DROID-392
2005.06.24.

blog   droidzóna   levrov

Mai droidunkat egy haver küldte be, nevének elhallgatását kérve. Legyen.

Egyik este ültünk a melegvizes strandon, egy amolyan békebeli, "lángoszabálós" helyen. Edzés után voltunk, ezért csak beszélgettünk kókadtan, lábunkat nyújtogatva a víz alatt. A gyerekek – lévén tanítási szünet - sokan voltak, és folyamatosan ugráltak, nevetgéltek a környékünkön. Ahogy beszélgettünk, arra jött egy gyerkőc, helyet keresve a beugrásra. Nahh, gondoltam, megint le leszek fröcskölve, már ha nem a fejemre ugrik, de végül egyik sem. A srác eltűnt a látóterünkből, miközben beszélgettünk. Talán két-három perc is eltelt, amikor valaki elkezdte böködni a vállamat a víz alatt. Kicsit morcosan megfordultam, hogy lássam, ki rúgkapál megint, de döbbenten láttam, hogy az előbbi srác az, lehetett olyan 5-6 éves, elmerülve néz rám kétségbeesetten. Csak a feje búbja látszott ki a vízből, a szeme is félig víz alatt, de nyitva. Azonnal megfogtam és kiemeltem, de ekkorra szerencsére már az anyja is megérkezett, aki kikapta a kezemből, rásózott a fenekére, és elviharzottak egy közeli padra. A kölök hányt egy nagyot, de végül minden rendbejött. Azaz majdnem...

Droidokkal azonban ilyenkor sem árt számolni! Érkezett egy rózsaszín ruhás anyuka, gyerekét szólongatva a medence partjáról. A srác jött is, de közben ő is belém rúgott.

- Bocsánat!
- Semmi gond! - feleltem rutinból, de ekkor a droidmama is megszólalt.
- Te csak ne kérjél elnézést egy olyan embertől, aki meg akart ölni egy gyereket!!

Ezek után kérdőre vontuk droidmamit, hogy ezt mégis miért kaptam, de nem adott rá választ, csak hajtogatta a fenti véleményét. Pár mondat után a saját gyereke kérte, hogy hagyja már abba. Szerencsétlen kölök.

Nekem nem esett annyira szarul a megjegyzés, mint a haveromnak, aki a medencéből kiszállva próbálta meggyőzni a rózsaszín anyukát, hogy bizony nem jól látta, rosszul gondolja. Persze hasztalan. Amikor láttam, hogy a medence erős őre közelít a csapathoz, gondoltam, jobb, ha véget vetek a vitának és elrángatom a haveromat. Ez sikerült is, de a kopasz hegy továbbra is csúnyán nézett ránk. Asszem ennek lesz még folytatása. Az a droid most nem alkotott, de ami késik, nem múlik. Sajnos.

A dologból az elmerült srác tekintete maradt meg bennem leginkább, amivel még biztosan sokáig fogok álmodni.