DROID-536
2006.02.02.

blog   droidzóna   levrov

Olvassátok GodGell történeteit, s énekeljétek velünk a régi dalt: "Mocskos Békávé, sálálálálá..."

Ismét egy adag BKV Rt. által üzemeltetett, buszvezetőként alkalmazott biobalfasszal jelentkezem (ezúttal a helyesírási szabályokat (részben) követve).

Íme az első példány:
Még tavaly történt, mikor még hőpáncél nélkül is ki lehetett menni a szabadba, enyhén alkohol által befolyásolt állapotban (gyk. bebaszva) utaztam haza egy éjszakai járattal, a 956-ossal (más is észrevette, hogy 23:45 után jelentősen megugrik a szolgáltatás színvonala?). Már nem jártunk messze a célállomástól, amely 2 megállóval a solymári elágazás után van (balra Solymár, jobbra Pesthidegkút), mikor észrevettem, hogy régi ovodám mellett haladunk el, ami történetesen a Solymár felé vezető útszakasz mellett helyezkedik el. Először azt hittem, én látom rosszul (hiszen a körülöttem lévő lányok számának hirtelen csökkenése - gyk. a buliból hazavergődés - erősen befolyásolta mentális állapotomat), de miután a busz többi utasa (2-3 látszólag épelmélyű ember) is kezdte furcsállni az útirányt, szóltunk a buszvezetőnek, hogy Pesthidegkút a másik irányban van. A droid nézett egy kicsit, majd megállt, és visszatolatott a kb. 40 éves Ikarussal a forgalmas elágazás közepébe, és megfordult. Miközben én azt számoltam, eddig hány autót törtünk majdnem össze (még szerencse, hogy 2 óra körül volt, nappal sokkal forgalmasabb az elágazás), a droid végig azt ismételgette, hogy neki "az van a papíron", hogy a Máriaremetét körbejáró, majd a Hűvösvölgybe visszatérő járat valahogy Solymárra kell, hogy eljusson, ami elég érdekes lenne. Közelebbről megnéztem a lapot, amire a droid hivatkozott, és negyedik újraolvasásra is egy 64-es menetrendet véltem felismerni, ami nemhogy nem éjszakai járat, de nem is Rákoskeresztúrról Pesthidegkútig megy, hanem csak Hűvösvölgytől Solymárig, ami egy kb. 20 percig tartó út, a 956-os 2 órás vonaglásával ellentétben (egyszer én is droidútra keveredtem, mikor szintén alkohollal feltöltve a Rákoskeresztúr felé induló 956-osra szálltam fel, de az egy másik történet). Érdekes, hogy előző droidom (még az első Droidzóna kötet idejéből) egy, ugyan azon a környéken közlekedő busszal követett el kisértetiesen hasonló hibát (mondjuk az nappal volt, és ott nem volt elágazás, ahol megfordulhatott volna).

Na mindegy, íme a második, sokkal bunkóbb balfasz - bocsánat, kultúrailag saját útját járó egyed (utcai harcos, ahogy egy dobsuliból való ismerősöm mondaná), mellyel a 90-es, a Kocka térről Csillebércig közlekedő jómunkásembertranszporton találkoztam egyik reggel, egy túlzottan elterjedt, nem demokratikus intézmény felé tartva. Mivel a BKV jó szokása szerint megint késett a busz, és kb. 15 perces késésben voltam, csak 2 lány volt ott, akik ugyanarra mentek. Mikor a célállomás felé tartottunk, jeleztek, feltehetően azzal a szándékkal, hogy le kívánnak szállni a buszról (mit képzel az az ostoba utas). A busz azonban nem állt meg a következő megállóig, ahol senki sem akart leszállni, mert egy ritkán használt, lezárt bejáratnál van. Vártuk, hogy a busz továbbmenjen (gondoltuk, a KFKI-nál körbemegyünk, hiszen még 10 perc késés már biztosan nem árt olyan sokat). Azonban a logika megint cserbenhagyott minket - hiszen ez a BKV Rt. -, mivel a droid csak várt, pár percenként elismételve az állomás nevét. Mikor már vagy 10-szer elmondta minden utas, hogy szeretnénk továbbmenni, a droid végre-valahára bevágta az ajtókat, és továbbindult. Mikor a KFKI-hoz értünk (itt körbemegy a busz, majd visszaindul a Kocka tér felé), és mindenki más leszállt, mi a buszon maradtunk, mert úgyis körbemegyünk. Ekkor az előzőhöz hasonló módon a droid nyitott ajtókkal várt, és ismételgette az állomás nevét. Odamentünk hozzá, hirtelen ötlettől vezérelve azt gondolva, hogy a droid kommunikációra képes.

