DROID-435
2005.09.03.

blog   droidzóna   levrov

Jago barátom hívta fel a figyelmemet egy kevéssé ismert történelmi droidsztorira. Ti hallottatok már a potsdami táviratról?

Amikor a második világháború véget ért Európában, a győztes szövetségesek értekezletet tartottak Potsdamban, ahol felosztották Európát, mint azt a nyolcadik osztályban tanultuk is. A legfontosabb döntések mellett csupán mellékes hír volt, hogy július 26-án megadásra felszólító táviratot küldtek Japán svájci nagykövetének, vázolva, hogy milyen csapásokkal kell számolniuk, ha nem teszik le azonnal a fegyvert. A feltételek nagyjából azonosak voltak azzal, amelyeket Japán végül 1945 szeptember 2-án el is fogadott, de ekkor még csak július volt, messze volt még a háború vége. A berni nagykövet továbbította a táviratot kormányának, akik egyébként már maguk is gondolkodtak azon, hogy be kellene fejezni ezt a marhaságot, elvégre Tokió már leégett, Okinawa elesett, a B-29-esek akadálytalanul bombázták a japán anyaországot, és a Mandzsúria határánál gyülekező jó egymillió orosz katona sem ígért sok jót. Másnap válaszoltak a táviratra, szintén a svájci nagykövet útján. A válasz a következő volt:

"Az Önök felszólítása nem más, mint a Kairói Egyezmény (egyezmény az USA, Anglia és Csang Kaj-sek között a japán hegemónia megtörésére tett erőfeszítések összehangolásáról) új változata. Kormányunk nem vesz tudomást javaslatukról."

A probléma az, hogy az üzenetet Tokióban japánul fogalmazták, és Bernben fordították angolra. Az eredeti második mondatban szerepelt egy szó, mokuszacu, amelynek eredeti jelentése "csendben ölni", de ilyen értelemben több jelentése is van, az egyik a "nem venni tudomást valamiről", a másik pedig "későbbi döntésig megfontolni". Mint utóbb kiderült, a választ fogalmazó Suzuki miniszterelnök az utóbbi jelentését használta, ám ezt félrefordították. S mivel a szövetségesek lényegében a békeajánlatot elutasító választ kaptak, megkezdték Japán szétverését, többek között két atombomba segítségével...