DROID-421
2005.08.15.

blog   droidzóna   levrov

Régi olvasóim talán emlékeznek rá, hogy korábban jó egy évig Tatabányán laktam, egy nagy lakóház földszintjén. Tatabánya csendes, békés város, a ház is az volt, reggelente rigók ébresztettek autódudák helyett, persze azokat is legalább annyira utáltam. Egy főiskolás arccal béreltem együtt a lakást, nem sok vizet zavart, délelőtt suliban volt, csütörtöktől vasárnap estig pedig otthon dekkolt, így hát inkább enyém volt a kéró, mint kettőnké. Akkoriban történt velem az alábbi eset, amit akkor megírtam egy lemezújságnak, de a lemezújság nem jelent meg, a cikk pedig elbújt a vinyómon, egészen mostanáig...

Egy nyári éjszakán történt. Hétvége, csend. A bérlőtársam hazahúzott, egyedül nyomkodtam a gépet a lakásban. Béke, nyugalom.

Egyszer csak oltári csattanás hallatszott. A mi lakásunk a földszinten volt, mindjárt a kapu mellett az első ajtó, ezért mindent hallottam, ami a kapu környékén történik. Most éppen a kapuba rúgott bele valaki egy embereset, valami olyan kommentár kíséretében hogy "nyisdmárkibazmegköcsögkurvaanyád". Felnéztem, morogtam valamit a tuskó parasztokról, aztán vissza a melóhoz.

Pár perc múlva megint iszonyatosat döndült a kapu, és hallottam, hogy valaki, pontosabban valakik nagy dérrel-dúrral berontanak a lépcsoházba. Egy borízű hang így szólt valakihez:

- Na, kapjuk el ezt a gecit, aztán kész... egy perc alatt meglesz.

A megszólított nem válaszolt, viszont helyette hatalmasat rúgott az én ajtómba, és beordított:

- Gyere ki, a kurva anyád!!

Mögötte a másik hang hozzátette:

- Engedjél, majd én mindjárt szétverem vazzeg!

Engem nehéz kihozni a sodromból, de az ilyesmit azért már lereagálom. Na meg nem azért tartok fegyvert, hogy mindenféle jöttment huligánok be akarjanak jönni a lakásba szétverni engem! Fogtam hát a stukkert, odamentem az ajtóhoz. A rugdosás éppen szünetelt. Feltéptem az ajtót és pisztolyt szegezve kirontottam a folyosóra. Két rosszarcú, szakadt melósruhás alakot találtam odakint. Rájuk ordítottam, hogy álljanak a falhoz és tegyék a kezüket a falra. Engedelmesen, megszeppenve engedelmeskedtek. Nem egészen erre számítottak.

- Nos, tehát kit vertek ti szét? Meg kinek a kurva anyját?
- Jaj, jaj, le ne lőjé' már, nem úgy értettük! Nem neked mondtuk...
- Ja, és nem is az én ajtómat rugdostátok, mi?
- Neem, dehogy rugdostuk, mi csak ezért a mosógépért jöttünk...

Azzal egy mosógépre mutatott, ami a félhomályban, a fal mellett állt.

Végül kiderült, hogy mi történt. Ezek a fiúk rakodómunkások voltak. Az előző napon elköltözött egy lakó a házból, de a mosógépe már nem fért fel a teherautóra. Ezért azt otthagyták a lépcsőfordulóban, ezt a két hórukkost visszaküldték érte másnap este. Baromira örültek a feladatnak, pláne hogy szombat este jobb dolguk is lett volna, ezért káromkodtak mint a kocsis. Először a bezárt kapunak, ahol egyikük mondta a másiknak, hogy "nyisd már ki bazmeg te köcsög", majd pedig a mosógépnek. A fránya gépnek ugyanis volt egy gumicsöve, a végén egy fém csatlakozóval, ami eldőlt, amikor felemelték, és az csapódott neki az ajtómnak. Ez volt a "rúgás". A cső beleakadt az ajtókilincsbe, annak szólt a "gyere ki, a kurva anyád". És természetesen a szétverés is a makrancos szerkezetnek lett beígérve.