DROID-615
2006.07.02.

blog   droidzóna   levrov

A magyar ipar legfontosabb terméke továbbra is a droid. Íme, itt egy példány BiG jóvoltából.

Egy ejtőernyős bajtárs ifjú korában gyárlátogatáson volt a Salgótarjáni Síküveggyárban. Megnézték az új gyártósort, amin az üvegmasszából szép üvegtáblák lesznek. A berendezéshez tartozott a végén egy öreg szaki is, aki az üvegszállító függesztőszalag mellett ücsörgött egy stokin, kezében kalapáccsal. Számolta az üvegtáblákat és minden ötödikre odasózott egyet, ami így darabokra tört, a szilánkok meg egy gyűjtőaknába hullottak. Néztek is csodálkozva, hogy ez most mire jó? Érdekes történet állt a háttérben...

A gyár le szerette volna cserélni régi, elavult gyártósorát. Erre tendert (!) írtak ki - akkoriban ez nem volt divatban, mint manapság -, szocialista relációra vetítve, hogy ki tud jó áron gépet adni. A csehszlovákok nyerték a tendert, az ő gépük megfelelt, de 25% selejttel dolgozott. Ez belefér, mondták a fejesek, de mi legyen a selejt üveggel? Beolvasszák és újraformálják? Nem! Van jobb megoldás! A németek az útjaikba épített aszfalthoz üvegport kevernek tölteléknek, javítva a mechanikai tulajdonságokat, növelve a burkolat mennyiségét, na meg szépen csillog... Megveszik a selejtet, meg is állapodtak velük a szállított mennyiségről.

Pénz áll a házhoz a selejtből, dörzsölték a markukat az okosok, a selejtüveget majd az új gép adja. Igen ám, de közben grimbusz támadt az üzlet körül, ugrott a csehszlovák gépsor! Mit tegyenek, gépsorcsere kell! Új tender, ez már szélesebb körre szólt, a franciák meg is nyerték. Az ő gépük is jó volt, de volt egy kis baj vele. Csak 15% selejttel dolgozott, a németekkel meg nagyobb szállított mennyiségre szerződtek... Nem volt mit tenni, felszerelték az új francia gépsort, majd ezt kiegészítendő, odaültették az öreg szakit a kalapáccsal és az utasítással a megfelelő selejtszázalék előallítására...