DROID-454
2005.09.27.

blog   droidzóna   levrov

Nem túl réges-régen, bár a mai tizenéveseknek már ez is régen volt, létezett a lengyelpiac intézménye. Ezek az alkalmi zsibvásárok általában rendes hetipiacok részét képezték, ahol mindenféle, hozzánk képest is elmaradott keleti blokkbéli országok polgárai kínálták a legkülönfélébb árucikkeket olcsón, rendszerint kéz alatt. Légpuskától barkácsfúrón át ruhákig és konyhamérlegig minden volt ezeken a piacokon, olyasmi is, amit a rendes boltokban nemigen lehetett beszerezni.

Újpesten, a vasútállomás mellett, a felüljáró alatt is üzemelt egy ilyen piac, melynek fő jellegzetességei a "gássprétet" áruló cigányasszonyok voltak, akik érdeklődésre, de gyakran anélkül is mindenkinek elmondták, hogy a kezükben szorongatott, terepszínű flakon "komendós" harceszköz. Mert ugye, a komendósok gázspray-vel indulnak a csatába, el tudom képzelni, ahogy marcona US Navy Seal komendósok ammóniaspricnivel teszik ártalmatlanná a döbbent Al-Kaida harcosokat, aztán a csata után a maradékot Újpest hátrányos helyzetű lakosainak adják tovább kéz alatt. A kora kilencvenes évek piacromantikájához tartozott még a NATO MILITARY feliratú rugós bicska is, mely természetesen szintén terepszínekben pompázott, egységesen 990 forintba került mindenhol, és a penge rögzítése azonnal feloldott, ha a bicskát nekinyomtuk valaminek (vagyis bökni akartunk vele), de ettől függetlenül a kor naiv embere meg volt győződve a NATO MILITARY bicska valódi fegyver mivoltáról, legalább annyira, mint a csehszlovák légpisztolyok hatékonyságáról, és gyakran arról is, hogy ez bizony tényleg eredeti NATO hadfelszerelés, ami nélkül egy valamirevaló NATO katona egy tapodtat sem rohamoz háború esetén.

Ezen az újpesti lengyelpiacon történt egyszer, hogy egy káposztásmegyeri atyafi kiment ezt-azt vásárolgatni, és egy - akkor még - szovjet állampolgárral találkozott, aki egy nagyon aranyos keverék kiskutyát ajánlott megvásárlásra. Gondolta a fószer, jó lesz ez a gyerekeknek, meg majd ha megnő, őrzi a házat is. Megvette, hazavitte, a gyerekek tényleg örültek, minden rendben volt. Teltek-múltak a hetek, a kiskutya cseperedett, de egyre furcsább szokásokat vett fel, meg valahogy nem is úgy nézett ki, mint egy kiskutya szokott. Elvitték hát állatorvoshoz. A doktor nézte, nézegette a jószágot, majd megkérdezte:

- Aztán hol vették ezt?
- A piacon, egy ruszkitól...
- És miért nem nézte meg, mit vesz?
- Miért, mi a baj?
- Hát, hogy ez nem kutya, hanem jegesmedve!!