DROID-383
2005.06.05.

blog   droidzóna   levrov

Rendőrök, biztonsági őrök és hasonló erőszakmunkások gyakran találkoznak droidokkal. Loydi is. Íme.

A következő eset nem sokkal karácsony előtt történt. Egy fogvacogtató hideg téli estén a váltásparancsnokommal ketten voltunk járőrszolgálatban, és mivel korábban a rendőrségen külön felhívták a figyelmünket, hogy igyekezzünk figyelemmel kisérni a környéken igen csak szép számban lévő (kb. 20) bevásárlóközpontot, illetve azok környékét, ugyanis a karácsony előtti nagybevásárlások miatt, hatalmas a forgalom mind az áruházakban, mind a parkolókban, gyakoriak a lopások, koccanásos balesetek, egyebek, nem árt odafigyelni. Este 11 körül épp a Tesco parkolójából tartottunk kifelé a járőrkocsival, amikor megpillantottuk a parkoló kivezető szakaszán a szolgálatban lévő rendőr kollégákat, akik épp egy félreállított autónál igazoltattak.

Erről annyit kell tudni, hogy kissé szarul lett kialakítva ott az első kanyar, ugyanis az annak ívében forduló autós a bevásárlókocsi-tároló kis pavilon miatt nem látja be a parkoló kijáratát, emiatt ott elég gyakoriak voltak régebben a koccanásos balesetek. Végül ezt úgy oldottak meg, hogy kitettek egy balra kanyarodni tilos táblát, és csak a következő kereszteződésnél lehet felmenni a főútra. Ezt a táblát természetesen tízből nyolcan nem tartják be, épp ezért állt ott a két rendőr, hogy jelenlétükkel is igyekezzenek megelőzni az ilyen jellegű baleseteket...

Tehát a rendőrök az út mellett a szabálytalanul balra kanyarodott autóst igazoltatták, amikor mi odaértünk, és szintén félreálltunk. Nem az intézkedésnél akartunk közreműködni, csak a váltásparancsnokom akart váltani pár szót az egyik kollégával, én ki se szálltam.

Egyszer csak nyílt az ajtó, és beült mellém az egyik rendőr, ugyanis ők kocsi nélkül ott ácsorogtak már vagy három órája, s úgy szétfagytak a kezei, hogy írni is alig tudott már. Beült egy kicsit a fűtött polgárőrautóba, és megkért hogy segítsek már egy kicsit rendezni ezt a sok szart... Kezembe nyomta a vezető papírjait, és megkért, hogy diktáljam be az adatokat, ő meg elkezdett írogatni. Mondtam sorban, amit kell: nevet, lakcímet, születési adatokat, miegymást, majd amint végeztünk, a rendőr összecsapta a papírokat, kiszállt a kocsiból, és indult vissza a sofőrhöz. Csakhogy a nagy sietségben nálam felejtette a forgalmi engedélyt. Utánaszóltam ugyan, de már nem hallotta meg, ezért kiszálltam és utánaszaladtam. Megálltam a rendőr mellett, és átadtam neki az elveszett okmányt, de ekkor már a kocsi anyósüléséről villámló szemekkel sasolta a sapkámon lévő feliratot a sofőr kedves felesége. Amint meggyőződött róla, hogy a kocsink oldalán is a Polgárőrség felirat virít, a következő párbeszédbe kezdett a rendőrrel, nem is kicsit indulatos, és bicskanyitogató stílusban:

