DROID-394
2005.06.16.

blog   droidzóna   levrov

A kocsiban üldögélve bőven van időnk droidsztorikat felidézni; Loydi valahol Potsdam környékén mesélte a következőt. Volt neki egy osztálytársa középiskolában, aki az alábbi módon bírt kinézni:

Szép, igaz? És okos is. Ilyen echte turbómagyar harcoslegény. Loydi csak úgy, cukkolásképpen elkezdett mindenféle Che Guevarás, sarló-kalapácsos meg CCCP feliratú pólókban suliba járni. Meg is volt a foganatja, a szittyó (átmenet a szittya és a suttyó között) rendesen felkapta a vizet, átkozódott orrba-szájba, hogy szemét divatkommunista, meg miegymás. Válaszképpen ő is felkapott mindent magára, ami nem politikailag korrekt, SS jelvényt, svasztikát, Heil Hitler felvarrót. Ment ez egy darabig, aztán Loydi megunta és megint normálisan kezdett öltözni.

Volt Loydinak akkoriban egy bombaszakértős pólója. Ezerszer lejárt poén, persze (gyk.: "Bombaszakértő vagyok, ha futni lát, próbáljon lépést tartani") nem is igen hordta már, de egy napon épp ez akadt reggel a kezébe, hát ebben ment suliba. Meglátta az igazgatóhelyettes asszony, akit egyébként különos arcberendezése miatt csak Száj néven emlegettek, s felháborodva odarohant hozzá.

- Kisfiam! Mi ez rajtad! Mit képzelsz, hogy ilyet felveszel az iskolában!!

A válasz egy csodálkozó pillantás volt, mire Száj folytatta a sipákolást:

- Ez bomlasztja a közösséget!!
- Igen?
- Igen!
- Ööö... pont ez?
- Ne feleselj velem, kisfiam!
- Az nem zavarja, hogy az osztálytársam három éve náci jelvényekkel telepakolva mászkál?
- Hát... hát... de, majd neki is szólok! Már... úgyis akartam.
- Jó.
- Akkor ugye nem veszed fel többé?
- De.
- Mi az, hogy de?!
- A "nem" ellentéte... leginkább...
- De én nem akarom meglátni többet!
- Hát, akkor két lehetősége van: vagy ne járjon be dolgozni, vagy ne nézzen rám, ha jövök.

Loydi volt az egyetlen a suliban, akinek az ellenőrzőjébe pótlapokat kellett fűzni az intőknek.