DROID-459
2005.10.09.

blog   droidzóna   levrov

Gyűrött cetli a zsebemben, címszavakkal. Hoppá, hiszen ez a Sanyi bácsi repülős történeteiről készült gyorsjegyzet, nehogy elfelejtsem őket. Már mindegyik szerepelt itt, egy kivétellel. Hát tessék, legyen közkincs.

A helyszín - ki hitte volna - ismét a Tu-154 pilótakabinja, a szereplők pedig a pilóták és egy kíváncsi utas. Az időpont: valamikor a nyolcvanas évek végén.

- Jó nap! - köszönt az utas tört magyarsággal, majd megcsodálta a kezelőszerveket. - Aha. Tupoljev? Ó, én jönni Thaiföld! Ott látni Boeing! Na, az komoly! Nem ilyen, mint ez.
- Aha. Szóval magának a Tupoljev nem komoly?
- Já, a Boeingnek lenni számítógép, nem botok meg órák!
- Hm... Nézze, tulajdonképpen nem volna szabad megmondanom... de ez egy kísérleti repülőgép. Ezen próbáljuk ki az új szovjet technikát. Ezt a gépet gondolatátvitellel vezetjük.
- Micsodá? Hát az hogy léhét?
- Hát így, nézze csak! - felelte Sanyi bácsi, és kezét a gázkarhoz közelítette, mire az kitért anélkül, hogy hozzáért volna. Áttette kezét a kar másik oldalára, mire az arra is elmozdult. Azt a félhomályban már nem látta a kedves vendég, hogy a másik kezével a fedélzeti mérnök pultján húzta-vonta a másik kart, aminek a mozgását ez követte.
- Óóóó... Hát ez... nahát...
- Na, van ilyen a Boeingen?
- Hát... nem... Én is kipróbálni lehet?
- Persze, csak bátran!

És a droid ámulva tolta-húzta a gázkart anélkül, hogy érintette volna, és csodálkozott. Nagy utazó lévén később biztos elmesélte ezt néhány Boeing-pilótának, akiknek az arckifejezését sajnos nem láttam, de el tudom képzelni.