- Nem maradhatunk a buszon? Úgyis körbemegyünk. - kérdezte az egyik lány, aki szintén a droid miatt késett eddig vagy fél órát.
- KFKI, végállomás. - mondta unottan a droid a mikrofonba, válasz helyett. Újból feltettük a kérdést, hátha rosszul hallotta.
- Nem maradhatnánk a buszon?
- KFKI, végállomás. - szólt a betanult szöveg ismét.
- Hahó, hall engem? Kérdeztem valamit.
- KFKI, végállomás.
- Tudjuk, de nem maradhatunk a buszon? - probálkoztunk utoljára, hátha most felfogja a kérdés lényegét. Hátha...
- KFKI, végállomás - ...de nem. Meguntuk a sikertelen kommunikációs kisérleteket, és leszálltunk, csak azért, hogy 5 méterrel arrébb visszaszálljunk.

Egy kis várakozás után elindult visszafelé a lepukkant gép, melyett egy másik, hasonló színvonalú gép irányított. Már kezdtünk örülni, hogy a méregdrága bérletért valami szolgáltatásfélét is kapunk, de ismét csalódnunk kellett, ugyanis az első állomásnál újból ok nélkül megállt a busz, és úgy is maradt egy darabig, nyitott ajtókkal és nyitott hülyeségbittel. A droid ismét csak ismételgette az állomás nevét, majd kb az 5. elismétlés után odamentünk megkérdezni, hogy miért állunk (ezt a többi utas is megkérdezte párszor). A droid úgy tűnt, hogy végre fel fogta, hogy valaki hozzá szólt, és dühödten kinyitotta a droidkabint.

- Megmondaná, hogy mire vár? - kérdeztük.
- Mit szórakozik maga itt?! Jelzett, aztán baszott leszállni!
- Megkérhetném, hogy ne üvöltsön velem? Amikor jeleztünk, maga nem állt meg.
- Kuss! Az utas csak ne szóljon bele, hogy én mit csinálok!
- Mi az, hogy kuss?!
- Tudja maga, hogy ennek a szarnak mekkora távolság kell, hogy megálljon?
- Nem tudom, mivel én kicsit több szeretnék lenni, mint egy buszvezető.

Erre nem tudott mit mondani a robotika legelbaszottabb példánya, úgyhogy bevágta az ajtót, és végre-valahára továbbindult. Ekkor ismét jeleztünk, hiszen megint a célállomás volt a következő. A droid persze nem állt meg, hanem visszament egyenesen a Kocka térre, egyetlen megállót sem érintve (a többi utassal is jól kibaszott ezzel), majd ott leparkolt, az utasokat leszállította, és elviharzott valami lepukkant BKV-tanya felé. Mikor kb. 1 óra múlva, a következő 90-essel végre odaértünk a célállomáshoz, és megkértük az új, látszólag nem annyira droid buszvezetőt, hogy adjon igazolást kollégája balfaszságáról (mivel elvileg a BKV miatti késést igazolniuk kellene), idegesen bevágta a droidkabin ajtaját, majd a busz ajtajait is, és ismét a KFKI-nál találtuk magunkat. Jobbnak láttuk, ha hazamegyünk, és inkább valahogy kimagyarázzuk, hogy miért nem voltunk aznap droidkiképzésen.

Azt hiszem megint túl sokat írtam, pedig ez csak 2 volt a számos BKV-droidból, melyekkel pár hónap alatt találkoznom kellett. Egyébként az 56-os villamos tavaly legalább 5-ször kigyulladt, pedig elvileg ez elit környék, és itt az 50 éves villamosok (ld. 4-es-6-os) helyett csak 30 éveseket használnak...

Remélem droidjaim téged nem fárasztottak le annyira, mint engem...