DROID-455
2005.09.28.

blog   droidzóna   levrov

Volt szerencsém ma egy konkurrenciámmal találkoznom - hogy melyikkel, azt nem írom le, mert kapitalizmus van és taposás, ilyen az élet. A cégvezető úr Csongrádon született és nőtt fel, a Tisza partján, s ebből az időből mesélt nekem egy droidtörténetet.

A Tisza partján működött egy csónakkölcsönző. Nagy, hatszemélyes bádogladikokat adtak bérbe, a helybéli gyerekek legnagyobb örömére, akik időnként közösen kibéreltek egyet, majd beleültek tízen-tizenketten, és boldogan evickéltek fel-alá. Persze ez nem egészen volt szabályos, de hát kit érdekel. Be is merült a ladik a pereméig, néha meg is billent, de ez se tartotta vissza a fiúkat, hogy beevezzenek vele a Körös torkolatába. Percek alatt utánuk is eredt a vízirendőrség motorcsónakja. A bent ülő rendőr homlokráncolva számolta össze a tizenkét gyereket, majd e magas számot gyanúsnak találta.

- Jó napot! - kiáltott át a fakabát a vészesen billegő lélekvesztőbe. - Hány személyes ez a csónak?!

Minden csónak oldalán díszelgett egy szám, hogy a kölcsönzős azonosítani tudja őket. Ez történetesen a 13-as számot viselte.

- Tizenhárom! - kiáltott vissza az egyik gyerek, a számra mutatva.
- Köszönöm, további jó pihenést! - felelte a rendőr, majd gázt adott és elhúzott.

Ezután a csónakban olyan röhögés tört ki, hogy a billegéstől ömleni kezdett be a víz, és alig tudtak partra vergődni.