatot, ráadásul problémamegoldás közben. Történt ugyanis, hogy egy városfejlesztési program keretében kies kis városunk főterét és az abba csatlakozó utakat elkezdték felújítani. Debreceni mintára kikövezet főtér, utak épülnek. Én éppen egy helyi szervezet égisze alatt árultam könyveket egy áruház előtt, és ott voltam tanúja a droidjárásnak.

Az áruháztól elvezető utat javították éppen. Fel volt törve az aszfalt, böhöm nagy munkagépek szaggatták fel a földet. Csak hogy nyilvánvaló legyen a helyzet. A munkások talán még egy droidmentes világban nőttek fel, mert azt gondolták, pár egyszerű jelzőtáblával megakadályozzák a baleseteket. Ki volt hát írva, hogy "Behajtani tilos" az út mindkét oldalán, ugyanez kresztáblával is jelölve (a tanultaknak, ugyebár). De még egy vörös nyilas terelőt is kiraktak, hogy a teljesen hülyék is lássák, hogy ARRA NEM LEHET MENNI, valamint jól látható munkagépek dolgoztak az út teljes hosszában.

A droidok nyilván nem értették ezeket az árnyalt célzásokat, mert az alatt a két nap alatt, míg ott voltam, rengetegen próbáltak átmenni az úton. Mindegy, hogy ki volt írva, mindegy, hogy életveszélyes volt a sok gép miatt, de előre a győzelemig! A legalább két tucat esetből csak az abszolút győzteseket írom le.

Első napi csúcs. Egy igazi napszemcsis, aranyláncos, hú-de-macsó-vagyok fazon tíz (!) percig manőverezett, amíg be tudott menni a gépek között a feltört, hepehupás útra. Gondolom, a 10 perc alatt látta a táblákat, feltűnhetett neki az integető munkások serege is, akik próbálták rávenni, hogy ugyan ne a friss útalapozáson menjen már be, de egy ennyire keménycsávót ez nem rettent el! Be is manőverezett valahogy a feltört, teljesen használhatatlan útra, miközben beszólt minden munkásnak, aki meg akarta ot állítani, majd fensőbbséges arckifejezéssel elindult a rodeópályán. Szerencsétlen gépvezetők már látták, hogy mi jön, és megpróbáltak tágulni, de nem sikerült, az egyik megkarcolta a fószer kocsijának az oldalát. Droidunk vörös fejjel kiszállt, hogy mi a francot képzelnek, hogy az X milliós kocsiját tönkreteszik, leordította szegény munkások haját, fenyegetőzött valami maffiakapcsolatokkal, stb.

A Isten vagy a Sors azonban néha igazságot szolgáltat. Mivel droidunk féktelen, és maga szerint jogos dühében az építési terület közepén parkolta le a kocsit, a tirádája ötödik percében egy lánctalpas markoló szépen rommá törte a kocsi elejét. Ez lehűtötte végre a droid túlhevült mikroprocesszorát. Szemlátomást nehezen birkózott meg azzal, hogy a kitalált kár, amibe már úgy belelovallta magát, hirtelen valóságos lett...

A második nap még szomorúbb hülyeségrekordot hozott.

Másnap a munkások biztosra mentek. Az előző nap jelzései mellé egy zárószalagot is felraktak, és reménykedtek hogy ez már elég lesz. De hogy a droid miért küzd azért, hogy neki nagyon rossz legyen? Egy biciklis lány, amikor látta, hogy itt nem lehet átmenni - megjegyzem hogy az út nem létfontosságú, lehet másik úton is menni - átmászott a szalagon, nagy nehezen átmanőverezett a nehézgépek között, majd bringázni kezdet a feltört úton. Esett is egy olyat, hogy eltörte a kezét. Én hívtam a mentőket és segítettem neki.

Harmadnap betonelemeket raktak az útra, olyan szorosan hogy egybeértek. Ez végre hatott.

Tanulság: Teremtsünk csak lehetőséget, és a droidok ki is használják alaposan. Hírtelen tömegesen tűnnek fel, prezentálva a mai emberek értelmi színvonalát.