DROID-616
2006.07.04.

blog   droidzóna   levrov

Mint a mai blogban írtam volt, július 4-e ezentúl a droidok napja lesz. Nem csak a Kossuth téri tüntetésen tapasztaltak nyomán, hanem egy további példány felbukkanása okán, ami a mai napot végleg megkoronázta, és szinte már felejteni engedi az olyan apró kis felvillanásokat, mint a Margitszigeten görkorcsolyázó lány, aki méregdrága iPod-ját szigetelőszalaggal rögzítette a felkarjához (a tépőzáras karpánt egyébként kb. tíz dollár lehet), vagy a Jászai Mari téren kutyát sétáltató két emberszabású egyed, akik a következő mondatokat formálták, amikor keverék kutyáik egymás szaglászásába kezdtek:

- Eee, gyeremááá... nem látod, milyen ronda?! - így az egyik.
- Höö... ne baszd már meg - reagálta le a másik, hogy kutyája esztétikai értékét így kétségbe vonták.

A kutyák biccentettek egymásnak és továbbügettek, gazdáik pedig továbbra is fenntartották sikeres lobotómiaműtétre utaló arckifejezésüket.

Kicsit később egy nagykörúti kajabár teraszán üldögéltünk GhostMissing fedőnevű barátommal, és próbáltuk kideríteni, mi indítja arra a cigányokat, hogy télen kizárólag fehér ujjú, vörös műbőr dzsekiben járjanak, nyáron azonban kezüket állandóan a pólójuk alatt tartva, folyamatosan buzerálják a hasfalukat. Megoldás nem született, mert többen is rágyújtottak körülöttünk, én pedig a füstöt nem bírva, indítványoztam, hogy telepedjünk át egy másik asztalhoz. Jeleztük a dolgot a pincérlánynak, mire az így felelt:

- Azt sajnos nem lehet.
- Már miért nem lehet?
- Az asztalszámok miatt... így nem tudjuk követni a rendelést...
- Szenzációs, mire nem képes a modern technika - jegyeztem meg, és átültünk. Szegény számítógép.

Nagyjából a felénél tartottunk a szendvicsnek, amikor hirtelen megállt mellettünk egy húszévesforma cigány a ringyójával, és megszólított:

- Hádde tesó, figyejjmá, te frankón bérgyilkos vagy?

Ugyanis, ha a blogot olvastátok, már tudjátok, hogy a Bérgyilkos feliratú poló volt ma rajtam.

- Persze hogy az - feleltem a legnagyobb természetességgel, GhostMissing pedig próbálta nem lefejelni az asztalt. A körülöttünk ülő vendégek szintén.
- De figyejjmá, és tényleg vállalsz ilyen... izé... hogy elintézel embereket?
- Hát persze!
- Mert volna egy csávó. Mennyiért csinálnád ki?
- Hát, az attól függ.
- De mégis, mennyiért?
- Védett személy?
- Dehogy védett, csak egy ilyen kis köcsög.
- Akkor olyan száz-százötvenezer körül.
- De figyejjmá', de nem kéne kinyírni, az mégis... hát durva...
- Akkor mit kellene csinálni?
- Nekem izé, elég ha eltöritek a kezét vagy a lábát... az úgy mennyi?
- Ugyanannyi. Elvégre ugyanannyi meló van vele. És még tanúskodik is utána.
- De frankón megcsinálod?
- Persze, hiszen bérgyilkos vagyok. Ide is van írva - mutattam a hátamra.
- Akkor adjál már egy telefonszámot!

Megadtam neki a telefonszámom. Az igazit. Ebből még tréfás kandikamera-műsor kerekedhet.

- És hogyhívnaaak? - érdeklődött a riha tágra nyílt szemekkel a rózsaszín noteszecske mögül.
- Nem mindegy?
- Hát, ööö... de akkor mit írjak? - nézett tanácstalanul.
- Írd azt, hogy bérgyilkos.
- De mi a neved?
- A mi szakmánkban ezt nem szokás kiadni.
- Jaaaa...

Azzal szépen felírta: BÉRGYILKOS, 06 20...

- Jó, akkor majd felderítem a csávót és hívlak, oké? - lelkendezett a cigánygyerek.
- Jó, majd hívjál - hagytam rá, és boldogan elvonultak.
- Ezt... nem hiszem el - kommentálta rezignáltan GhostMissing.
- Én sem - feleltem. - Hé, vigyázz, kiöntöd a sört! - szóltam át a szomszéd asztalhoz, ahol egy csóka már percek óta lemerevedett karral szorongatta a poharát. - Igen, ilyen van. Jól láttad.

Remélem, tényleg felhív. Ekkora droidot kitalálni is nehéz lenne.