- Na ide figyeljen, maga! Első kérdésem! Mit keres egy POLGÁRőRNÉL (épp hogy csak le nem köpött) az uram jogosítványa?
- Parancsol, hölgyem?
- Maga csak ne hölgyemezzen, arra válaszoljon amit kérdeztem!
- Amire tetszik mutatni, az nem a jogosítvány, azt ugyanis már visszaadtam, ez itt a forgalmi engedély, ami az imént kollégámnál maradt.
- MI AZ, HOGY A KOLLÉGÁJÁNÁL??? EZ ITT NEM A KOLLÉGÁJA, EZ EGY POLGÁRőR, AKINEK SEMMI JOGA BELENÉZNI AZ URAM JOGOSÍTVÁNYÁBA!!!
- Téved asszonyom, ugyanis ez még mindig egy rendőri intézkedés, rendőrségi igazoltatás, polgárőrségi közreműködéssel, ön pedig most éppen a kollégámat sértegeti, ez pedig itt még mindig a forgalmi engedély, nem pedig a jogosítvány.
- Maga engem ne oktasson ki, én tanárnő vagyok!!! Nagyon jól tudom, hogy micsoda, és nagyon jól tudom, hogy egy polgárőrnek még csak megszólítani sincsen joga!! Egyáltalán semmi joga nincsen!!
- Asszonyom ismételten megkérem, hogy ne hátráltassa a rendőrségi intézkedést, nem ön a gépjármű sofőrje, így nem az ön személyiségi jogai sérülnek akkor sem ha igaza van. Ha valami problémája van az intézkedéssel, a Budaörsi Rendőrkapitányságon tehet panaszt.
- Egyáltalán mit képzel maga, különben is hol a jelvényszáma???
- Az egyenruhámon, asszonyom.
- Mi az hogy az egyenruháján? Én nem látom, márpedig így magának még igazoltatni sincsen joga! Ugyanis én azt is tudom ám, hogy egy rendőr nem igazoltathat úgy, hogy nincs kint a jelvényszáma!
- És maga mit szeretne, mégis hogy tegyem ki a jelvényemet a kötelezően viselendő láthatósági mellényre, amikor azon erre nincs hely? Biztosítótűvel?
- Maga nekem ne magyarázkodjon, maga csak egy egyszerű közrendőr, egy senkiházi polgárőrrel, azonnal mutassa a jelvényszámát, ezért feljelentem!!!
- Parancsoljon. És mégis milyen váddal óhajt engem feljelenteni?
- Mert... Mert... Mert maga fasiszta!
- Hogy mi vagyok?
- Igenis maga fasiszta!!!
- És mégis ezt miből következtette ki? Talán túl rövid a hajam a sapka alatt?
- Azért mert... Mert milyen bőrszín alapján döntötte el, hogy minket megállít, a másik autót meg nem?!
- Milyen másik autót?
- Azt amelyik előttünk ment! ő is a Tesco-ból jött!
- Én nem azért állítottam meg, mert a Tesco-ból jött, hanem azért, mert szabálytalanul kanyarodtak ki, a tábla figyelmen kívül hagyásával.
- De, de az is onnan kanyarodott ki!!
- Tudja mit? Én itt álltam, és nem láttam, hogy onnan kanyarodott volna ki. Egyébként meg nem vagyok köteles megindokolni, hogy miért állítottam meg. Ha nem beszélne bele folyamatosan az intézkedésbe, már rég elmehettek volna mindössze EGY szabálysértéssel. Most pedig én kérdezek: Miért csak a sofőrnek van bekötve a biztonsági őve? Az öné miért nincs? Miért ég a ködlámpa, amikor a látási viszonyok ezt nem teszik indokolttá? Most pedig megkérem önöket, mind a ketten szálljanak ki, az úr nyissa ki a csomagtartót, szeretném látni a pótkereket, az elakadásjelzőt, az izzókészletet, a többit pedig majd utána. Ezt a csekket pedig addig nyugodtan tegye el, szerintem perceken belül lesz itt még több is.

A váltásparancsnokom a mellette álló rendőrnővel egyetemben ekkor már alig tudta visszatartani a röhögését. Megjegyzem, ha nem húztam volna fel magam ezen a droid picsán, szerintem már én is röhögtem volna, de annál sokkal idegesebb lettem, és megjegyzem, talán mindennél rosszabbul esett az a lenézés, ami a nőből áradt a rendőr felé is, de leginkább felém. Pedig még csak meg sem szólaltam, nem akartam tovább rontani a helyzetet, inkább ráhagytam a rendőrre a szócsatát, pedig legszívesebben úgy szájba térdeltem volna a csajt, hogy megfekszik...

[Na, idáig hallom, ahogy a szabadságharcos kommandó felhördül, és vörös fejjel pötyögni kezdik a hozzászólást az Index fórumba, hogy nézzék, ilyen a polgárőrök mentalitása... Loydikám, te mostantól nácifasiszta vagy, aki csak a gyengébbekkel mer kikezdeni. - tomcat]

Mondjuk erre nem hiszem, hogy szükség lett volna, ugyanis a szóváltás alatt már a férje is többször próbálta visszafogni, ha nem látja a rendőr, talán le is pofozza, de erre nem került sor, bár el tudom képzelni otthon mi várt rá...

Mi pedig elköszöntünk, és mentünk vissza járőrözni, pedig legszívesebben földhöz vágtam volna a sapkámat meg az egész cuccot, és hazamentem volna a francba. Na nem azért, mert ilyen könnyen megbántható vagyok, pusztán csak elöntötte a xar az agyamat, ott rohadjon meg az összes paraszt ahol van, mindegyiket lopják meg, és törjék szarrá a kocsiját, az ilyen ember nem érdemli meg, hogy bárki is segítsen neki, vagy jót akarjon. Elmentünk, megittunk egy kávét, aztán én is lehiggadtam, és mentünk tovább, de az ilyet azóta is utálom.