DROID-609
2006.06.21.

blog   droidzóna   levrov

Wolverine kartárs küldött három vidéki droidsztorit. Az első ugyan kiesett a rostán, lévén ősrégi urban legend, vagy inkább village legend: a gázzal megfojtott, majd felrobbant disznó története. A másik kettő viszont maradt, ebből kapjátok meg az elsőt...

A történetet nagyapám mesélte, aki gyerekkorában a baracsi tanyákon nevelkedett, mint az uraság parádés kocsisának (mai nyelven sofőrjének) egyik gyereke.

Egyszer az uradalmi majorban elszabadult egy bika - nagyapám emlékei szerint Lombárdinak hívták. Egy ideig csak ott flangált a legelőn, de aztán nekifordult a frissen zöldellő vetésnek. Meglátta ezt az intéző. "No" - gondolta - "csak nem fog ki rajtam ez a marha!" Odament a bika elé nagy kemény léptekkel, hogy az összes cseléd felfigyeljen, Európában először, védőháló nélkül, az intéző fogja megnevelni a majorság legerősebb bikáját! Kb. 5-600 mázsát nyomott a szegény állat... Hangosan oda is kiáltott a legközelebb bámuló béres felé:

- János! Add ide a korbácsot!
- Miska! Ne tedd...

Ennél több nem jött ki szegény béreslegény száján, ő tudta mi fog történni, ha az intéző nekiáll emberkedni egy ilyen állattal. De az intéző nem hátrált meg, gondolta, ezzel ő lesz majd a falu bikája...

Hát, izomagynál többre nem futotta szegények. A bika csak állta egy darabig a korbácsolást, ám amikor megunta, egyenest nekiugrott az intézőnek. Izomagynak szerencséjére volt annyi lélekjelenléte, hogy elugrott a felé száguldó halál elől, így Lombárdi helyette egy jó méteres átmérőjű jegenyefát tört ketté a homlokával. Ellenfele tévedését kihasználva és hibáját belátva az intéző futásnak eredt a közeli pajta felé, ahol az addigra összegyűlt cselédség szurkolt neki az ajtóból. A bika, látván, hogy a célpont menekül, utánalódult. Még éppen sikerült bevágni az ajtót a marha orra előtt, így az a kapunak rontott neki, de az valamiért jobban állta a sarat, mint a jegenye, így az embereknek volt idejük felmászni a tetőre. A kovács onnan dobálta a bika fejére az összes létező kalapácsot, de meg se kottyant a dögnek. Végül úgy simították el az ügyet, hogy a pajta túloldalán leereszkedve egyik bátor napszámos a tehenek karámjához futott, és kiengedte azokat a rétre legelni. A bika, látván, hogy ellenfelét nem tudta elérni, valamint hogy tartalmasabb szórakozás kínálkozik elérhető közelségben, otthagyta a kaput, és végül a tehenekkel együtt bement a karámba.

Az acélmarhának végül a böllér lett a végzete, bár az is csak egy húszkilós kalapáccsal tudta elkábítani, tizennegyedik próbálkozásra. Az intézőről nem tudjuk, hogy végezte, de ha ilyen hülye maradt, biztos nem élt sokáig ő sem.