DROID-600
2006.06.11.

blog   droidzóna   levrov

Megyünk a boltba Bertával ezen a békés szombat délutánon. A kutya vidáman, farokfelvágva kocog előttem, le se szarja a kerítések mögött acsarkodó parasztebeket. Már megállapítottuk, hogy falun minden kutya idegbeteg, a levrovban ki is tárgyaltuk, hogy valószínűleg a gazdáik miatt. Hát, most találkoztunk egy gazdával is.

Már visszafelé haladtunk a földes mellékutcán, amikor egy szétszeszelt hang károgását hallottam valahonnan:

- Azistenitmá'! Engedd ki! Engedd ki az utcára! A kurva anyját ennek a kutyának! Hogy folyton erre mászkál!

Pár másodperc múlva meg is pillantottam a hang gazdáját. Egy vén alkesz parasztdroid volt, kint lógott a Tüzép-barokk stílusában épült házának ablakában, és hörögve utasítgatta nőstényét, hogy nyissa ki a kaput, és engedje ki vadul csaholó kutyájukat az utcára, mert őt zavarja, hogy Berta egy nap alatt már másodszor halad el előttük.

- Mi kurva anyád bajod van, büdös paraszt? - érdeklődtem odaérve.

A parasztdroidnak erre elakadt a hanggenerátora, szeme-szája elkerekedett, majd úgy maradt, meredten bámulva a fekete gyakorlós, kopasz embert, aki a jelek szerint mindjárt bemegy, és lerúgja a fejét. Ilyet még biztosan nem látott. Az asszony se, mert lefagyott a kert közepén, kezében a kapukulccsal, és hasonló pofával bámult rám. A kutyák érdeklődve figyelték a jelenetet.

- Szá... szájkosár... tegyen rá szájkosarat... - próbálkozott erőtlenül a droid az ablakból.
- Rád teszek mindjárt szájkosarat, aztán a nyakadra csukom az ablakot!

Parasztdroid ismét lefagyott, majd némi feldolgozási ciklus után lassan visszahúzódott az ablakból.

- Húzás befelé! - szóltam rá a párjára, aki utasítás hiányában még mindig a kert közepén ácsorgott.
- I... igenis - motyogta, és betipegett a házba.

Na, hát csoda, hogy idegbetegek errefelé a kutyák?