DROID-545
2006.02.20.

blog   droidzóna   levrov

Öreg droid, nem vén droid, mondhatnám roppant szellemesen, de ilyet azért még hajnali háromkor se kéne. Hölgyeim és uraim, következzék Détári Anna, és az ő vén droidja.

Egy jó barátom állami idősek otthonában dolgozik, mint főápoló. Vannak gyógyszereik, amit a bentlakók ingyen kaphatnak meg (például szívgyógyszerek, vérnyomáscsökkentők és cukor-gyógyszerek), néhány egyéb gyógyszer viszont pénzbe kerül. Ez a kettős lista természetesen elérhető a betegek számára is, hiszen ha valaki ragaszkodik valamilyen régi gyógyszerhez, ami a fizetős listán van, akkor megkaphatja, csak sajnos perkálnia kell minden hónapban. Az egyik idős bácsi, akinek heveny hülyeségen kívül igazából nem volt nagy baja,magához hívatta a barátomat, majd meglobogtatta az orra előtt a listát.

- Ezek a gyógyszerek ugye ingyen járnak, ápoló úr? - kezdte ravaszul.
- Amennyiben szükség van rájuk, igen. - válaszolta a barátom.
- De én egyetlen egyet se kaptam meg ezek közül a gyógyszerek közül! - vitázott az öregúr.
- Mivel ön kiváló egészségnek örvend, nem volt rájuk szükség.
- Ön nem ért engem! Ezek az orvosságok ingyen vannak, mindenkit megkérdeztem, mindenki kapott belőlük, csak én nem! Ezek a gyógyszerek nekem járnak!!!
- Uram, nem érti, hogy ön egészséges, és nem kell gyógyszert szednie?
- De...

A lényeg a lényeg, a bácsit egy órás vitával sem lehetett meggyőzni arról, hogy az egészséges ember nem szed gyógyszert... Jó barátom végül azzal a nyilválvaló és orcátlan igazságtalansággal hagyta magára, hogy ő nem kap az ingyen-gyógyszerből, és punktum. Az öregúr majdnem szívrohamot kapott...