DROID-603
2006.06.14.

blog   droidzóna   levrov

Június tizennegyedikének napsütéses délutánján egy vidéki droidot kaptok. Nagyon vidékit. Aki a réten találta: Nunikz. Köszönjük.

Nesze, egy szép kis eset. Ez az a fajta, amit mindenki tud a faluban (ahol az emberek ismerik egymást, és még erkölcs is van), és különböző stílusban, különböző hangsúllyal, tájszólással egy-egy vidám estén sűrűn elmeséli valaki, igyekezvén új zamatot adni a régi történetnek.

Volt egyszer egy birkapásztor, akinek a kisfia 16 évesen még mindig az általános iskola padjait koptatta. Mivel a nála kisebbek között nem igazán tudta lekezelni a pubertáskor késztetéseit, egy szünetben se szó, se beszéd, megcsöcsörészte a tanítónőt.

Az igazgató erre behívta az apját, aki öltönyt vett fel, és bement a faluba nagy kíváncsian, vajon mit akarhat tőle az igazgató úr. Megérkezett, az igazgató fogadta, majd előadta a behívás okát. Válaszként tömör, hamisítatlan, bölcs igazság jött, amit a parasztemberek gyomorból küldenek:

- Hát mér' nem adnak végre má' neki egy kettest, jó az neki a birkákhoz! Figyelje meg, ha még kétszer megbukatja, már nem csak tapizni fogja, hanem még jól meg is bassza!